sziget óta vártuk a fantasztikum soerii&poolek koncertet, hiszen nem elég, hogy "soerii&poolek tudja a legjobb ügyet", hanem wendy is csodajo barátságba került supernem szabival, így egyértelmű volt, hogy kihagyhatatlan program lesz a pénteki a38-as koncert. mivel csak hajnali 1 körül kezdett a banda, először a parázsba ültünk be, majd a vadiúj  minyont terveztük, ám garamté jelentett előre, hogy bement és borzalom sznob az a hely, mindenki kiskosztümben, meg elegánt szerkóban feszeng, így jobbnak láttuk, ha rögvest a hajóra megyünk és rovunk felesleges köröket.

épp az anna end dö barbizra értünk oda, ami egyenlő volt a magyar guánóépsz nagyon béna kiadásával, dzsémi vincseszterrel az élen, akinek nevét meghallva és fejét meglátva egyből kisül az agyunk, így már az első percekben láttuk, ez nem a mi zenénk lesz. az hagyján, hogy anna (akiről katkával megpróbáltuk megtippelni, hány éves, de lehetetlen volt, mint később kiderült 36 a kora) a magyar juliette lewisnak hiszi magát, de miért kell szinte csak és kizárólag béna feldolgozásokat játszaniuk, olyanokat mint blackájdpísz? 

nem tudom, miért, de trendy a helyszínen eltitkolta, hogy ő bizony tudja ki ez az anna, a szörvijvör nyertese, és hogy ők léptek fel lenikrevic előtt, ami szintén nem jutott eszébe trendynek, csak az, hogy valami sztár előtt. annyit mondanánk csak, hogy a zenekar honlapja ezzel a nyitómondattal kezdődik: 2004 szeptemberében alakult a zenekar Budapesten, Pásztor Anna és jómagam Pásztor Sámuel alapító tagok „jóvoltából". utánuk is olvastam másnap, és megtudtam, hogy anna bizony nemcsak a szörvijvörben szerepelt, hanem egészen fiatal kora óta tehetéséges táncos is, végigtáncikálta a világ legnagyobb tánciskoláit londontól new yorkig. ebből a tudásából sok mindent megcsillogtatott a koncerten is.

a legrosszabb az volt, hogy az orrbár be volt zárva, igy semmilyen menekülési lehetőség nem volt, kb a wc-be tudtunk volna csak beülni. azt azért nem vállaltuk, ezért akaratunk kívül végig kellett néznünk ezt a borzalmat.

ám aztán jöttek szőriék, és mi széles vigyorral a fejünkön álltunk meg ugráltunk, és üvöltöttük, hogy páblóháni tibi, aki megintcsak hátizsákkal lépett a színpadra (ezt majd meg is kell egyszer tőle kérdezni, hogy mi ebben a koncepció), és jött a kedvenc törpénk az abszinttal, meg a sztriptízlányok, és a legvégén meg babalábfejeket dobáltak. és annyira jó volt üvölteni, hogy tedd össze a tenyere, amikor minden paraszt integet, meg eltonjohneltonjohn ez igy nem mehet tovább.

ime néhány fotó garamté jóvoltából, katt a képre!

aztán anillát és wendyt fotózta le egy professzionális fotós, ezt is megmutassuk. figyeljétek a babalábakat. wendynek szuperül illik is majd a kurva cipője elnevezési arany tűsarkújához, amiből csak fél pár van neki.

és itt végét is szakasztanánk a történetnek, mert mint a kisangyalok siettünk haza a koncert után, azóta pedig nem is történt velünk semmi érdekes, ha csak annyi nem, hogy múlt pénteken voltunk dídínél hurkapartin, a móriczon gyülekeztünk, mint valami szalagavatós banda, és hidegre való tekintettel csodás italt fogyasztottunk, amihez csak ezt a képet mutatnánk, egy szót se fűzünk hozzá: