anilla jópár napja jelezett már, hogy gd-nál hb lesz, és mondta mindenképp menjünk el, mert ő sajnos nem tud a külföldi útja miatt. és még tegnap gd minket is személyesen meginvitált, úgyhogy természetesen igent mondtunk.

az este kicsit nehezen indult, kb 11kor tudtunk csak elindulni (de előtte azért trendy felhívta gd-t, hogy nem-e gond-e, ha csak 10körül érkezünk, erre ő kicsit meglepődött hangon mondta: dehogyis!)

az odavezető villamosúton összetalálkoztunk belányival, aki hatttalmas meglepetésünkre egy elegáncsos szürke öltönyben volt, és büszkén mutogatta narancssárga dossziéját, vagy ahogy ő nevezte, mozgó irodáját. és mivel mi még soha nem voltunk gd-nél, belányi útmutatására biztuk magunkat, aki elmondása szerint már többször járt ott. el is indultunk a mom parkkal szemben lévő kis utcán, megálltunk egy kapunál, és a 6-os kapucsengőn becsengettünk. a válasz semmi. kicsit elkezdtünk aggódni, hogy biztos vége már a bulinak, elvégre 7kor kezdődött, most meg éjfél, lehet, hogy ez csak egy kis beszélgetős buli volt 11-ig. tanakodtunk, tanakodtunk, belányi ráadásul kurva hangosan. olyannyira, hogy a szemben lévő házban egy férfi ki is pattant az ablakba és ránkordított, hogy csendesedjünk mert aludni akar, belányi meg valahogy nem értette, mert ugyanolyan hangosan folytatta, mi meg már attól féltünk, hogy a férfi megdob minket valamivel, vagy ránk önti a bilijét, mi van ha van neki olyan, úgy mint emlékeztek, a legyetek jók, ha tudtokban. aztán végre wendy rájött, hogy nem is a 6-os szám előtt álltunk, holott gd direkt felhívta a figyelmünket, hogy 6-os házszám, 6-os kapucsengő. 

mikor végre bejutottunk a házba, a legtöbben belányi öltönyös szerkójának örültek meg, wendy rögtön benyomott egy pattogtatni való kukurujzát a mikróba, aminak a vajas szaga a pici lakást teljesen elárasztotta.

beültünk a szobába gd legújabb reklámfilmjét megnézni, ahol összetalálkoztunk a miskolci brúszvillisszel, aki mindenen csak röhögött, akárhány történetet meséltünk, minden második szavunknál megállt, és nevetve ismételgette. majd mikor pillanatnyi csend lett a szobában, odafordult trendyhez, és tök hangosan megkérdezte: "hol is találkoztunk először? ja, igen a vesztendben!" trendy meg csak ült némán, nem tudta mit is kéne reagálni.

megnéztük a reklámfilmet és üldögéltünk, üldögéltünk az egyre némább sötét szobában, ahol unalmunkban brúszvillisszel fotózkodtunk, egyre nyakaterkertebb pózokban, mert ő valami hihetetlen mód tehénkedett ránk. például így:

a szobában volt még egy kedves ismeretlen feka is, aki két dolgot csinál egész este, vagy a következő pózban aludt:

vagy félóránként felébredt és beszélt két szót a mellette ülővel, így:

miután a szobában egy idő után leült a hangulat, wendyvel kimentünk a konyha részlegbe teszlertamással beszélgetni. és nem is tudom, mi történ velem, de a meleg, meg teszlertamás fura megjegyzése miatt egyik pillanatról a másikra megittam egy üveg rózsit, a lábfejem meg olyan vörös lett, mintha betadinnal öntötték volna le. wendy meg csak röhögött, és mikor már szivárogtak el az emberek, bepattantunk brúszvilliisz kocsijába - állitólag én pohárral a kezemben- kitett minket a hatosé megállójában, és onnantól kezdve már csak arra vártam, hogy otthon lehessek.