Így kezdődött:

wendy: és ingatta a fejét
18:49  najó ezt lehet ma este meg fogom írni
          mmint lejegyzetelem
trendy: oké, a dokszba
          én is írom majd

meg így:

trendy: helo, te írtál végül tw-t?
wendy: nem met egy csomo minden vot
           de lehet fogok

aztán így:

trendy: nagyon vicces
           basszus, ma el akartam kezdeni a tw-t
           de soha nincs rá időm
           mindig van valami
           régen hogy írtuk?

és így:

wendy: na most hazamegyek
           bár kicsit csuklom a rakitól
           és lehet h kimenjen ez a sok idegesség elkezdem a tw-t
           szióka
trendy: szio
19:01 én holnap nekilátok tényleg
        ne bénázzunk

Aztán végül így folytatódott:

Ezúttal engem is meghívtak a kosaraslányok egy kis házi összejövetelre, mióta valusek kosárcsapatában színlelek. Előtte még elmentünk kajálni valusekkel, ahol persze én semmit nem ettem, mondván, este nem szeretek, mert csak elálmosodom, meg belassulok, ha tele van a hasam. Ennek - ha nem is közvetlenül - de utólag persze az lett az eredménye, hogy nem volt semmi bennem, ami felszíjja az alkoholt.

Szóval, megérkeztünk a kis zsúrba, tartottam is magam a fröcsikéhez, nem kevertem a bákárdival, ám zsozsi kabátja alól előkerült egy hihetetlenül finom házi dió pálinka, aminek már az illata is bódító volt, nemhogy a hatása.

Ekkor már szegény wendy aggódva hívott, hogy mi lesz, mikor indulunk már el, mert hogy ő otthon dekkol, és jó lenne elmenni valahova, meg még a megaházibuliba is el kéne mennünk, és ne feledjük, hogy előtte tirki hajóavatóját is útba kell ejtenünk, ami pontosan az a38-cal szemben helyezkedik el. Végül sikerült elindulni, becsatlakozott nikike is, aki a hajó felé vezető taxiúton a májmolyt ecsetelte, mindannyiunk nagy örömére.

Tirki hajójára érkezve a következőket tapasztaltuk: a kilátás gyönyörű, az emberek létszáma kb 20 fő, a zene pedig táncolhatós hipihopp. Már csak wendy hiányzott.

Eléggé aggódtam, hogyan fogok odatalálni, mert trendy akadozva tudta csak elmondani a pontos helyszínt, aztán végül tirki füléhez tartotta a telefont, aki elmagyarázta mi merre hány méter, azaz, hogy az objektum a rióval szemben helyezkedik el, csak a duna másik felén, így aztán már nem volt semmi gond. Belépve a helyre, trendy széles vigyorral lépett hozzám, hogy itt van MG nővére, én pedig rögtön kedvesen afelől érdeklődtem, hogy bizony kémkedni jött-e át a családi kötelezettség okán az ellenséges hajóról. MG nővére elképedve mondta, hogy trendy is pontosan ugyanezt kérdezte tőle pár perccel ezelőtt. (Talán nem véletlenül.)

A hajós buliban igazából annyira nem tudtuk felvenni a ritmust, mert a zenére valahogy sehogyse lehetett táncolni, inkább ezért szokásos módon az embereket figyeltük, wendy kiszúrt egy fiút, akit aznap már korábban látott a metrón és azért emlékezett a srácra, mert elmondása szerint gusztustalan módon csókolózott a ronda barátnőjével fél méterre tőle, ezért is volt érdekes figyelni, hogyan hajkurássza a lányokat a tánctéren.
Trendy néha próbált táncolni, de az egészből csak annyi látszott a külvilág számára, hogy taszigálják egymást valusekkel, én eközben a diópálinka és tiszta almalé összekeverésével kurvafinom koktélt kreáltam, amire trendy elkerekedett szemekkel csak azt mondta kúúr vaaa jóóó - ahogy belányi mondaná. Na az emlegetett személy meg is érkezett, de párperces állapotfelmérés után közölte, ő a megaházibuliba akar menni, mert itt csak egyre részegebbek leszünk, de más nem történik. Így aztán szép lassan útrakeltünk, bár belányi majdnem visszafordult, mikor kiderült, hogy másnap tirki hajónán fogja tartani az esküvőjét anima prieger zsolt, és ő mindenképp ott akart lenni az eseményen. (Nem tudjuk, lehet arra gondolt, hogy elbújuk a dj pult mögött vagy a hajótatban?)

A megaházibuli bejáratánál az ötszázas belépőhöz egy jéger járt, ami csak igazán feltette az i-re a pontot. a helyszín egy mínuszfokos gangos ház volt, ahol a lakások voltak maguk a bulihelyek, mi rögvest be is tértünk az egyikbe, ahol nemcsak tömegnyomor volt, de bűz is. akármennyire örültünk is sacika és sebő ottlétének, ki kellett fordulnunk.
így átorientálódtunk egy másik “terembe”, ahol johnny adta a talpalávalót. ám trendyben valamiért nem a tánc-, hanem a dj-öszön támadott fel, hopp egyszercsak ott termett johnny mellett és beleszkreccselt a lemezébe, meg hajlongott ösze-vissza, hogy ő is feltesz valamit. johnny arca szép lassan elkezdett torzulni az idegességtől, és későbbi elmondása szerint csak egy hajszál választotta el trendyt a pofontól.
Át is vittem trendyt egy másik helyiségbe, hogy kicsit nyugodjon le, ebben segített, hogy nagy örömünkre egy karaoké szoba volt berendezve az egyik szobában. Rögtön éreztük, eljött a mi időnk, mert mindig is vágytunk egy igazi karaoékézésre, csak sose akartuk közönség előtt, itt meg csak a gépet kezelő lány meg két énekes pacsirta volt jelen. el is kértük a lánytól a jégertől csöpögő undorító büdös füzetet, amiben a dalok szerepelnek, és én nem tudom, milyen őrült döntés vezérelt minket, a majdnem befutó Mr. Alkohol helyett, a UNITED-ot választottuk, ráadásul a Hárman párban című számot, aminek köztudott, hogy nagy része hadarós szövegelés, és amiről úgy néz ki csak mi ketten nem tudunk ebben az országban. Belányi próbált minket figyelmeztetni, de nem hallgatunk rá. És ráadásul a karaokés csaj először egy tök más számot tett be, és mi csak a dal felénél vettük észre, hogy a Hajnalban még a nap is más-ra próbáljuk énekelni a Hárman párbant.. Szegény belányi csak ámult-bámult, próbált nekünk jelezni, de hiába, mi csak szorongattuk a mikrofont, próbáltuk követni a kivetített sorokat, de ahogy bekapcsolódtunk volna, már réges-rég máshol járt a nóta. Egy idő után csak a falnak támaszkodva motyogtuk, hogy Hááármaaan, pááárban, megy a haaaarc, belányi meg lerogyott egy fotelbe és csak ingatta a fejét.
Vereségünk tudatában lehajtott fejjel kitámolyogtunk, hogy egy kis tánccal hozzuk helyre megtépázott renoménkat, ha már ennyire beégtünk.

A végső állomásunk a jútyub elnevezésű szoba volt, ahol a 2 dj semmi mást nem csinált, mint egymás után tett be számokat a jútyubról, az emberek meg eszement mód tomboltak rá. Mi kabátban, sálban, sapkában hóembermozgással próbáltunk táncolni, de egyszercsak elkezdtek körbejárni egy megafónnal, hogy vége a bulinak, így visszatértünk johnnyhoz, akit wendynek meg kellett várnia, míg összeszedi a gúnyáját, mi meg valusekkel és belányival nekiindultunk a hajnali Budapestnek. A kijáratnál zsíroskenyeret osztogattak, belányi vissza is szaladt, hozott 3 nagy szeletet, tele lilahagymával. És mivel én mind a zsírt, mind a hagymát utálom, ezért odaadtam valuseknek a részemet, így a hazafelé úton őket a zsír, engem meg a boldogság melegített. Meg kell valljuk, sokkal jobban alakult ez az este, mint azt az elején gondoltuk volt.