Anilla pár napig nálam lakik, a lakása felújítása végett. az estéink már kezdtek tv nézős, számítózós, unalmas koleszos estékké válni, ezért úgy döntöttünk, a hét közepén, kimozdulunk. jeleztem wendynek is, hogy meló után találka a szokott helyen(=nagydió).bár 8ra értünk oda, meglepetésünkre épp volt egy szabad asztal, ráadásul a kedvencünk, ami pont a bejárati ajtónál van, több okból is kiváló. egyrészt nincs annyira bűz, mert minden egyes ajtónyitásnál szellőzik egy kicsit, másrészt meg lehet látni az érkező vendégeket...és bizony, azt nagy élmény figyelni.

mikor megérkeztem trendy épp azt a kérdést feszegette, hogy vajon ha attilának  (a csaposfiú) bemondja, hogy "a szokásosat", akkor vajon ő tudni fogja-e, hogy az mit jelent. anilla szerint bizonyára sejtené, hogy bor, de nem tudná, hogy vice-házmester, vagy nagyfröccs, mert trendy elég gyakran variálja ezeket. én ki is készítettem a 100 forintos tallért  a szokásos italadagomra, de valahogy annyira belemerültünk a társalgásba, plusz a háttérben megint a táskanyitogatós gundeltakács műsor ment, hogy csak arra eszméltem, hogy marzel letesz elém egy fél literes korsót, teli borral.

időközben ugyanis megérkezett garamté és marzel is. garamté büszkén mutogatta (volna)vadiúj tisza bakancsát, ám a szűkös rokker gatyája miatt nehezére esett lábát felemelnie. én mellette ültem, így tisztán láthattam, ám anilla, aki vele szemben ült, bizony nem tudta igazán megszemlélni. hamar szóba került garamté új mobilja is (úgy látszik, mindenből beújított...!), ami olyannyira lekötötte  a figyelmünket, hogy mikor anilla visszatért a pisilésből, már mindahányan a mobilokről beszégettünk, és szerinte a beszélgetés halála a mobilokról való eszmecsere, amit az igazi halál követ, a viccmesélés.(ez szerencsére elmaradt)

trendy elkezdett aggodalmaskodni, hogy befuccsolt a blogunk profiljának lényege, hogy minden alkalommal más helyre, buliba, fogadásra, kocsmába, akárhova megyünk és megörökítjük a velünk történteket, mert nézzem meg, már megint itt ülünk a nagydióban, és ez így megy már hónapok óta. de én megnyugtattam, rájöttem a nagydió az origó, kell hogy legyen egy szívünknek kedves hely, ahonnan minden elindul...

sajnos nem maradhattunk sokáig, ugyanis a sarkban kezdődött a the michelles koncert. de még mielőtt elindultunk volna, wendyvel konstatáltuk, hogy bizony még van egy majdnem teli korsó borunk, amit nem hagyhattunk ott. wendy a táskájából előkapott egy félliteres flaskát, én odaléptem a pulthoz, és kértem a csaposfiút, hogy töltse át. a púlt alól elővett egy bazinagy kék tölcsért, mosolyogva áttöltötte, majd megjegyezte: "miket kértek ti! legközelebb meg majd cumisüveggel jöttök!". És mindezt csak tetézte a bárpultnál ülő férfi: "én már semmin nem lepődöm meg.!"

kilépve a sark felé vettük az irányt, de egy aggodalmas kiáltás megtorpantott minket, attila a csaposfiú futott utánunk és kiabálta, "ez itt maradt, mi ez egyáltalán, pikácsu??" és átnyújtotta a hálás wendynek új kis hellokittys kulcstartóját, amit kolleganője kidobásra ítélt, mert elromlott benne vmi szerkezet, de ő megmentette, és az első adandó alkalommal el is vesztette ugyebár.

a sarkba menet épp garamtének és marzellnak a múltkori kutyáról magyaráztunk (lsd:november 10-es bejegyzés), amikoris a klauzál téri parki játszótér mellett haladva az egyik pillanatról a másikra egy óriási kutya ugrott a kerítésnek, iszonyat hangerővel ugatva. garamté hatalmas szöcskeszökkenéssel ugrott egyet, és rémülten marzelba kapaszkodott. meg is jegyeztük, még jó hogy rács mögött volt az eb, mert szegény garamté bizony nem tudott volna megvédeni minket. (mentségére szóljon, valóban nagyon váratlanul ért mindahányunkat a kutya támadása...)

a sarkban elég sokan voltak már, de a banda sehol... marzel rögtön a pulthoz pattant, és sört rendelt. anilla kérdőre is vonta, mivel a nagydióban bort ivott, és hát ugyebár tudjuk, borra sör... ám marzel eképp fejezte be: FOR EVÖR! Majd pár perc múlva rájöttünk a mellettünk sörözgető alakok a bandatagok, mert egyik pillanatról a másikra a színpadon teremtek és elkezdődött a zúzás...trendy alig várta a kedvenc számát (when i'm sleeping), amit még a the michelles honlapról töltött le anillával a kolis esték egyikén. kicsit gondban voltunk, mert ruhatár nem volt, ezért egy csocsóasztalra halmoztuk a kabikat, majd teszler kisegített minket, egy mogorva rokker mellé, akit állítólag ismert letehettük őket. teszler amúgy elkezdte magyarázni, hogy épp a sváb és zsidó gyökereit kutatja, mire wendy azonnal rávágta, hogy egy részben ő is sváb, dédapját még szvejdensvejv-nek vagy minek hívták, aztán magyarosítottak, erre anilla totál kiakadt, hogy hihetetlen, hogy, wendy akármilyen származásokról szóló tárgyalásba be tud kapcsolódni egy-egy fura rokoni szál előráncigálásával, legyen szó svábokról, tótokról, cigányokról, szerinte még kínai gyökerekre is bármikor fény derülhet.

trendy a tömegben észrevett egy magas, deltás, és randa fiút, majd közölte, hogy pontosan tíz éve szerelmes belé, katka a megmondhatója, majd szerényen pislogva oda is fordult a sráchoz, hogy szia, ugye emlékszel rám...anillával nem hittünk a szemünknek, hogy trendynek, hogy tetszhet egy ilyen randa vízilabdás. majd a színpadra tekintve rájöttünk, hogy a másik típusa pedig a fehérbőrű, puhány szőke szintis zenész karaktere, amilyen az énekes is volt.a koncert végén meg is állította hogy  szorri, plíz, pléj máj févrit szong. a fiu meg kérdezte, hogy oké, de melyik az. trendy meg nagy zavarában elfelejtette a címét, még szerencse, hogy garamté kisegítette:when i'm sleeping. de a srác csak szabadkozott, hogy sajna mivel nincs szinti, azt majd csak legközelebb hallhatja. (itt jegyezzük meg, hogy december 2-án Norwich-ban lépnek fel, úgyhogy Zsozsó, kötelező a megjelenés!)

a koncert után eléggé csukódtak a szemeink, kezdünk is öltözni, és ahogy jobban szemügyre vettük garamté gatyáját, láttuk milyen botrányosan nyakig, na jó nem, de köldökig húzza, ahogy trendy mondta: "ne húzd már olyan sokáig a gatyád" de garamté szerint ez normális. marzelell meg azon gondolkodtak, hogy mikor is jártak utoljára egymás lakásán, marzel azt mondta tök rég volt nála garamté, erre ő: "dehogy is, nemrég voltam nálad, úgy másfél- két éve.." erre marzel örömmel: "ja igen, tényleg igazad van!"

a vilimegállóban állva búcsut intettünka srcácoknak, akik az ellenkező irányba mentek, a villamosunk helyett meg egy busz jött, ami trendy szerint jó volt nekünk, ezért ő idióta kacsafutással, illegetve magát átfutott, de láttuk az egy 923-as, erre visszafutottunk és épp jött a villamos, trendy meg: "na látjátok, mit csináltatok volna, ha én nem szólok?!" erre mi anillával rávágtuk: "semmit talán! nem futkorásztunk volna idiótán ide-oda."

mivel fiatal volt még az este, trendy meg anilla úgy döntöttek felszaladnak hozzám megnézni simont, mielött visszatérnének a koliba, de mivel anilla tüsszögőrohamot kapott simitől, trendynek meg csukódtak a szemei kb 10 perc után el is búcsúztunk.