az utóbbi hetekben kissé elhanyagoltuk a bejegyzések körmölését, mert vagy elkeveredtünk egymástól a pesti éccakában, vagy nem bírtunk kimozdulni, vagy csak egyszerűen bekrepálódtunk.

az esti találka nikikénél volt megbeszélve, jeleztem wendynek, hogy az italról mindenki maga gondoskodik, vegyen ő is egy üveg bort.(én csaltam, mert megkértem nikikét és steadydanit, hogy a match-ban vegyenek nekem egy jóféle száraz fehérbort.) Olyannyira készültem a bulira, hogy még a tokihoteles piros séróm is megpróbáltam eltüntetni, sötétbarnára színeztem be a hajam, ám túl sötétre sikeredett, így egy feketehajú rokker lett belőlem.

Mikor beléptem nikikéhez, kezemben a borral, trendy rémülten konstatálta, hogy félédes-et vettem. Hiába próbáltam magyarázkodni, hogy az éjjel-nappaliban nincs olyan széles választék, meghogy ez volt a legolcsóbb, nem is rossz minőségű -> debrői hárslevelű, és különben is fröccsnek teljesen jó lesz. Mindenesetre megbeszéltük, hogy először isszuk a szárazat, utána a félédeset, mert már akkor úgyis mindegy lesz...És így is történt. Megittuk a kellemes aromájú csopaki szárazat, majd kinyitottuk a debrői félédeset. Trendy épp hogy egy kortyot ivott belőle, fancsali fejjel közölte, hogy avas szájfény íze van. Én talán csak azért nem éreztem az ízét, mert trendy a pezsgővel félig teli poharamba öntötte, és úgy kifejezetten kellemes aromája volt. Ezért megkostóltattuk nikikével is:"jééézus, ennek olyan íze van, mintha gumikesztyűbűl innánk!" És valóban, talán ez volt a legmegfelelőbb hasonlat.

igazából az a szar az otthoni italozásban, hogy sokkal nehezebb elindulni, mint egy kiskocsmából, hiszen ott még fel kell venni  a cipődet, esetleg még fel is kell öltöznöd, el kell pakolnod magad után, stb. ám wendy nagyon hajtott minket, mert mint kiderült a nála lévő pénzösszeg nulla, rikárdó meg tartozik neki kemény 700 forinttal, és nem akarta, hogy eltűnjön a west-balkánból. így ha nehezen is, de elindultunk...nikike még bekapott egy falat fokhagymás tésztát, a szűk liftbe beszállva pedig ránkfújta a kellemes illatot...(még szerencse, hogy a hatodikon lakik, és nem pedig egy száz emeletes felhőkarcoló legtetején!)

az úttesthez érve barbival megláttuk az éjszakai buszt, hangos kiáltással jeleztünk is, hogy futááááááás, wendy meg olyannyira nekiiramodott, hogy nem vette észre a balról jövő taxist, hatalmas fékcsigorgatás, üvöltő taxisfej, mi meg csak rémülten álltunk! kb fél méteren múlott, hogy a taxis nem ütötte el szegényt! a riadalom ellenére, elértük a buszt. Ám tragédiát tragédia követett, alig hevertük ki wendy haláltusáját, észrevettem, hogy a táskámban kiömlött a nógrádi ropogós. mindenem tiszta ropi volt, mutattam is a többeiknek, "mi az, nem ízlik?", kérdezte barbi a rengeteg ropi láttán.

A buszról leszállva nikike és barbi a lulltiplex, mi meg trendyvel a west-balkán felé vettük az irányt, a pénzemet behajtani. a gumikesztyű ízű borunkból még mindig volt bőven, így azt ügyesen becsempészve rögtön a wc felé vettük az irányt, mert hát ugye a sok folyadékmennyiség bevitele, azért meghozta a hatását.

én a véce mellett letáboroztam, amíg wendy elment összeszedni rikárdót, aki kicsit nehezményezte, hogy wendy csakis a pénze miatt akart vele találkozni, ezért beszélgettünk vele egy kicsit. nem nagyon hatotta meg, hogy wendy majdnem meghalt, mert őt egyszer már el is ütötte egy autó és nemcsak majdnem, mondta lekezelően, majd kérleltük, induljunk át a lulltiba, de ő még maradt a "barátaival", akikről kiderült igazából nem is ismeri őket.

a borunkat szépen benyakaltuk mire a lulltiplekszbe értünk, nikike és barbi az elég kihalt tánctéren voltak. mivel látttuk, itt ma már megabuli nem lesz, a bejáratnál vártuk őket, közben az ott található újságokat lapozgattuk. trendy boldogan nézte andywajna képét az egyikben, hogy milyen helyes ezért lefotóztam neki a telójával és betettük háttérképnek. aztán megelégelve a várakozást megbeszéltük, hogy a süsiben bevárjuk ninikééket, megcsörgettük rikárdót, hogy jön-e velünk oda, de ő épp indult haza olaszt tanulni vagy mi, megbeszéltük tali a buszmegállóban.

nagyon aggódtam azért, hogy a szemüveges beengedő fiú legyen a süsiben, mert eltás diákom persze nincs, nemúgy mint wendynek, a fiú viszont mindig megismer és csak bólint, hogy menj csak. azért kicsit szégyen ha belegondolok, hogy egy kövületnek számítok a süsiben. leérve megnyugodtam, mert ott volt a szemüveges fiú, gyorsan elmentünk pisilni és döbbenten konstatáltuk, hogy szar itt is a buli, sehol a jól megszokott egyetemista tömeg.

trendy összeszedte bátroságát és beszédbe elegyedett a szemüveges fiúval, ilyeneket kérdezett tőle: "hogyhogy engem mindig beengedsz? miért nem kérsz tőlem diákot? megismersz te engem? lehetne, hogy itt én törzsvendég legyek? lehetne, hogy süssfelnap tagságim legyen?" a srác kedvesen bólogatott, de közölte hogy olyan, hogy törzsvendég, aki mindig ingyen jöhet be, nem létezik. trendy fogott egy lapot és kérte, hogy írja rá a fiú, hogy örökös tag, törzskártya és írja alá. a fiú mondta, "szívesen", de nem érsz vele semmit, ha nem én vagyok itt, hiába mutogatod. ám trendy: "azért írjad csak!" kaptunk még egy-egy djuice-os nyakbavalót, és ekkorra már befutott nikike meg barbi is.

éreztem itt a vége ennek a szép estének, elbúcsúztam trendytől, aki még maradt pár percet, hogy bevárja a szétnéző barbiékat, és elindultam az éccakai felé. közben csodás megmenekülésem a taxi elől járt a fejemben, és hogy én valójában feltámadtam ezen az éjjelen.