arra készültem, hogy pénteken este otthon maradok, ledöglöm a tv elé, kapcsolgatom, csorgó nyállal alszom és készülök a másnapi, hálaadási kajálásra. és már épp hazafelé tartottam, mikor wendy hívott, hogy nézzek le vele a vittulába, amit ugyebár eleve gyűlölök, de még előtte látogassuk meg rikárdót a hosztelben, ahol ő a recepcioniszt. végülis mondtam, miért ne, de megfogadtuk hamar hazamegyünk. 

rikárdóhoz érve magunkat jófejnek híve németül kezdtünk el üvölteni, ilyeneket hogy nááá jááá, dánke, guten nácht, wás dú rikárdó? ááá, sőn, áá bitte sőn, wundersőn, hogy a sok kis külföldi ottlakó azt higgye, új vendégek vagyunk. nem tudni ez a belépőnk sikerült-e olyan jól, vagy ők ennyire fogyatékosok, de trendytől ötpercenként megkérdezték, meddig marad budapesten, hozzám, meg odafordult egy holland és hollandul ismételgetett egy szót, kérdem mivan? erre kérdi angolul: cigány vagy? én mondtam, hogy igen, erre a fiú ujjongani kezdett és ölelgetni, hogy ez csodálatos. 

időközben katka is befutott, akivel rikárdó az olasz nyelvet gyakorolta (volna), merthát mint kiderült a tudását egy kicsit frissíteni kell majd. egyébként nagyon takaros a rikárdó-féle hosztel, pár ausztrállal össze is barátkoztunk, akik mindenáron a dokkba akartak menni, hiába ajánlgattunk a merlint meg a hajót, ők hajthatalnaok voltak. aztán megpróbáltuk bebizonyítani, hogy a dokk mennyire undorító hely, kerestünk nekik képeket, de azokon csupa nagymellű lányok vigyorogtak, ami persze nemhogy eltántorította őket, de még jobban meghozta a kedvüket.

aztán egyszercsak trendy előkapott a sarokból egy gitárt, amin bénábbnál bénább dallamokat kezdett pengetni, de aztán kitaláltuk azt a játékot, hogy a jútyubun benyomunk egy gitáros számot, és arra kell pengetni meg tátikázni. wendynek erik klapton tirsz in hevön meg rolling stones this is the evening jutott, rikárdó elég jó zorán és máté péter volt, katka meg jól hozta suzanne vegát és sheril crowt. 

mire dini és luki megérkeztek, az összejövetelünk jútyub buliba csapott át, és mivel már elég későre járt az idő, wendy indulni akart. ám én egy kicsit leheveredtem a kanapéra, és egy kabáttal takartam le magam. aztán nagy nehezen útnak eredtünk, ám a vittulában a szokásos tömeg plusz bűz kombóból már csak a bűz volt meg, dini és luki azonnal kifordultak, de előtte luki megígérte wendynek, elmennek majd csizmát venni, ami azért is vicces, mert wendy aznap vett kábé egy új csizmát. én még elmentem wc-re, majd katka után én is távoztam. wendyt otthagytuk, akinek már akkor is igen keresztbeállóak voltak a szemei, és hogy mi történt vele ezután, arra sajnos sem nem mi, sem nem ő maga nem emlékezik.

másnap valuseknél összegyűltünk a szokásos, immár ötödik alkalommal megrendezett fannntasztikus hálaadási vacsorán, ami igazából szinte csak a zabálásról szól, és idén is, mint eddig minden évben csodásan sikerült. idén rekordmennyiségű ételt tálaltunk fel, szám szerint 26 fogást ettünk végig. ebből csak pár, ami eszünkbe jut: borleves, sütőtökkrém leves, tortilla leves,pisztráng, körtés grogonzolás tésztasaláta, csicseriborsós marokkoi saláta, fenyőmagos saláta, spenótos saláta, spanyol saláta, arab fahéjas hús, narancsos kacsa, sütőtökös tarhonya, édeskrumpli, áfonyaszósz, római tál (amit valusek annak ajánlott, aki unatkozik), rakott rántott hús, sült banán, vargabéles, 100napos tojás tofuval, disznófül, fafülgomba, sütőtökös, juhtúrús, gombás rétesek, háromféle csokibol készült torta, pannacotta, citromos meglepetés... nem csoda, hogy 11re mindenki csak dermedten bámult maga elé és sóhajtozott.

fotók itt, hála gabónak, bár szegény előre jelezte, hogy ő enni szeretne, és nem fotózni, dehát valahogy mégiscsak előkerült az aparát, aminek mi persze nagyon örülünk.

na és akkor csak annyit üzenünk, hogy nézzétek a programajánlót oldalt, mert pénteken nagy nap lesz!!!