már alig vártam az estét, hogy végre a számhoz emelhessem a nagydió nemes fröcsikéjét. anillával 8 körül találkoztunk a dejákon, a macs előtt, ahol ő már tökmaggal meg ropikkal telepakolt zacskóval várt. gyors léptekkel a nagydió felé vettük az irányt, és mivel anilla is beállt az izomagyak táborába, útközben egyetlen témánk volt: az érobik...

szerencsénkre a kedvenc asztalunk szabad volt, így rögtön el is foglaltuk, és épp hogy leültünk, már nyílt is a tökmagos zacskó, meg a friss dobozos somlóigaluskám. tóni annyira megörült nekünk, hogy mikor anilla a pulthoz lépett rendelni, ő már adta is a vice-házmesterünket, és vigyorogva mondta: "annyira imádlak titeket, a boradagotokat kicsit megemelem!" bár attila kicsit meg volt sértődve, mert állítólag legutóbb, a szülinapi zsúromon, távozáskor nem köszöntem el tőle, bosszúból marokszámra zabálta a tökmagunkat. majd észrevéve, hogy a mocskos asztalról eszegetjük a kis magvainkat, két kis műanyag tálkát adott nekünk, mint a kis madárkáknak.

nem sokkal később katka is befutott, aki rögtön attila szemére vetette, hogy bizony nagyon rossz minőségű a narancsléje, ezvégett nem tud vodkanarancsot inni, hacsak nem külön hoz magának hohes c-t, ami nem annyira torokmaró, mint a nagydióban kapható sió. én is helyeseltem, hogy valóban rossz a sió narancs, attila meg csak ennyit mondott: "Te csak idd a borodat! De tudod mennyi szőlőt látott ez? Ahány hangyás sünt te az életedben!"

wendy természetesen még sehol sem volt, így lemaradt a grátisz házipálinkáról, amit attila adományozott nekünk. (egyébként wendy késésének az volt az oka, hogy meló után hazament átöltözni, amit igazából egyikünk sem ért, hogy minek, hisz mindahányan az egész napos mocsadék, izzadt cuccunkban voltunk, sőt katka egy otthoni felsőben...mert igazából a nagydió annyira büdös cigifüstös hely, hogy oda nem kell tiszta ruha, sőőőt...)

mikor megérkeztem, trendyék már egy nagy halom tökmaghéj felett üldögéltek, és anilla azonnal nyomatta nekem az ajándék házipáleszét, hiszen ő nem iszik töményet, de nem akarta megbántani attilát, hogy visszautasítja. én meg mondtam, mingyá, mingyá. de gyorsan vettem egy sört, meg kifzettem az adósságomat, ugyanis a múltkor attila hitelbe készített nekem grogot, ami szerinte gyóóógyszer. a sör mellé nem akart poharat adni, mert szerinte én úgyis mindent szívószállal iszok. kicsit fájlaltam, hogy én nem kaptam a grátisz páleszből, attila meg csak kiabált, hogy "ha egyszer fél hétkor megy a vonat, akkor ne gyere ide nekem fél kilenckor, hogy jaj itt vagyok, a vonat már elment." csak bólogatni tudtam az eszmefuttatáson és szomorúan kortyoltam a sörömet meg benyomtam egy marék tökmagot, amikoris újra ott állt mellettem attila kezében egy felespohárral, a pohárhoz pedig egy minire vágott kis rózsaszín szívószálat is mellékelt. egészen meghatódtam...

aztán feltűntek a színen janekék is, akik bár eleinte pofákat vágtak a helyre, végül belátták, hogy az alacsony árak nem feltétlenül szar minőséget jelentenek. én is hiszek ebben leszámítva az egyszer volt kiütéseket, de én azóta újra jóízűen iszom a fröcsikét, wendy még kicsit kérkedő, ő marad a söröcskénél.

mikor patrik zorg odalépett a játékgéphez, és elkezdte beszippantani a pénzét, trendy hirtelen nagyon izgatott lett, dollárjelek jelentek meg szemein, majd hirtelen felpattant, és már ott is volt az masinánál. elővett egy 100 ft-os tallért, és magabiztosan elkezdte nyomogatni a gombokat. alig 3 perc alatt nyert is...kemény 200 ft-ot! de nagyon boldog volt! (mellékesen jegyzem meg, patrik zorg 20 000 ft-ot játékgépezett el, majd hazafelé menet, a blahán a buszmegállóban talált egy 20 ezrest...állítólag)

lassacskán elfogytak az italok, mindahányunk szeme előtt a másnapi korán kelés lebegett, vettük is kabátjainkat, és elindultunk hazafelé.