idén talán az lesz a legrosszabb a szigetben, hogy wendy is, meg én is néhány napot dolgozni fogunk, de talán ez a legkevesebb.

tegnap a 6 órás kiérkezést céloztuk meg, és hát mondanom sem kell wendy drága megint kicsit késve érkezett (állítólag az ineternetten mást mutatott az óra, mint a való). ám dühöm gyorsan elillant, amikoris wendy vállán megláttam a még a soundon katka által nyert pallmall narancssárga ocsmány kis táskát, merthát nálam is ugyanaz volt. egy az egyben úgy néztünk ki, mint 2 flp disztribútor, főleg mikor a sziget bejárata felé menetelve, letértünk az egyik kis utcába, és szinte egyszerre, szó hang nélkül vettük elő rejtett tárgyainkat az egyentáskánkból- wendy a bekészített üveg bort, én pedig az üres (és büdös) fél literes flaskákat. majd mint akik jól végezték dolgukat, szokásos módon pulóverbe csavartuk azokat, behúztuk a cipzárokat, és pókerarccal elindultunk a bejárat felé.

Szerencsére a kontroll simán ment, és mivel már fél7 is elmúlt, trendy meg kiváncsi volt a mandodiaos srácokra, nem volt már időnk a sátornál kipakolni, így a megpakolt táskánkkal kellett végigállnunk a koncertet. ami azért valljuk be, elég vicces látvány lehetett, amint a rikító narancssárga táskákat a lábunk közé szorítva, kissé feszengve, mindenkit lenézően bámulva, kezünkben a becsempészett borral álldogálunk a sok félmeztelen dülöngélő között.

Miután táskáinkat letettük a sátornál, anilla vidáman újságolta, hogy neki van press-es karszalagja, így a szeparé vip kártyáját nekem tudja adni, trendynek meg már eleve volt, így mindhárman mehetünk a nagyszínpad vip részlegébe, ahol nemcsak a véce tisztább, de rengeteg sztárral is lehet találkozni.

ám ügynök múltunktól nem volt oly könnyű szabadulni, mert nem csak a táska tett azzá minket, hanem a vip kártyánk is, amit felmutatva olyanok voltunk, mintha valami nagyon titkos helyre lépnénk be. el is dönöttük ez lesz az idei tematika, wendy egész éjjel ügynök maradt, mert azt állítja kötőhártyája van, bár én árpára gyanakszom, így azt tervezte a legnagyobb sötétben is napszecsóban fog állni, nehogy a por még jobban bezavarjon.

a sztárok helyett csak belányival és garamtével futottunk össze, majd valusek és szabózé is feltüntek a színen, nevetgéltünk egy kicsit, vettük egy-egy adag fröcsikét, majd kiszállíinkóztunk a quimbyre jobban mondva anilla trappolt, mert egy menő kis lépésszámláló volt a derekára erősítve, ugyanis ő lett az index egyik tesztalanya: egy mocsadék pánkot, egy nemivót meg az alkoholizáló anillát követik egészségileg egy héten át, kiderül kinek, hogy bírja a szervezete az egy heti gyűrődést. 

a quimbyn ért minket a döbbenet, hogy vaninna társaságában dorkát találtuk, akit kisgén és rikárdón keresztül ismerünk, wendy még moziban is volt vele meg a srácokkal, a taxidermián, amiről dorka szégyenszemre kimenekült, erre kiderült, hogy dorka nem más mint social princess és megint megbizonyosodtunk arról, hogy a világ csupa bloggerből áll. majdnem írtunk is rikárdónak egy smst de aztán inkább nem tettük, így is fáj a szíve, hogy nem lehet velünk, hanem reggio di calabriában kell a tengerparton feküdnie meg buliznia meg olaszoznia meg cicáznia szegénynek egy hónapig...és az a vicc, hogy tényleg irigykedik ránk, hogy mi meg a szigeten lehetünk.

gyors pisilés a vipben, majd rohantunk is vissza a manucsáóra, és alig vártuk wendyvel, hogy felhangozzon a megustástu, kedvenc számunk, ugyanis évekkel ezelőtt a spanyoltanfolyamon meg kellett tanulnunk a szövegét. de sajnos nem volt sehol, egyre másra következtek az ugyanolyan számok, nem voltak rosszak, de a tizedik után kurva unalmas volt már. pedig valusek annyira beleélte magát az elején, hogy még pogózni is nekikezdett, csak dőltek körülötte az emberek jobbra-balra daliás alakjától. 

megunva az ugyanolyan számokat, visszamentünk a vipbe, és mivel nagyon korgott a gyomrom, kértem trendyt, hogy jöjjön el velem venni valamit, ahogy a pulthoz indultunk egy asztalon két bazi nagy tálcát vettünk észre, az egyiken csomó kenyér, a másikon apró dobozkák, azokban ínycsiklandozó krémek. kábé két pecig mozdulatlanul álltunk, és figyeltünk, jön-e a gazdája, mert én még láttam is a nőt meg a férfit, akik ették, de mivel eltűntek, fogtuk a tálcákat és leültünk velük egy másik asztalhoz. kiderült a krémek mindenféle darált olajbogyók voltak, meg volt még gyöngyhagyma fűszeres szószban, meg ugye a fenséges barna kenyér. a kis vacsora után indultunk volna kifelé, ám az egyik asztalnál megláttunk egy csomó pohár rozét, sült kolbászt, amerikai hotdogot és kenyérhegyeket, szintén otthagyva és érintetlenül. több se kellett, ezeket is felzabáltuk, anillával tömtük a szánkba a mustáros kenyeret, trendy pedig csak ennyit mondott pihegve: "hát sajnálhatjátok, hogy vegák vagytok, mert ez a legjobb kolbász, amit valaha ettem, friss, ropogós." anilla meg csak könnyes szemmel annyit tett hozzá, hogy "örülök, hogy ti vagytok a barátnőim." 

felpuffadva és boldogan hagytuk el a vip szektort, remélve, hogy azért nem sokan látták randalírozásunkat, de ha látták is leszarjuk, nincs pénzünk a drága kajákra, csórók vagyunk, ez van, vállaljuk. indultunk is unkle-ra, ahol nagy-nagy tömeg volt, anillát is csak úgy tudtam megtalálni, hogy ő nagy okosan egy piros izzót lóbáló lány mellé állt. trendy, saci és valusek hazamentek, anillával mi még tomboltunk egy kicsit, rájöttünk az unkle a külföldiek neoja, csak jobbak. aztán én is hazafelé vettem az irányt, mert míg én dolgoztam másnap, anilla ugye szabin van, tehát ő tudott még maradni pörögni a fején.

ma pedig este hétkor the kolin, éjjáéjjáó, szegeződjön minden szem ivánra!!