Mivel Wendy netnaplója végén kötelességének érezte, hogy említést tegyen a trendywendyről is, ezért az augusztus 8-i hétvége leírásában besegítettem neki, így egy csodálatos, régi időket idéző tw-poszt jelent meg a Literán, amit azért mindenképp kiteszünk ide is. Íme: 

Sokat gondolkodtam azon, hogyan is zárjam le ezt a hetet, aztán rájöttem, az lesz a legőszintébb, ha nem egyedül, hanem Trendyvel foglalom össze, milyen volt a hétvége. Mert a Trendy&Wendy blog is hozzám tartozik és bár lehetnek olyanok, akik szerint ez színtiszta idiótaság és csak két buta lány szórakozik az éjszakában, én mégis vállalom, hogy ilyen is vagyok. Négy éve kezdtük el írni a Verával és bár vannak megakadásaink, mégis azt gondolom, jó hogy van ez a blog, sosem fogjuk végleg bezárni, és mindig jó visszaolvasgatni, milyen önfeledtek is voltunk évekkel ezelőtt. Alább következik tehát a szombat este hű leírása Trendy és Wendy szemével:

Szombat este egyértelmű volt mindannyiunk számára a program, hiszen a HS7 játszott a ZP-ben és mivel a Szigeten Mikával egy időben lesz, kötelező volt a megjelenés. Mivel Wendy a szokott módon megint nem tudott rendes időben csatlakozni, Anillával vágtam neki a Szeparénak és már a fröcsinket is kikértük, mikor Wendy hívott, hogy megérkezett. Ki is mentem érte a kapuba, de persze sehol sem volt. Már kezdtem aggódni, mire végre befutott, kiderült ő meg azért aggódott, hogy netán a körülmények miatt nem tudok kimenni érte. Pedig a körülmények tisztára nyugisak voltak: csak a zenekartagok és barátaik, a fél Kispál és Ákoskáék iszogattak a helyen, bár feltűnt Puskás Peti és bandája is, akik között Trendy felfedezni vélte Ments meg szerelem Markot és Nagy Ő Noszály Sándort is, de aztán kiderült, sajnos csak képzelődött. Egy kisebb születésnapi zsúrnak voltak a tagjai, Trendy rögtön fel is ajánlotta Anillának hogy milyen szuper szülinapi partyhelyszín lenne neki Szeparé, de Anilla elég erőteljes nem-mel jelezte, hogy ő egyáltalán nem szeretné ezt helyszínnek. Persze könnyen ajánlotta fel Trendy ezt a helyet, hisz neki télen van a szülinapja, így ő mindenképp megússza az ottani köszöntést.

Még délután megkérdeztem Anillától, hogy milyen idő lesz szerinte és persze nem tagadta meg önmagát, figyelmeztetett, hogy nagyon hideg, és bizony, míg Trendy és én azért normális, az időjárásnak megfelelő ruházatban jelentünk meg, Anilla - mint azt ahogy SoeriGeri találóan megfogalmazta -, olyan volt, mint aki vásárolni volt délután és most minden új ruháját egyszerre akarná felvenni: hosszú ujjas és rövid ujjas póló, gatya, zárt cipő, téli sízoknival, sál, kabát, minden volt rajta.

A koncert után visszatértünk a Szeparéba immáron Belányival kiegészülve, aki először is megdöbbenésének adott hangot, hogy miért nem lesz a Szigeten Szeparé, és sanyargását átragasztotta Wendyre is, aki meg ezután egyfolytában azt kérdezgette, hogy akkor hol fogunk inni ezután? Anilla szerencsére pontosított, hogy azért ez nem teljesen igaz, lesz Szeparé, csak nem a nagyszínpad mellett, és az új helyszínre csak Szeparé plasztikkártyával lehet bemenni, olyanja meg csak Trendynek van, így majd ő legalább boldogan ugrálhat ott.

Persze nem járt a kombínó, így kénytelenek voltunk egy potlóra pattanni, amin velünk utazott Ivánka is, kiderült a Corvinra megy, LAVALAVA-ra, aminek még a hangzásától is a hideg ráz minket, de ő már ott volt az elsőn is, és azóta boldogan ugrál az ottani technora, amikor csak teheti. Belányi annyira megörült neki, hogy mondta is, régóta tervezi az Ivánka fan club megalakítását a fészen. Mikor kiderült, hogy mi a Fogasházba készülünk, Ivánka lesajnálóan csak ennyit mondott: “Ott mindig csak öregek vannak!”

Még mielőtt az öreg helyszínre érkeztünk volna, betértünk az ezer éve nem látogatott Vasalt Szendvicseshez, egy szendvicset majszoló úr invitált bennünket befelé, aki tulajdonos-szerűen üldögélt ott, ám később kiderült, ő egy vendég, azért nem mondom, hogy csak egy vendég, mert kiderült a buherálta be a kompjútert a boltba, amin természetesen Ivánka szavával élve internettt is van. Na, több se kellett Wendynek és Belányinak, rögvest megcsinálták a fan page-t, a férfi meg halkan meg-megjegyezte: Jaj látom, nem tudtok egy órát sem net nélkül kibírni.

A vasalt szendó után ott is találtuk magunkat a Fogasházban, ahol Belányi szomorúan állapította meg, hogy bizony csupa öreg van jelen, sehol sincsenek kislányok. De ott volt Kasia, aki Anilláéknál van gyakorlaton, Varsóból érkezett, nagyon aranyosan beszél magyarul, Krasznahorkait és Tarr Bélát kutatja és Belányi egész este olyan szavakat tanított neki, hogy “bekattan”, “kinyiffan”, “elbénázódik”, “befaszul” és hasonlók. A Fogasházban a sok minden közül csak Palya Beát emelnénk ki, akinek tánckultúrájával egyszerűen nem tudtunk betelni: egész testében rázta magát, fennakadt szemekkel kúszott, mászott, guggolt és ugrált, szegény srác, akit kifogott magának csak azért nem tudta őt otthagyni, mert akkor szimplán elterült volna, ha nem támaszkodhat rá a pörgés közben.

Mikor már nem volt kedvünk tovább nézni az embereket, Anilla indítványozta, hogy mégis nézzük meg magunknak, milyen ez a LAVALAVA, hiszen úgyis ott van a szomszédban. Ezt egyedül Trendy cáfolta, mert szerinte az Akácfa utca és a Blaha Lujza tér egymástól nagyon is messze vannak, ezért ő fogta magát és hazament, de mi azért elnéztünk a Corvin tetőre, főleg mert Kasia még nem járt ott. Felérkezve teljesen ledöbbentünk a hatalmas tömegen, amin végigmenve egyszerűen nem hallottunk magyar szót, és bár a zene értékelhetetlen volt, a teraszon ülve még vagy másfél órát beszélgettünk mindenféle filmekről, megállapítottuk, hogy az Ördög Prádát visel egy hatalmas társadalmi üzenettel rendelkező film, Anilla és Breier összevitatkoztak az Inceptionön, majd fél négy tájban mindannyian szépen hazamentünk.