Szegény wendy kicsit zavart volt még délután, ugyanis nem tudta eldönteni, hogy a fészekbe menjen egy koncertre, vagy velünk jöjjön nikikét felköszönteni a kazal utcába, majd ropni mokkacukába. mindenesetre katkával én, ha nem is idejében, de még a szülinapos jötte előtt, megérkeztünk a kazalba, felraktuk a tortára a gyertyákat, és már énekeltük is nikikének a "boldog szüüüüüüüüliiiiiiiiiinapoooooooot"-ot. Épp a halálos fegyver ment a tv-ben, mikoris egy lány a társaságból felkiáltott: "jaj, én imádom mel dzsibszont! kedvenc filmem tőle a pesszió!" majd mindenki csak kövé meredve bámulta...nevetni senki nem mert. aztán kb 1 óra múlva befutott wendy is pkatival. az asztalon rengeteg INGYEN ital sorakozott, így természetes volt, hogy meg is kostoljuk azokat. ittunk finom finlandia vodkát (bár az igazat megvallva jó-jó, de azért nem kalinka!), vilmost vilmoskörtelével, bort, pezsgőt, sört. a vilmosunkat keverő kedves fiú, név szerint hejhó (eredetileg hergó, csak katka félreértette) pedig így foglalta össze ivási szokásait, mikor kérdeztük, hogy mit jó inni: "bármit bármivel". erre csak hevesen helyeselni tudtunk. én még elüldögéltem volna ott, ha nem várt volna már minket a mokkacuka előtt igen türelmetlenül, dídí és rikárdó. (az ígért 5 perc késés helyett 45 percet késtünk...) benyomtuk még a kezünkben lévő italadagunkat és elindultunk a szigetre. útközben pkati levált, a több ezer kilométeresen kígyózó sor láttán katka is búcsút intett nekünk. dídí jelentette, hogy rikárdónak sikerült bejutnia, így mi sem voltunk restek, előrenyomultunk, és hopp már bent is voltunk.

ennyi embert rég láttunk már, trendy teljes apátiában szédelgett, még a legutóbbi fogadáson elnyert sörét sem tudta meginni, annyira megrémült a tömegtől( Így a sört én nyomtam be). Ráadásul a szépen kivasalt haja elkezdett göndörödni a párától, és identitásást is elveszítette, máriának nevezte és szólítatta magát. Nikike nagyon éhes lett, ezért elmentem venni vele egy bárbekjú szószos hamburgert, a tömeg miatt egy szimpatikus fiatalembert kérdegettünk a különféle szószokról, meg ízekről, aki annyira belelkesült, hogy végre főpincért játszhatott, hogy végül vett nekem egy adag fűszeres krumplit szósszal, igy a hamburgerre már nem volt szükség. Én pedig boldog voltam az újabb INGYEN kajától. Feltűnt a színen gátigeri is, akinek a fején egy ocsmány szürke suhanc-sapka volt, állítása szerint a frissen mosott haját kellett ezzel takarnia. trendy hivogatott, hogy menjünk legalább táncolni, de én hulla voltam, rikárdónak meg beállt a lába. Kérdeztük is tőle, az meg mi."sportbetegség..." felelte kissé lekezelően, utalva arra, hogy mi ezt nem tudhatjuk, hisz nálunk a sport egyenlő a nullával.

Igazából az este a fő kérdése az volt, hogy vajon, már játszott vagy még csak játszani fog földnélküli jános aka adam freeland. meg is kérdeztük az embereket, akiknek egyik fele azt mondta, igen ő játszott éjféltől kb 2-ig, a másik fele azt mondta, 2-től fog. így számunkra örök rejtély marad, hogy földnélküli jános vajon mikor lépett fel.

Wendy 4 óra körül kinyiffant, rikárdóval haza is mentek. mi dídível még maradtunk, mert németdani kocsival volt, aki állítólag a tánctéren ropta, és gondoltuk megvárjuk őt. beálltunk mi is a táncolók közé, hatalmasat pörögtünk a fejünkön, de már igazából mi is mentünk volna. elhatároztuk, hogy civil ruhás rendőröset játszunk, és akár mi is lesz, a tomboló tömegből előszedjük németdanit. felhajtottuk zakónk gallérját, összehúztuk a szemöldökünket, és elindultunk befelé. az akció már-már sikeres is lehetett volna, ha a tánctéren terjedő izzadságszag ki nem kerget minket a friss levegőre. tehát németdani eltűnt, mint a kámfor, telefonja lemerült, így döntöttünk: nélküle megyünk haza. hosszas szerencsétlenkedések után (taxi vs hév, taxi vs busz) metróra szálltunk, és az ébredő város reggeli fényeiben tértünk nyugovóra.

Kis csapatunk:dídí, rikárdó, nikike és trendy. kár, hogy nikike lüszjúing csizmája nem látszik. én, mint látjátok a partyfotós voltam.  (Ja, és, hogy ki ez a fiatelember ott bal oldalt? Annyit tudunk csak, beceneve Reistag.)