Hát, eljött ez a nap is, dídí búcsúbulija. (Ugyanis fél évre elhagyja kis országunkat és londonba megy szerencsét próbálni.) a helyszín megválasztása nem okozott túl sok fejtörést, fontos szempont volt, hogy jó helyen legyen, vagyis könnyen megközelíthető, és ami még ennél is fontosabb volt, az az olcsóság. így hát wendyvel egyértelműen a nagydiófára voksoltunk(ne feledjük, egy nagyfröccs ára 80 ft!!!). meg is szerveztük 8-ra a találkozót. dídível és anillával a nyugatinál találkoztunk, hogy ne kelljen szegény ünnepeltnek egyedül mennie. ráadásul nagyon jól néztünk ki hárman együtt, mindahányunkon egy menő farmerjakó volt, plusz a villamoson mellénkszegődött egy nő is, aki szintén egy jó kis farmerkabátot viselt.anillával még betértünk a híres-neves wesselényi utcai vasalt szendvicseshez, amiről megtudtuk, hogy egykezes...mármint a szendvics! az italozóban már várt ránk pkati, gégé, és kisgé. majd megérkezett az ünnepelt jó barátja is áprilyzoli, aki még életében nem járt azon a helyen, mégis rögtön odatalált, ezzel nagyon belopta magát a szívünkbe. és bár kifejtette, hogy a freeblog mennyire gagyi, azért csillogó szemmel kérdezgette, hogy "mi is az a trendywendy?, hogy kell írni?"...ja, és szerinte a konversz cipőm kínai hamisítvány, ezért a márkája: konzerv.

Végül Wendy is befutott, akit késése miatt az asztal végébe száműztünk, ahonnan csak tátogó szánkat nézhette, szegény süket öregasszony módjára folyton csak azt kérdezgette: "mit?, mit?" a pár centis távolság a hangzavar miatt üvegfalat emelt közénk, ezért néha csak maga elé bámult, mikor már belefáradt fülei hegyezésébe és a fröccsöket vedelte. majd szerencsére rikárdó meg kisgé megszánták és beszélgettek vele.

pár órás késéssel megjelent a 3mas dani-fogat is(helyesebben csak 2 dani , német és badacsonyi, a harmadik matyi, de mivel az alma matere a berzsenyi gimi volt, a berzsenyi név végett ráragadt a dani....berzsenyi dániel. egyszerűen képtelenek vagyunk a rendes nevén hívni, igaz ha jól belegondolok nem is tudjuk a rendes teljes nevét)

Míg trendy a székével egyensúlyozgatott, ugyanis egy emelvény szélén ült, és a szűk hely miatt, alig fért el, addig én anillát fagattam az új edzésünkről, aminek a neve html (vagyis: hard tréning mehanizm lifting at hóm). ideje már végre elkezdenünk sportolni, meg is beszéltünk egy időpontot az első edzésre, már alig várom. A kiskocsmában remek slágerek szóltak, rikárdó többször dalra is fakadt: "síkidom, síkidom, térfogat, térfogat...".

Bár nagyon jól éreztük magunkat, a hely már zárni készült, így el kellett hagynunk. A csapos mondta is, hogy így is egy órával többet adott nekünk. A bejáratnál rikárdó felfigyelt a hely pontos megnevezére: üzlet és szórakozóhely, hogy ez valójában mit is takarhat, arra sajnos nem tudtunk választ adni. a körút felé menve, épp a csapos fiú és barátai szálltak be egy kocsiba, aminek az anyósülésnél lévő visszapillantó tükröt, dídí készségesen hajtotta ki, mire az autóból kiszálló utas idegrohamot kapott, hogy ez elektromosan nyílik, és hogy mit hajtogatja. szaporábban kezdtük szedni lépteinket, félve még vissza-vissza pillantottunk, de csak annyit láttuk, hogy szegény utas a visszapillantójával szarakodva káromkodik. persze dídí csak sátánian vigyorgott, hisz ő nem tér ide vissza jó ideig, nekünk kell majd szembenéznünk a rongálásával...

Azt est végére már csak 3man maradtunk, trendy, dídí és én. (anilla az utolsó hévvel hazament, a danik néhány pofa sör után leléptek, rikárdó a living rúmba, kisgé a szlíping rúmba ment, áprilyzoli meg editkével lécelt le)  

Taxival átmentünk a westbalkánba, rivájndra, ahol rengetegen voltak. dídí és wendy megpróbáltak a tánctéren lévő tömegbe benyomulni, én feladtam, és inkább kint vártam őket. mikoris egy edvinmarton fejú fiú a korsó sörét a lábamra öntötte. a pultnál kért nekem szilvia törlőkendőt, azzal itogattuk a folyékony kenyeret a frissen mosott gatyámról. szerencsére megjelent dídí és wendy, akiknek elpanaszoltam a tragédiát. szóba elegyedtünk  a sráccal, aki mint kiderült szííííííííííííííínésznek készül, le is írom a nevét, hátha még hallunk felőle: túri márton.

hazafelé az éjszakain dídínek megmutattuk a várost by night, majd mikor leszálltam a buszról, kiesett a kezemből a telóm. tökre megijedtem, nem lehetetett visszakapcsolni, ráadásul az eső is esett, így még nagyobb volt a riadalmam, hogy teljesen tönkrement. de reggelre meggyógyult szerencsére, csak épp az esti feljegyzéseim vesztek el...

(itt kell megjegyeznem, hogy az eső csak a nyugati téren és azon belül is csak trendy feje fölött eshetett, mert én pár száz méterrel odébb budán tökszáraz utcán bandukoltam haza. szerintem trendy csak egyszerűen nem meri bevallani, hogy egy pocsolyába, vagy inkább ami még szarabb, pisibe ejtette a telóját, amilyen béna....)