Nos hát a krézi nyár tematika jegyében elmentünk múlt hétvégén orfűre, amiről igazából most nem számolnánk be részletesen, mert anilla az idegesítő führer azzal terrorizál minket, hogy ő utálja a mindenféle visszaemlékezéseket, írjunk csak magukról az aktuális bulikról - így amandák vagyunk, olvassátok el az ő beszámolóját és nézzétek meg itt a mocsadék képeket.

Orfűn az eső elől hangmás koncertre menekültünk, aholis hatttalmas meglepetésben volt részünk, azt eddig is tudtuk, hogy hangmás endre kurva jól néz ki, és csodás a színpadi mozgása, dehogy még maga a zene is szuper legyen, arra nem számítottunk. És ami a legjobb, hogy nem is kellett sokat várnunk, katka leleményesen felfedezte, hogy szombaton a zp-ben adnak koncertet, ám fura mód, a kezdés időpontja 19:30ra szólt. Sebaj, gondoltuk, úgysincs semmi dolgunk, trendy előkaparta a törött szeparé kártyáját, és pontban fél8ra ott is voltunk. Leszállva a villamosról láttuk, hogy magában a zp-ben egy árva lélek sincs, gondoltuk, biztos mindenki a szeparéban üldögél, ám mikor áthaladtunk a kapun, a fellépő zenekaron kívül egy árva lélek sem volt ott. Mi meg persze tök zavarba jöttünk, és nem hiába, mert endre meg is kérdezte: Ti mindenhol ott vagytok? - majd leültettek minket a mellettük levő asztalhoz. Kikértünk egy fröcsikét, meg anilláék zabáltak is, amikoris hallottuk már felcsendülni a ctrlaltdelt, és rohantunk is ki, és próbáltunk elvegyülni a tinik között, de mivel a nézők száma kb 5 fő volt, ez nem nagyon sikerült.De aztáb pár perc múlva boldogan vállaltuk rajongásunkat és kis bolhaként ugráltunk a crl+alt+del és a veronika meg akar halnira, kimondhatjuk, a nyár eddigi legnagyobb zenei felfedezése a hangmás volt számunkra.

A konci után kötelező volt megnézni a magas vízállástól szinte a rakpartra kisodródó tömött a38-at, félelmetes volt a duna vízszintje, kicsit aggódva is léptünk a hajóhídra. már a bejáratnál láttuk, vmi tinirendezvény lehet, ki is derült, h tehetségkutató van, amin tavaly állítólag a betterfly is továbbjutott. a jegyszedőknél megláttuk kristófnorbit, akihez odapattantunk és megkérdeztük, h ő most dolgozik vagy fellép-e az eseményen, amire egyébként botrányos KÉTEZER ft volt a belépő. kristófnorbi csak vállát vonogatva közölte, h ő sem nem fellép, sem nem dolgozik, hanem csak odaállt a jegyszedők mellé nézegetni az embereket. majd közölte, hogy így együtt elviselhetetlenül botrányosak és félelmetesek vagyunk és csak pár percnyi, ámde kedves csevegést szánt ránk.

Így a hajót lerendezve átpályáztunk a pályára (hahaha), amit már nagyon régóta nagyon sokan ajánlgattak, és most hogy ilyen közel voltunk, elérkezettnek láttuk az időt. A sok gyaloglásban eléggé megéheztünk, de szerencsére sokféle étellel várják az éhes vándorokat a pályán, méghozzá nagyon jó áron, plusz anillánál humusz+falafel maradék, doridorinál meg egy kis mini kukorica konzerv is volt így egy kuuurva jó zabálást rittyentettünk a fröcsike mellé, költésünk meg kb fejenként 170 ft volt így elégedetten pattantunk fel és mentünk a kombínóhoz, még csak fél12 körül járt az idő, amin trendy igencsak meglepődött, mert ő úgy látta a kis telefonján, hogy már fél2 van és igaz ami igaz, annyi minden történt.

A megállóban megszólított minket két tizenéves menőző fiatal, akik először svédnek és mexikóinak majd új-zélandinak vallották magukat és próbáltak úgy csajozni, hogy beszóltak a ruhánkra vagy a mondatainkra. mint kiderült ez a NEG, vagyis a negatív bók, ami állítólag tök jól működik a lányoknál. gondoltuk, nosza mi is kipróbálkuk a NEGelést, aztán olyan jól sikerült, h a koptatott farmerjükre és az egyikük nyakában lógó cápafogra való NEGek után elfogytak a szavaik és inkább felszálltak az ellenkező irányba tartó kombínóra.

És természetesen a kombinón magán nem hagyhattuk ki, hogy meghallgassunk még 1-2 hangmás számot, de mivel telefonunkon nemhogy internecc, de még kihangosító üzemmód sincs, igy ájpodlival a fülünkben kellett bömböltetnünk a mjuzikot.

a célállomás a csacsacsa kert volt, ahol elvileg izmilábú ábri születése napját kellett volna ünnepelnünk, de megérkezve a helyszínre izmilábú ábri már csak elköszönni tudott tőlünk. mivel majdnem bepisiltünk, első utunk a toalettre vezetett, ahol megismerkedtünk pár nagyon vicces lánnyal, akik vmi sid zenekara voltak, gyorsan meg is beszéltünk pár közös fellépést, mivel a legújabb rapformációnk avégzet llányai hamarosan színpadképes lesz. wendynek a wcről kijőve kicsit zakatolt az agyában ez a sid dolog, aztán eszébe is jutott, hogy anno a foodexpress újságban látta midig SID-et, aki tényleg egy énekes és tényleg van zenekara és ekkor meg is látta SIDet magát a lányokkal viháncolni, szóval ezek a lányok tényleg a zenekar voltak.

Utána az este egy őrült táncolásba torkollott, ahol egymás polójába jeget nyomkodva hűtöttük a felforrósodott hangulatot. És a hangulat egyesek számára szó szerint felforrósodott, ugyanis egyik pillanatról a másikra iszonyat lökdösődés támadt a táncparketten, először azt hittük, valaki csak hevesen táncol, majd kiderült ez bizony egy verekedés, két felbőszült fiú ütötte-vágta egymást. Mi egymáshoz bújva rémült arccal menekültünk a sarokba, és ekkor előlépett a hős valusek, elénkállt testével, és szétválasztotta a feldúlt tömeget és lecsillapította a verekedő tagokat. Ezúton is köszönjük neki a törődést. És a hős valóban sztár lett utána, ugyanis az ujján egy bazi nagy gyémánt gyűrű ékeskedett, amit egész este csókolgatnunk kellett, aztán pedig vmi emelvényre felállva még az egész csacsacsát is megtáncoltatta.
Egyszerűen egy percig nem fáradtunk, ömlött rólunk a víz, de mi csak táncoltunk mint az őrültek és egyszercsak azon kaptuk magunkat, hogy fényes nappal van, a dj bekussol, jelezvén, zár a hely, aztán egy órás szarakodás után végül minden rendeződött és az első villamossal (vagy már bőven nem is első volt az már), hazaszédelegtünk. Olyan reggel hat felé járhatott az idő.