A) Elhatároztuk, idén elmegyünk szabózé szülinapi bulijára. merthát amióta ismerjük minden évben kedvesen elhívott minket, de valami mindig közbejött-egyetemista korunkban a tanulás (vizsgaidőszak kellős közepe volt), vagy csak a lustaságunk, vagy valami más program, vagy csak szimplán a hideg. de 2007 tökéletesnek ígérkezett, és bár anilla héve ismét késve indult, akárcsak tavaly - de akkor visszafordult, mert rettentő hideg volt - , most 21:30kor már köszöntöttük is az ünnepeltet. bár wendy nem volt velünk, mert kesjárágival szííínházba ment, de jelezte, hogy majd később csatlakozik.
a lámpásban volt a zsúr, amit nem igazán kedvelünk, egyrészt mert dohos és nagyon füstös kis pince, másrészt meg informátorainktól hallottuk, hogy sok a tolvaj a helyen. anillával egy kanapén ültünk le, közvetlenül a bejárat mellett, így szemmel tudtunk tartani mindenkit, és saját cuccainkra is tudtuk vigyázni. én egy jó pohár sört, anilla pedig egy nagyfröccsöt ivott, és mindez csupán 490 volt, úgyhogy ez végett kezdett szimpatikussá válni a hely. ám wendy sanyarogva hívogatott, hogy ő a nagydióban van, és hogy menjünk át, mert betterfly-ék is ott vannak, és nagyon idegesítőek, meg egyébkét is, ott van dini is, akitől elköszönhetnénk, hisz másnap indul vissza a mínuszfokos skandináv országba. anillával felhajtottuk italunkat, szabózének jeleztük, hogy hamarosan visszatérünk, és átsétáltunk a nagydióba.
útközben szembe jött velünk totalcarwinklerrobi, aki szintén a lámpásba ment, és még gondoltuk is, milyen mókás lenne vele bulizni, micsoda jó kis történetelket mesélhetnénk...mondjuk valuseknek.
B) Szombat estére rengeteg programajánlat közül válogathattam, egyrészt kesjárági hívott szíííínházba, egy táncelőadásra, ahol palotai játszik a színpadon, majd ott volt még szabozé szülinapi bulija a lámpásban, nameg dini nagydiós búcsúztatását már nem is említem. ezért míg a sokféle programon gondolkodtam, meg hogy, hogy is szervezzem az estét, sikerült majdnem jól elkésni a színházból. kesjárági átjött és röhögve nézte, ahogy egy polóban állva nem tudom mit is csináljak, majd könnyedén megolva a gordiuszi helyzetet, taxit hívott, ezért nagyon menően gördülhettünk a thália elé. ott már bencusági várt minket, és ahogy elfoglaltuk a helyeinket, nyakaltuk is az ásványvizes palacknak álcázott gina tonicot.
majd az igencsak vicces előadás után (a szar középszerű életükből éktelen bulizásba menekülő fiatalokról szólt - akár mondhatnánk, hogy rólunk, de ez persze NEM igaz)átsétáltunk a nagydióba, dini és zsozso már vártak minket. attilának azonnal jeleztem, hogy mérgező a bora, mert legutóbb nemcsak rajtam, hanem portkatin, trendyn és dinin is fura kiütések jelentek meg. attila tagadta az egészet, és legnagyobb meglepetésemre wendynek szólított, és trendy után érdeklődött.
kénytelen voltam egy újabb gina tonicot rendelni 500-ért, és azonnal ki is öntöttem, rá szegény bencuságira, majd a harmadik körben végül már a drágábbik borból kértem fröccsöt, és majdnem sírva hívtam trendyt, hogy jöjjenek át anillával, már 1360 forintot költöttem el, és ott voltak betterfly-ék is, akikkel folytatott beszélgetésemet inkább nem is említem, botrányos volt, na.
rikárdó is megérkezett, és olyan kedves volt, hogy egész kis ajándékcsomagot állított össze dininek. aztán újra hívtam trendyt, könyörögtem, hogy jöjjenek át, és kéréseim valóra is váltak, mert egyszercsak ott álltak mellettem. ennek annyira megörültem, hogy újra kiöntöttem és el is törtem a poharamat, ezután haza akartam menni a szégyent elkerülendő, de aztán inkább benyomtam egy vodát. attila hatalmas poénja, mikor mondtam neki, hogy egy vodát kérek: "tudod mi a vodka magyar becézett neve?" "nem" "vízecske".
a nagydióba érve már teljes volt az őrület, wendy hisztérikus rohamokkal küzködött a betterfly-tól, amit hadd ne mongyak teljes mértékben megértek, zsozsónak már akadozott a nyelve, rikárdó mint mindig ezerrel pörgött, kisgé kissé csukodó szemmel üldögélt, dini meg az APARÁTJÁT kattingatta boldogan, hogy majd a kolesz szobája falára ki tudja tenni a rólunk készült fotókat.
mivel bort nem mertem kérni, a múltkori bőrrohadás miatt, wendyt követve én is kértem egy vodkát, ami viszont annyira szar volt, hogy 1 kis pohárkát majdhogynem 1 órán keresztül szopogattam, és csak azért tudtam meginni, mert folyamatosan kortyoltam hozzá zsozsó sörikéjét.
rikárdóval, kesjárágival meg dinivel dárcozni kezdtünk, persze végig rikárdó, a sportember nyert, de életemben először megvertem valakit sportban, mert az egyik játszmában ÉN lettem az első, amire nagyon büszke vagyok azóta is. néhányszor trendy is közénk szökellt, hogy hadd dobhasson egy tüskét, de szegénynek senki nem endgedte meg, kivéve rikárdót. és terndy első - és talán egyetlen - dobása is olyan jól sikeredett, hogy bele is tört a kis szar dobótüske feje. ő meg azt hitte elrontott mindent, de mosolyogva mondtam neki, hogy ugyan, ez velem is megtörtént, és átnyújtottam neki egy pohárkát, ami tele volt tüskefejjel.
a többiek megunták mind a sportot, mind a helyet, ezért úgy döntöttek átmennek a west-balkánba. anillával és wendyvel mi még maradtunk meginni maradék italunkat, meghát még vissza is kellett térni szabózéhez, hisz megigértük neki, meg wendy még nem is köszöntötte. már épp a kabátkánkat vettük, amikoris a mellettem lévő bal oldali széken megpillantottam egy kis fotóstáskát, benne pedig dini APARÁTJÁT. mind a 3man egyszerre kezdtünk el nevetni, hogy lehet ennyire béna, hogy egész este azt tartotta a kezében, és nem tűnt fel neki, hogy a nélkül távozott.
persze mi szemét módon nem hívtuk fel rögtön, gondoltuk majd magától ráeszmél és jelentkezik érte...és addig is míg nálunk volt, csináltunk pár kedves képet magunkról, meg attiláról.
trendy kicsit megsajnálta, írt neki egy sms-t: mindenképp hívjál fel! SOS!, és bár tudtuk nincs pénz a kártyáján, reméltük csak van annyi esze, h elkérje valaki telóját. és így is lett. kb 2 perc múlva csörgött is a telefon, dini remegő hangon kérdezte, hogy ugye a fényképezőgépem nálatok van...? Mi meg mondtuk, hogy perszeeeeeeeeee, de titkon reméltük, azt feleli, hogy akkor maraggyon is nállatok, míg én vissza nem térek dániából. de sajna kellett neki, meg is szerveztünk egy találkozót a dejákra, de addig-addig variált, míg végül arra az elhatározásra jutott, hogy ő csak másnap reggel jelentkezik majd a gépért, mert feletébb jól érezte magát a west-balkánban, és esze ágában sem volt buszozgatni.
mi sem voltunk restek, kihasználtuk az aparát nyújtotta lehetőségeket, vidám életképeket csináltunk magunkról a pesti éccakában, sőt még mozgóképet is gyártottunk vidáman énekelő fiatalokról, akik csak dininek, és csak akkor elénekelték a kell, hogy várj, várj is meg, ne félj, újra visszajövök, de addig írj, gyakran írj csodás slágert. (és itt megjegyezzük, hogy dini azóta sem adott jelet sem magáról, sem arról, hogy teccet-e neki a kis meglepetésünk...)
az éjszakai buszon elköszöntünk a kis kölcsöngépünktől, és másnap szomorúan intettünk a dánia felé menő repülőnek...
Utolsó kommentek