Végre eljött a szerda, indulásunk napja és utólag most már nem is bánom, hogy nem volt a 14:30-as ájszíra jegy, és a 12:30-as járattal kellett mennünk, így legalább már15:30ra lent is voltunk. És csodák csodája wendy hamarabb érkezett, mint mi anillával, sőt még arra is volt időnk, hogy szőlőt és almácskát vegyünk. mi anillával menő módon kis gurulós bőrönddel vágtunk neki a nagy utazásnak, csak szegény wendy cipelt egy hatalmas és kurva nehéz szakmunkás táskát, ráadásul hajnali 7 óta. meg is esett rajta a szívem, ezért a gurulósom tetejére helyeztem, és átalakultam egy igahúzó lóvá.

trendy, igahúzóként segít wendynek a csomagcipelésben

Hipp-hopp elreppent a 3 órás út, és szánkon hatalmas mosollyal léptünk a pécsi pályaudvarra. szokásos módon rögtön taxiba pattantunk, ami ugyebár a szállásig csak 600 ft lett volna (ami fejenként kemény 200 ft-ot jelent), ám pechünkre egy szófosásos mínusz 10-zel menő öreg tatát fogtunk ki, így 1600-ra ugrott a tarifa.

személy szerint nekem ez volt eddig a legdöbbenetesebb szófosós taxis élményem az első sokk után, ami amiatt volt, mert a tata ugggyanúgy beszélt, mint szabózé, egész végig azon aggódtam, hogy nehogy egy történetet is elfeledjek, ezért, amint felértünk a hotelbe, azonnal lejegyzeteltem mindent. fontos megjegyezni, hogy a táv a vasútállomástól a főnix hotelig kb öt perc kocsival. ez is mutatja, hogy a tata nemcsak kurva gyorsan beszélt, hanem hogy melléje kurva lassan is ment.  ezért ezekre a fantasztikus történetekre jutott ideje:

1. Remélem maguk tudják, hogy hova akarnak menni! Egyszer beszállt hozzám egy katona, aki épp kimenőt kapott. Hát már nem volt épp színjózan, akadozó nyelvvel kinyögte, hogy vigyem a volt batátnőjéhez, aki épp akkor vált el. már évek óta nem látta, mondta indulás. kérdem, "mégis mi a cím, vagy a környék?" erre ő, "hát azt nem a maga dolga tudni?" annyira emlékezett, hogy az utcában állt egy körte meg egy szilvafa. nekem mindegy, gondoltam, furikáztam ide-oda, persze aztán nem jutottunk semmire.

2. Ma reggel kitakarítottam a kocsimat, mert olyan elviselhetetlenül büdös volt már pár napja, mint még soha. sehogyse tudtunk rájönni az asszonyal, hogy mitől lehet. erre ma találok a magácska ülése alatt (itt meglökte a mellette ülő anilla karját, aki már így is csak tátott szájjal ült a döbbenettől) egy zsacskót benne egy véres tampon meg egy bugyi. most mondja meg, miféle büdös kurva népek vannak manapság.

3. a minap is beül a kocsimba egy nő, de az se volt, öreg, nem volt az semmi se. mondja, "leszopom, ha elvisz Perjédre és van még tíz üres üvegem is". mondtam, "takarodjá' kifelé innét most azonnal!" hét ilyenek vannak!

4. van nekem egy kuncsaftom, minden héten elviszem a gyerekét a piacra, bevásárolunk, addig ő elmegy a barátjához. hát ez a nő mondja nekem, hogy manapság a fárfiak nem tudnak semmit, nem tudnak azok dugni, csak azt hiszik, pedig szart se érnek az ágyban, segfejek. hát mit mondanak maguk erre, remélem maguk még csak hallottak erről, hiszen olyan fiatalkák még. mi persze, bőszen bólogattunk, hogy csak hallottuk ezt, tapasztalni még nem sikerült.

5. itt van ez a torgyánné, hát tudják maguk, hányszor fuvaroztam a szeretőihez?

6. itt van a mi polgármesetrünk, már nem is ember az szerencsétlen. tudják mekkora részeges barom volt az? megnyílt itt ez az árkád. hát a megnyitón úgy szóltak neki, hogy húzza már fel a sliccét, mert kilóg a fasza. olyan részeg volt, hogy azt se tudta hol van.

nem csoda, hogy iszkoltunk kifele a taxiból, amint végre a csodás főnix hotel elé kanyarodott, és anyázva fogadtuk meg, hogy soha többé baranya taxi! az idegességet hamar feledtette a hotelből áradó ismerős tömény zsírszag, mivel a főnix egy egész komplexum (a hotel mellett még egy kisközért és étterem is üzemel az épületben) és a bejárat konyha mellett van. mivel a többiek csak később jöttek, wendyvel bátran megtehettük volna, hogy végignézzük a lefoglalt szobákat, és a legjobbat válasszuk ki, ám természetesen ez akkor eszünkbe sem jutott, csak rohantunk fel az emeletre, hisz legutóbb is a 12-es szobában voltunk, így gondoltuk, az már egyszer bevált, nem lehet semmi gond...persze nem jól gondoltuk.

a szobánk: sötét, a függöny gusztustalan anyagból, nem lehetett sehogysem elhúzni és nem elég, hogy olyan picike volt a fürdőszoba, hogy ha beállt egy valaki fogatmosni, a segge nem fért el, csak ha nyitva volt az ajtó, ráadásul a szoba tök más felén volt a villany, nem közvetlenül a fürdő bejáratánál, a wc ülőke rossz volt, ha ráültünk szétesett, a tv-n egy csatorna sem jött be rendesen és undorító citromos szagosító szaglat ömlött a szagelszívóból. persze anilla szobája tökéletes volt, a később érkező kesjárágival napos, tágas, jó tévés szobát kaptak. de annyira örültünk, hogy pécsett vagyunk, és már annyira vágytunk az aranygaluska remek ízeire, hogy még ezek után sem merült fel bennünk a szobacsere halovány szikrája sem. seperc alatt kipakoltunk, és nekivágtunk kedvenc kis városkánknak.

de még mielőtt betértünk volna az aranygaluskába, megvártuk kakukkmarci voltbarátnőjét, aki szállíotta anillának az esti kispálra a jegyeket. az aranygaluska csodálatos volt mint mindig, felállni is alig tudtunk, de anillával nagyon kívántunk egy jjjó kávét, trendy meg valami töményet, ezért átmentünk a dantéba- ez az ottani dürer- és púdereset játszva anilla baló júliaként meginterjúvolta a 2 sztárbloggert, vagyis minket. és még mindig volt 2 óránk 10-ig, így visszamentünk a szállásra átöltözni, megfürdeni, vagyis összerakni magunkat az estére. a többieket a papucs nevű helyen vártuk- ez az ottani nagydió, persze sokkal szarabb kiadásban. gondoltuk, megiszunk egy kancsó bort, ám ilyenre nem volt lehetőség, a csaposnő elmondása szerint ilyenkor olyan sokan vannak, nem tudni, kik járkálnak erre, ezért 2 fél literes műanyag pohárból meg egy fél literes szódából kellett összeöntögetnünk a fröcsikét. szegény wendynek nagyon nem esett jól a fröccs, és abban is tökéletesen egyet is értettünk vele, hogy nagyon hangulattan volt a hely, mindenki fekete ruhában nyomult (hozzáteszem, mi is), nem szólt semmiféle zene, és nagyon hideg is volt odabent.

milyen jjjókat is ettünk itten

a púder legújabb adása: balójúlia beszélget a két sztárbloggerrel, trendyvel és wendyvel

wendy olyannyira kikészült a helytől, hogy mindent kiadott magából a hely vécéjében. visszamentünk egy kicsit a szállásra megpihenni és begyűjteni a többieket. és ekkor ért minket a hatalmas döbbenet...rikárdóék nagynak mondható fürdőszobája, sőt mi több, erkélyük...majd benyitottunk dídíék szobájába, ahol egy hhhhhattttalmas fürdőszoba látványa tárult elénk. és nemcsak azért voltunk nagyon idegesek, mert nem jutott eszünkbe megnézni a szobalehetőségeket, hanem azért is, mert a fiúk tutira nem használják ki a tág fürdőszoba előnyeit...egyáltalában ők nem is fürdenek!

nagy nehezen sikerült elindulnunk, hogy feltérképezzük a pécsi éccakát. már az első 5 perc után elakadás történt, mert míg a fiúk a bázis nevű hely felé orientálódtak (kb mint a b7), mí trendyvel és kesjárral a trafik felé indultunk. sajnos ott valami zártkörű jogász buli volt, így visszakanyarodtunk a srácokhoz. a bázis előtt meg már kilométeres sor kigyózott, mini szoknyás csizmás helybéli lányokkal és inges mű elegántos helybéli srácokkal. úgy döntöttünk elnézünk a rákba, ám sajna ott meg valami gótmetál buli volt, ráadásul nem is ingyé, így oda se mentünk be. és ezzel nagyjából le is tudtuk a pécsi szórakozóhelyeket. ekkor jött az ötlet, hogy csináljunk házibulit a szállóban, vegyünk borocskát, meg vizecskét, és már kész is a fröcsike. igen ám, csak hogy éjfél is elmúlott már, nyitva tartó boltot meg nem igazán találtunk. végül találtunk egy boltot,a miről kiderült, hogy nem is nonstop, éppen zárt a nő, de mi éhes vándorként bekéreckettünk, és mint a sáskák elleptük a bótot. és ez talán még nem is lett volna baj, de az utcán szédelgő fiatalok seperc alatt jöttek utánunk, teljes volt a káosz, szegény boltos nő meg szóhoz sem jutott, szinte az egész napi forgalma duplázódott meg pillanatok leforgása alatt.

kezünkben a borral, meg a vízzel, elindultunk a szállás felé, amikoris rikárdó jelzett, hogy azonnal forduljunk vissza, mert állítólag az urániában hatalmas buli van. ugyanis ő kapott egy fülest. mondtuk, oké, bár nem nagyon hittünk neki, meg valahogy csukódtak is a szemeink, ezérmi trendyvel inkább a házibulira szavaztunk volna. mindenesetre anillának szóltunk, hogy a kispálról orientálodjon az urániába. ahogy megérkeztünk anilla is öt percen belül ott termett és döbbenten néztünk, hogy mekkora buliba keveredtünk. rikárdó persze csak azt tudta kérdezgetni, hogy "na hova hoztalak titeket?" köszöntük is neki, mert anillával észrevettük kócziánt, akivel réges-régen még a ráckertben szép barátságot ápoltunk.

olyan 2002 lehetett talán, de nem emlékszem pontosan, amikor egy szép nyári estén trendyvel és anillával letévedtünk a ráckertbe, ahol a társaságban ott volt kóczián, akit anillával sikerült teljesen elbűvölnünk a dumánkkal. előadtuk, hogy a szingli életünkben milyen nehézségekkel kell megküdenünk. erre ő elképedve magyarázta, hogy képzeljétek van egy barátnőm, akinek most fog megjelenni a könyve és egy- az-egyben a ti szövegetek a könyv. és igen ez volt az első magyar szingliregény, az állítsátok meg terézanyut. ezért, mikor megláttuk kócziánt, szóltam is anillának, menjünk oda, hátha megismer minket. és a vicc az volt, hogy előre csak bólogatott, majd pár perc múlva visszatért széles mosollyal, és sorolta, mi is történt azon a szép éjszakán.

eközben rikárdó a tánctéren termett, és hódíítani próbált, két tinilány igencsak ropta mellette, már egész jól haladt, amikor feltünt mellette dídí és a lányok, usgyi eltűntek. szép lassan mi is a tánctérre szivárogtunk és hatalmas ugárálás vette kezdetét az elfogyasztott becsempészett bornak köszönhetően. majd a srácok bejelentették, hogy ők most elmennek nőőzni, mi meg maradtunk és ugráltunk, mint a gumilabda. majd kifáradva a főnix felé vettük az irányt.

party forever: trendy, dídí, kisgé, kesjárági, wendy és rikárdó

megörülve, hogy a fiúk még valahol a városban kószálnak, elkértük a szobáik kulcsát és anilla meg kesjárági dini és rikárdó szobáját, wendy meg én pedig dídí és kisgé lakának felforgatását kezdtük meg. a párnájuk alá poharat tettünk, a minibár tartalmát szépen az ágyra sorakoztattuk, trendy eldugta dídí kocsikulcsát, befújtunk mindent gusztustalan légfrissítővel, és mikor épp újabb csínyeken törtük a fejünket, megjelent a portásnő és ügyeletes tanárnéni stílusban azt kérdete tőlünk, hogy "ezt ugye nem gondoljátok komolyan? ez egy szálloda!"  mi meg megszeppenve masiroztunk fel a szobánkba, még épp időben, mert a fiúk épp akkor értek haza. valahogy nem sikerült a nőzés, mert persze azonnal ők is anilla meg kesjárági szobájába indultak. kivéve dinit, aki mit sem törődött az ágyán lévő üveghalommal, ruhástul azonnal elterült. rikárdó kiváncsian kérdezgette, hogy mi a meglepetésünk, merthogy a portásnő azt mondta nekik sanda mosollyal és kacsintva, hogy a " a lányok egy kis huncutsággal készültek". majd laptop djvé alakult, mert anilla ágyán ülve és laptopját fogva elkezte lejátszani az összes számot.

olyan hajnali négy fele sikerült végre visszavonulnunk trendyvel kis béna szobánkba, már épp feküdtünk le, amikor megszólalt a szobai vezetékes telefon. és nem anilla volt a szomszédból, hanem a portáról szóltak, hogy csendesedjünk el, mert már a szomszéd szobákból panaszkodnak ránk, hogy három órája nem tudnak aludni. erre átviharzottunk kesjárékhoz, és a felbőszült anilla, hogy ne nézzék már őt táborlakónak, írt egy kis levelet a szomszédnak, hogy legközelebb nekünk pofázzon, ha baja van. le is tettük az ajtaja elé. gondoltuk, most már végre nyugovóra térhetünk, be is zártuk az ajót trendyvel. ám nem telt el öt perc, amikor dörömbölés, kinyitjuk, rikárdó áll az ajtóban, alsógyatyában, kezében a kabátja és a fogkeféje. meg se tudtunk szólalni, már be is ugrott közénk a franciaágyba. "a dini cipőben és nyitott ablaknál alszik, nagyon hideg van a szobánkban, és fogat mosni se engedett." erre mondtuk neki, ok maradj, de egy takarót hozz magadnak. erre ő nyávogott, hogy "nem, mert akkor nem engedtek vissza!" és mire mi bármit is tudtunk volna erre reagálni, rikárdó kutyapózban már az igazak álmát aludta közöttünk. és mivel már mi is hulla fáradtak voltunk, jóéjt mondtunk egymásnak, és másodpercek múlva jött is az álommanó...