és igen, találkoztunk bélával. azaz, csak én, mert wendy dzsén fondaként otthon maradt az állatfarmon, meg egy kicsit kidőlt, mert ő ugyebár egész nap dolgozott, én meg naplopó módon nem, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy ültem belányival a gödörnél a padon, egyszercsak odalépett egy fiú, aki a nevemen szólitott, én meg csak néztem, ki az, majd bemutatkozott. és béla volt az, maga. rögtön hívtam is wendyt, hogy beszéljenek, de persze a legjobb az lett volna, ha ő is ott van. na, de majd legközelebb...