hálló- hálló, itt vagyunk !!! nem, még mindig nem haltunk meg, és még azt sem mondthatnánk, hogy nem történik velünk semmi, csak egyszerűen ez a meleg, meg a sok munka  és néha persze a lustaság éppen elég ahhoz, hogy ne írjunk egy árva szót sem.

és új helyünk is lett, a gödör (no nem ám a lenti asztalos rész, hanem fent a tópartján, a csövik között). A szeretett nagydió búcsúbulija nagyon jól sikerült, néhány képpel szeretnénk csak illusztrálni, ezek mindent elmondanak:

trendy beállt a pultba, bort  mért, sört csapolt, kezelte a kasszagépet. háttérben drága attila.

a következő sorozat mottója: "csók előtti utolsó pillanat". no komment.

szóval mostanság a gödörben a csövik között ülünk, az éjjelnappaliban vesszük a bort meg a tökmagot és van, hogy este 8-tól hajnalig ott mókázunk. mert az a nagyon jó a gödörben, hogy rengeteg az ismerős, nem is kell sehová máshová mennünk, úgyis mindenki szembejön velünk.

meg sokat járunk a komjádiba, edzük a testünket a balatonra, nehogy aztán béna német módjára rák vörösen, vizes fehér pólóban egy fa tövében, árnyékban kelljen kuksolnunk.

meg voltunk végre solution koncerten a zp-ben, ami tényleg nagy élmény volt, mert bár nem szeretjük ezt a műfajt, mégis teccet a konci. és be kell vallanunk olyanok voltunk, mint 2 anya, aki könnyes szemmel nézi gyermekét, hogy milyen tehetséges, sikeres, mennyien szeretik. körölüttünk csak 15-17 éves kiscsajok ugráltak, már-már euforikus hangulatban, mi meg a szokásos nyanya pózban, oldalra szorított táskával, arcunkon elégedett mosollyal álltunk.

és megnéztük a death proof-ot és nagyon jó volt, néha azt képzeljük, mi is pont olyan belevaló csajok vagyunk... például pénteken a repetasarokban (a gumipop új helye) pont úgy ültünk egy kis asztalnál, mint a filmben jungle julia, butterfly és shanna, pontosan úgy vedeltünk és a legnagyobb döbbenetünkre heves antidohányosok ellenére annyira magával ragadott minket a koszos hely, a zene, a hangulat, hogy azon kaptunk magunkat, hogy láncban adjuk körbe a cigiket.

ám számomra sajnos elég nyomi, de nem meglepő módon égződött az este. persze ilyen bénaságok csak velem eshetnek meg. szabályosan felgyulladt a kis bulitáskám. letettem a női wc-ben a csap mellé, ahová nem tudni miért, de kis mécseseket raktak, anilla meg ahogy közel hajolt a tükörhöz, fura melegséget érzett az alkarjánál, lefelé pillantott, majd felsikoltott: "jééééézus, ég a táskád!" és tényleg, lángokban állt a pántja. wendy meg gyorsan a csap alá tartotta de hiába önötte rá literszám a vizet, alig akart eloltódni...ám végül bár az egész táska tiszta víz lett, szerencsére semmim nem égett el. annyira kikészültem, hogy a nagy ijedtségre csak dönöttem magamba az alkoholt, majd öntudatlan állapotban kellett haza tántorognom.

miután trendyt útjára engedtük, kicsit aggódva, mert szegény meg-megtorpant, egyszer le is ült egy kapualjban, én anillával még maradtam tombolni. rikárdó többször hívott, hogy befele tartanak törökbálintról dinivel és zsozsóval, aki végre most hosszabb időre hazatért franciahonból, úgyhogy gondoltuk megvárjuk őket. addig is új szenvedélyemmel, a bőrre tollal rajzolással ütöttem el az időt: anillára szíveket és a nevét tetováltam, az asztalunknál csöves módjára dülöngélő és végül az asztalra boruló ivánra pedig a feri nevet próbáltam rávésni, de sajna nem sikerült, mert az izzadt bőrén nem fogott a golyóstoll, ezért csak ennyit tudtam a fejéhez vágni: "te mekkora béna vagy, rád még írni se lehet", ezért ő cserébe kereszteket és a mari nevet rajzolta rám. jut eszembe, a búcsúzkodó trendy arcára (!) meg azt írtam: szeretlek, és mindezt egy hatalmas szívbe foglaltam. 

valamikor hajnalban végre befutottak a fiúk is, de mi addigra már annyit ittunk, annyira melegünk volt és annyira álmosak voltunk, hogy csak egy gyors táncra, és néhány szóra jutotta az erőnkből velük, kicsit meg is sértődtek, hogy kb negyed óra múlva búcsút is vettünk tőlük, és szépen lassan hazatántorogtunk.