szegény katka amennyire elszomorodott a béna köszöntésén, annyira megörült az igazi meglepetés buliján. mert nem vagyunk ám ennyire szarfejek, hogy őt kihaggyuk a meglepetésbulik sorozatából. szóval, amennyire tudtuk, tereltünk, anilla még prágába is "elutazott" vasárnap, csakhogy még egy szemernyi gyanú se merüljön fel benne. sőt, mikor wendynek kiakadt, hogy mi mennyire szemetek vagyunk, wendy is csak hárított, hogy hát most csak ennyi fért bele az időnkbe, olyan sokatat dolgozol, nem is lett volna máskor alkalmunk.

a vasárnapi gyülekező a sarkban volt fél9 és 9 között, fabian folyamatosan hívogatott engem, hogy akkor ő katkával 9 körül érkezik, ami rendben is lett volna, ha anillával nem kettesben ültünk volna egy asztalnál. aztán még befutott saci, így már 3-man képviseltük az ünneplők csapatát. olyannyira elbambultunk, hogy észre sem vettük, mikor katka belépett...ekkor gyorsan meggyújtottuk a gyertyákat, katka meg röhögve mondta, hogy mivel az előbb látta a sarkon elsurrani wendyt, sejtette, hogy lesz itt valami. ekkor már wendy is befutott, aztán szerencsére egyre többen gyűltek. olyannyira sokan lettünk, hogy a lefoglalt asztal kicsinek bizonyult.

anilla jelezett is trendynek, hogy szóljon rozinak, hamár olyan jóba vannak a corvin tetős anilla-valusek buli óta, hogy nyitassa ki a pincét. amit persze a süket trendy úgy értett, hogy iktassa ki a pincért. többször vissza is kérdezett, hogy mi az, hogy iktassa ki, anilla meg csak bólogatott, igen, nyittasd ki. aztán végül megoldódott a rejtély, és pár perc múlva már mindenki lent ünnepelt.

fura mód kovácsandrás és fabian legjobb barátok lettek egy padon ülve beszélgettek, mindenkitől távol, valusek szerint olyanok voltak, mint a napkeltében a kínpadon 2 szereplője.

a pincebuli kicsit kezdett leülni, meg egyébként is a hely éjfél körül zárt, de azt kell, hogy mondjuk nagyon jó kis összejövetel volt. és még arra is gondoltunk, hogy tök jó lenne, ha lenne egy ilyen helyünk, egy kis klub, ahol vasárnaponként összeülünk, beszélgetünk, nevetgélünk...

indulásnál összeszedtük poharainkat, tálcára tettük, felvittük, elbúcsúztunk egymástól, és már alig vártuk a 2 napos pihenést.