és igen, végre eljött a várva várt buli, a házibulik házibulija a kóla-dini-rikárdó féle lakásavató party. azt tudni kell, hogy diniék két szinten laknak, kóla a felső lakásban, rikárdó meg diini az alsóban, és mivel előre érezték, hogy az indulatok igencsak el fognak szabadulni, csak a fenti lakásba tervezték a bulit. wendyvel olyannyira korán érkeztünk (fél10 körül), hogy a vendégek száma igen csak kevéske volt, ezért úgy döntöttünk, benézünk még egy kicsit rikárdóhoz az alsó szintre. szinte egyszerre konstatáltuk wendyvel, hogy új lakótársuk egy az egyben zsozsó, és mikor belépett az originalli zsozsó, csak azt tudtuk hajtogatni, hogy ez az egyben, ez hihetetetlen.

és mivel műzsozsó gyártotta a koktélokat, így már csak ezért sem volt túl nagy kedvünk visszameni a bulihelyre. álltunk szépen, mint a menzán a gyerekek és figyeltük, ahogy öntögeti a bakardit. és valószínűleg senkit nem is zavartunk volna, hacsak nem a műzsozso nagyon idegesítő barátnője el nem kezdett volna magyarázni nekünk, hogy azonnal menjünk fel, mert a buli nem itt van, és ide nem jöhet be senki az ittlakókon kívül. mi meg mondtuk, ne haragudjon, de ezer éve ismerjük a rikárdót, és ne szabja meg nekünk, hogy hol legyünk. szegény luká véletlenül lehamuzott a földre, mire a lány ráförmedt, hogy ezt mégis, hogy gondolja, ő fogja talán másnap feltakarítani a hamut a földről, amire szegény luká annyira megijedt, hogy zavarában az egész cigijét leejtette a földre. a lány mindenesetre annyira felhergelt minket, hogy töltöttünk még a poharunkba egy csomó bakardit, meg felmarkoltunk 4-5 pohár vájtrássent, és felmentünk.

ott már addigra rendesen gyülekeztek az emberek, mi meg csak öntöttük magunkba a mojirtót és a vájtrássent, meg még amit a hűtőben találtunk. kicsit aggódtunk is, hogy a lime+tejszín tuti fosás lesz, de a remek ízorgiáknak nem tudtunk ellenállni.

be is tódultunk a tánctérre, ami kezdett egy igazi diszkóvá alakulni, szánk egyre nagyobb mosolyra húzódott, márcsak azért is, mert felcsendültek régi kedvenc slágereink: mr vain, meg a scooter és a legeslegjobb captain jack, amikre mindenki őrjöngve tombolt.

janek a tánctér kellős közepén egy buffalóban ugrált, amit rikárdó hozott elő valahonnan, ha ő vette fel, olyan volt benne mint egy echte szobafestő-mázoló, ha pedig janek vette fel, nem is volt semmi különös: iszonyatosan illet hozzá a cipő. még csak vagy egy órája tartott a buli, de márkó máris elemében volt: a brékelni próbáló janek mellett ő gatyáját lehúzva, csupasz seggel fekvőtámaszozott a kör közepén.

ezerrel pörög a buliiiii

kezdett egyre áthatolhatatlanabb lenni a tömeg, ha azt mondjuk, hogy rengetegen voltak, nem mondtunk semmit: a tanctér annyira tele volt, mint a legnagyobb gumipop bulikon, és persze a gumipop dj-k sem hiányoztak, brendon és cigi egyszerűen a legjobb számokat tették fel.

cigi drága

ekkor egy kicsit elszámítottuk magunkat trendyvel, mert nem elég, hogy le-lenéztünk folyamatosan rikárdóék sliktjába és mindig tele pohár tömény bakardikkal tértünk vissza, de biharizoli bíztatására elkezdtünk nyakalni egy üveg édes (!) pezsgőt is. na és ekkor vesztettük el egymást:

wendy:mert míg trendy betántorgott a tömegbe, én egy ismeretlen piros pólós fiúval kezdtem el bort inni és beszélgetni egy sarokban az élet nagy kérdéseiről, nem emlékszem, hogy miről volt pontosan szó, de ez a mondat megmaradt: "az a legnagyobb feladat, hogy merd kiadni az érzéseidet, a gondolataidat abban a művészi formában, amiben alkotsz. ez a legnehezebb: őszintének lenni" - mondta a fiú, és én csak bólogattam, de ekkor asszem megjelent hirtelen a belányi, és táncolni vitt, mert egyszercsak a tömegben találtam magam. itt pedig végül tescozsoltimutanoid-ákossal kezdtem őrült táncba, pörgetett-forgatott, lassúztunk, ugráltunk, majd egyik pillanatról a másikra eltűnt mellőlem, és kesjárágival meg egy fiúval, akinek nem emkészem a nevére, csak arra, hogy kesjárági percenként elmondta, hogy "ő mamucsek fia" táncoltam, később pedig azt láttam, hogy ők már nem is táncolnak, hanem egymást lökdösik. tescozsoltimutanoid-ákos pedig ekkor már egy másik lányt pörgetett kb a feje fölött, én pedig ekkor már csak egy helyben tudtam állni, és folyamatosan csuklottam, katka pedig mindenáron haza akart cipelni. ám én kijelentettem, hogy haza tudok menni egyedül, hiszen csupán 100 méterre lakok, csak megy magamtól, el is indultam, de az ajtónál tovább nem jutottam. újra ott voltam a tömegben, kabáttal a kezemben, folyamatos csuklásban katka elmondása szerint lassított felvételként mozogtam, és csak arra emlékszem, hogy fabian és katka megfognak és hazavisznek.

trendy:én meg a konyha és a tánctér között ingáztam, mert igazából a tánctér annyira telve volt, hogy ott csak dölöngélni lehetett. időközben befutott nikike is, akinek már csak azért is örültem annyira, mert a rengeteg alkohol teljesen kimarta a gyomrom, még egy nyomorult ropit sem találtam sehol, ekkor nikike a mini bulitáskájából előhúzott egy savlekötő gyógyszert, mondta vegyek be belőle, 20 perc múlva hatni fog. persze semmi hatás... így kénytelen voltam tovább inni. feltűnt a színen heyho is, aki szintén valami rumot iszogatott, mondtam is neki, öntsön a poharamba, vagy ahogy ő javasolta, dúsítsuk egy kicsit a kóládat. a rengeteg emberből már csak arcokra emlékszem, akik persze nem is biztos, hogy ott voltak, meg arra, hogy valakinek azt magyarázom, hogy én nem szívesen járkálok, mert papírból van a csizmám, és félek, ha ráöntenek valamit elázik. meghogy azt már magam sem tudom miért, de lementem rikárdóék részlegébe, ahol benyitottam dini szobájába, ő pedig ijedten öltözködni kezdett, egy lány meg felpattant az ágyról, én meg üvöltöztem, hogy mit képzel magáról, és hívtam be az embereket a szobába, hogy lássák ők is az esetet. aztán buszra szálltam, és a szerájban vettem egy giroszt... a savam végett...de nagyon rossz volt benne a hús. erre emlékszem!

bizton állíthatjuk, sok jó buliban voltunk már, de ilyenben... örök élmény.

és ez maradt utánunk