December 27. csütörtök - Téli sziget harmadik nap - A házibuli

Idén a szokásos 29-ei házibulit eléggé előre kellett hoznunk, merthogy az eredeti 29-ei és 30-ai dátum sem volt igazán jó munkaügyi kötelezettségeink végett (értsd munkahelyi bulik sorozata). Na, de végül egész jól sikeredett, kár, hogy szegény katka nem tudott részt venni. ilyenek estek meg pl velem, trendyvel:

1. olyan helyen, ahol sok az idegen, rettegek elől hagyni bármimet is, főleg ha a vadiúj karira kapott milliókat érő kabátomról van szó, ezért anilla szobácskájába rejtettem be egy szekrénybe, a szerencsésebb vendégek (belányi+valusek) szintén be tudták csempészni szintén új kabátjaikat. aztán wendy rámszólt, hogy ne terjesszem a titkos kabátlerakó helyet, be is zárta a szobát. utoljára nagynehezen megengedte még tutukának, hogy betegye szintén értékes futártáskáját a szobába, de utána záródott a kincsekre és simonkára az ajtó. (de lopás szerencsére nem is történt...)

2. kiderült, hogy tutuka is szereti, és elismeri zámbódzsimmi munkásságát, amit ugyan szosölprincess nem nagyon tudott hová tenni, mert nem hitte el, hogy én tényleg szeretem az egyszer megvadulok én című számot, meghogy dzsimmi tényleg király volt, mert kire másra mondjuk ma ezt itt mao-n? hmmm? de most őszíntén?

3. a kanapén mindenkiről készült wendy menő új aparátjával egy velkám fotó. rólam persze megint legalább 10-et kellett csinálni, mert vagy csukott szemű voltam, vagy valami elképesztő debil pózban ültem le, és úgy néztem ki, mintha külön lenne összerakva a felső meg az alsó testrészem.

4. wf hozott egy nagy üveg tekillát, meg rengeteg citromot,a minek mindahányan nagyon örültünk, és azt hiszem egy kicsit sikerült is összebarátkoznom vele, talán rájött, vannak jófej rendőrök is.

5. éjfél után nem sokkal megjelent gári, iben meg bránfild ádám is, akik hihetetlen zsírszagot árasztottak magukból, ezt szóvá is tettem, akik ezen meg halálosan megsértődtek (mint utólag kiderült egy ghánai mesterszakács bulijáról jöttek), és el is mentek. később iben és bránfild ádám visszajöttek, iben iszonyat mód tántorgott, egy értelmes szót sem tudott kinyögni, lépéseit sem tudta koordinálni, mindent levert, akármerre indult, ezért mindenképp szerettük volna őt valahová leültetni, de sehol sem maradt meg.

6. van egy furcsa szokásom, ami csak néha jön elő, méghozzá az, hogy részegen hajnalban elkezdek mosogatni. furcsa perverzió, de imádom, a meleg vizben áztatni a kezem, talán emiatt esik néha olyan jól a mosogatás. olyan voltam, mint egy robot, seperc alatt elöblögettem 10 millió poharat meg edénykét.

7. és tényleg robottá változtam igy hajnaltájban, mert mozgásom eléggé koordinálatlanná vált, végtagjaim össze-vissza mozogtak, derekam ide-oda hajlongott és szavaim is akadoztak. tutuka meg csak röhögött rajtam, és folyamatosan azt ismételgette, olyan vagy mint szitripio! amin én csak mosolyogtam, mert fingom nem volt, miről beszél, és mikor anillának is mondta, hogy olyan vagyok, és ő csak nézett, hogy kiiiiiiiii?, akkor tutu felkiáltott, hogy: háát a robot a sztárvárzból! (helyesen ejtve: /si ˈθɹi pi ʔɔw/,  Threepio)

Szóval, így néztem ki:

a buli számomra úgy kezdődött, hogy anillával átmentünk a szomszéd nyanyához, akivel ugyebár tavaly is sok gond volt, és kedvesen átadtunk neki egy-egy névjegykártyát, hogy ha csendesíteni szeretne, akkor nekünk és ne a rendőröknek szóljon. aztán bevásárlás, főztem egy hatalmas kondér lencsekrémet és vagy száz pár virslit és vártuk a vendégeket. és ők érkeztek is, úgyhogy lássuk milyen esetek estek meg velem, wendyvel:

1. a trendy által említett egyszemélyes fotókon én először otthoni szettben szerepeltem, és csak később vedlettem át csinos ruhába, és, ami a vicc, hogy mégis erre a képemre kommentelt a flickr-en egy idegen, hogy you look so romanticly blablabla, amin a kurvaronda otthoni szerelésemben, kurvaronda pofával, kurvarondán ülök.

2. ahogy egyre érkeztek az idegenek és nem idegenek éreztem a késztetést, hogy számbavegyem a résztvevőket. minden évben van vendéglista, amit folyamatosan egészítgetünk, de idén anilla feladata volt, persze elfelejtette, úgyhogy a buli forgatagában kellett felírnom az emberek neveit. ez többeknek úgy jött le, hogy én mint valami spicli munkálkodom, gáriék el is mentek sértődötten, na meg az is hozzáadott a dologhoz, hogy trendy azt mondta, nekik, hogy kurva zsírszagúak.

3. spicliségemhez kapcsolódik, hogy anilla arra a flickr-es képre, amire azt írta, hogy göndör néven jelentek azt mondta, hogy úgy nézek ki, mint a moogból a miguel, és igazat kellett adnom neki. ennek nem nagyon örültem.

4. miután szépen felírtam mindenkit, és örültem, hogy ilyen sokan vannak, egyben el is kezdtem aggodalmaskodni a törés-zúzás miatt. az, hogy szétment a dohányzóasztal nem nagyon zavart, mindig szétesik, ha a valusek ráül, most meg még nemtom hányan ültek le mellé, de az előzőleg sértődötten elrohanó bránfild ádámra és ibenre azért nem voltam felkészülve. mert ahogy trendy írta iben olyan botrányos részeg volt, hogy felváltva kellett őrködnünk felette, hiszen nem volt hajlandó egy helyben ülni, hanem fel-alá járkált, közben törött-zúzott, és mellé mindenáron történeteket akart mesélni nekünk. anillának azt magyarázta iszonytató akadozó nyelvvel, hogy emlékszik-e, amikor a belányi nyári bulijában összekarcolták a cédéket, nekem meg azt mondogatta, hogy a kis teknősbéka milyen aranyos is volt, amikor bemászott a kocsi alá. ezt kurvára nem értettem, mert csak azt ismételgette, hogy kocsi meg alá meg teknős....teknősbéka, de aztán beugrott, hogy télleg még két éve, mikor törekin tölthettünk velük egy estét, oreszetész bemászott a kocsi alá és nem lehetett elállni, nehogy kampec legyen szegénynek.

5. néha kicsit sikerült megszabadulnom iben felvigyázásából, aki azért még mint egy kutya követett, és beszélgettem tonyóval és kékszemű gergővel. tonyó szabályosan az apja karácsonyi garbójában volt, amit nem értettünk, hisz nem túl sztárnak való öltözék, és olyan tróger volt, hogy nem tépte le rendesen az árcédulát, trendynek kellett leszednie a műanyagot. tonyó eközben aggodalmaskodott, hogy mit írjon a barátnőjének, és míg mi mindenféle vicces tanácsokat adtunk, ő legszívesebben egy verset írt volna. mindeközben pattogatott kukurucát zabáltunk és egy kis darab rajtamaradt tonyó száján, amire trendy persze ráförmedt, hogy mi a szar az a szádon?? erre született meg minden idők egyik legjobb szerelmes sms-e: ezt írta tonyó a szerelmesvers helyett: "h-al vagyok. tiszta szar a szám. és veled mi újság?"

6. tutuka miután megállapította, hogy diszlexiás vagyok, hiszen a mac-et használnit maceszt csinálninak olvastam (máig nem értem mi volt ez az őrületem), segített pattogatott kukoricát csinálni, de szénné égette a második adagot, az elsőt meg megették mások. tutuka szerint én voltam a hibás, mert nem mondtam neki jól a hőfokot, szerintem meg ő volt, mert mittudom én hogy milyen a max hőfok a mikróban, én mondtam h 3 percre és közepesre tegye. aztán persze elégett.

7. megismerük joobsanyit, a világ legnagyszerűbb bloggerét, és megbizonyosodtam arról, hogy sanyi nagyon okos, végig nagyon okosakat mondott a konyhában. sajna már nem igazán emlékszem, hogy mitket, de arra tisztán emlékszem, hogy jóóóól meghúzta a puskárkrisztián által sörösüvegben hozott házipálinkát, majd azt mondta: "hát ez nem sör, basszus."

8. aztán kezdett összefolyni a buli, emlékszem, hogy wf-el folyamatosan üvöltöttünk, hogy ne az asztalon, hanem a földön nyomja be a bort és, hogy breier isteni melegszenyákat sütött. majd ahogy fogytak az emberek persze mindenki a konyhába nyomult, ahol felválltva kellett hallganom dudigeri őrületes részeg dumáit: "miért vagyok én itt? te és az anyám elértétek a zsidóságnak azt a fokát, amit már nem lehet fokozni... most mondok neked valamit, komolyan..." - és itt elhallgatott. aztán részegségében kiesett a segge alól a konyhaszék, dőlt jobbra-balra a földön, anilla meg tökidegesen rápirított, hogy "nézd meg, hogy viselkedsz, huszonéves emberek állnak itt, mint a cövek, te meg esel itt el össze-vissza! hány éves vagy???" erre dudi: " harminchárom. nyald a seggem télen nyáron."

9. aztán a nagyszobában tonyó megkaparinotta a vadiúj aparátom és szuper közös képeket akartunk csinálni, de döbbenetes módon egy se sikerült, úgyhogy végül a hatodik után kb feladtuk. az este utolsó vicces momentuma is tonyóhoz kapcsolódik számomra, mert amikor hatkor utolsóként távoztak kékszeműgergővel meg breierrel, vette az elegánt szövetkabátját, belőtte a haját (hangsúlyoznám, reggel hat volt!), hopp kiugrott valami a kabátzsebéből. majd idegesen kiabálni kezdett, hogy "mik esnek ki a kabátomból te jó ég, anyám rakta bele, molyírtó." és valóban egy kis műanyagtasakos molyírtó volt.

hát ez volt a szuper 27-i buli, és másnap vettük észre, hogy a liftbe kirakott szomszédoknak szóló levélkén valaki szívbe foglalta a nevünket anillával és odaírta: leszbik. nem csodálkoznék, ha ez egy szomszéd lett volna.

December 28. péntek - Téli sziget negyedik nap - Lazulás

ez volt kb a téli sziget közepe, erre nem jutott annyi (sőt mondhatjuk semennyi) móka, kacagás. trendynek talán azért volt jelentős, mert aznap ment a vizsönexpresszbe kontaktlencse betanításra, és mint kiderült, nem volt egy túl kellemes dolog másnaposan, vérbeforgó szemekkel, és remegő ujjal egy mini szobában betanulni ezt az egész macerát, miközben a betanító 1 cm-es távolságból figyelte.

én eközben egész nap felmostam, mosogattam és szemetet dobáltam ki, estére kezdett is emberi formát ölteni a lakás.

December 29. szombat - Téli sziget ötödik nap - Őőőrület

kb 9 körül értem oda anilla vállalati bulijára katkával és fabiánnal, anilla jelezte, hogy siessünk, mert már csak forralt bor van. persze, ahogy megérkeztem wendy rögtön a kezembe nyomott egy hatalmas pohár tekikatonát, ami akkora de akkora adag volt, hogy nem is értem egyesek hogy bírták egy hajtásra meginni. és innentől kezdve nem volt megállás...italügyileg mármint. tekila, forralt bor, unikum, vodka meg gusztustalan édespezsgő. keverve, töménytelen mennyiségben nyomattuk magunkba. meg volt némi tánc is - bár arra kevésbé emlékszem, meg aprilyzolival loptunk nacsoszt, de ránk szóltak.

hát lehet trendy nem emlékszik a táncra, de én igen: én ferivel és h.b.-vel pörögtem felválltava, mindeközben anilla k-val rázta a "úgy fáj, megérint engem ez a láz" szövegű slágerre, amit többször lejátszattak és k. kívülről tudott, trendyt pedig a nagyfőnök vitte táncba, amit a legnagyobb részegségben is észlelt a legtöbb kolléga, és a döbbenettől csak dídí ócsudott fel és megmentette trendyt: a keringő helyett betett valami diszkót és vége lett a táncnak.

aztán feri jelezte, hogy nézzünk rá wendyre, mert mintha egy kicsit rosszul lenne, és hát valóban, szegény nagyon kiütötte magát, de hívtunk neki egy taxit, és a sofőr nagyon rendes volt, mert maga mellé ültette, és nem hagyta hogy mély álomba zuhanjon a kocsi hátsó ülésén.

igen, hát annyit mondanék, legyen elég ennyi erről a buliról, az este végét fedje mindenki számára jótékony homály.

December 30. vasárnap - Téli sziget hatodik nap - Irodalom és zsírszag

ezen a napon wendy vállalati bulija volt: 6ra volt megbeszélve a találkozó wendynél és anillánál, hogy végre átadjuk egymásnak a kari ajándékokat. én 7körül értem oda, mert basszus több, mint egy órán kerszetül szarakodtam a kontaktlencse benyomásával. kicsit izgultam, hogy nagyon lebasznak majd, de anilla sápkóros arccal nyitott ajtót, hogy wendy még sehol. miközben vártunk rá a vh1-t néztük, mert kiderült olyan katkának nincs, és nagyon hiányoztak már neki a rettentő ósdi cicagatyás előadók. aztán wendy is befutott, hosszas előkészületek után, végre átadtuk egymásnak az ajándékokat. és tök jóóóóó, mert wendytől kaptam egy szőrös kis pénztárcát, az elszakadt klonilla helyett, ami valójában sokkal menőbb mint szegény megboldogult kloni volt.

és persze késésben voltunk, már majdnem javában tartott az irodalmi est. taxiba pattantunk, hipp-hopp ott is voltunk, ám a jegyekkel volt némi kavarodás, aztán végre bejutottunk az estre. mindenki nagyon jól szórakozott, a kiscsillag számokat trendy boldog ugrabugrálással énekelgette, ittunk egy jó bládimérit, megkaptuk valusektől a karácsonyi ajándékunkat és átadtuk a miénket neki. valusek nagyon aranyosan egy közös műveltségi társast vett nekünk, amit majd együtt játszhatunk négyen, hisz imádjuk egymást kioktatni, mindannyian okosak vagyunk és imádunk versenyezni is.

üldögéltünk még egy kicsit az irodalmárok között, aztán wendy elköszönt a kollégáktól és elindultunk egy házibuliba, amire breier hívott minket, és mint kiderült ez ugyanaz a buli volt, ahova a 27-ei bulin egy kedves ismeretlen fiú invitált minket, mert mint mondta ő is mindig nagyon jól szokta érezni magát a mi bulijainkon. a megjelölt utcába érve a döbbenettől alig tudtunk felócsudni, mert komolyan ilyen csodás kis utcát nem láttunk még az életben: volt ott két cipész, kínai bolt, kisábécé, férfi-női fodrász, kozmetika, nyelvstúdió, húsbolt, cédé-dvd bolt, cippzárbolt, lakásfelszerelésbolt ééééés posta!!! egyszerűen nem hittük el, hogy ilyen van, sehova se kell kimozdulnia annak, aki ebben az utcában lakik, minden ott van helyben.

felérkezve a buliba első kérdésünk volt, hogy van-e kaja, és mondta a kedves csíkszemű házigazda, hogy igen igen csinálnak nekünk melegszendvicset, ami azért volt garancia a finom kajára, mert breier volt a másik szakács. igaz, kissé sokat kellett várni az elkészültére, és már csak azért is nagyon idegesek voltunk, mert az éjjelnappaliban, ahová lementünk rózsiért rengetek eledel volt, és gondolkoztunk is, vegyünk-e valamit, de aztán annyira erősen élt bennünk, hogy a srácok azt mondták, hogy van kaja, hogy végül nem vettünk semmit. és amíg várakoztunk a szenyára géczydávid jobbnál jobb részegségi történetei hallgatthattuk, mellé szigorúan óvatosan zsubrovkát iszogattunk. aztán megjött a várva várt kaja, ami valóban nagyon finom volt, de akkorra már annyira éhesek voltunk, hogy az egész szendvics egy falatka előételnek tűnt csak. ekkor a házigazda jelezte, hogy van valami hamburgerhús, ami igazából nem is hús, és hogy azt szivesen megsüti nekünk. mi rábólintottunk, bár trendy látta a konyhában, hogy miféle hús is az, szerinte kutyából volt, és ahogy elkezdte sütni, a szaga is elég furcsa volt. és a konyha persze közvetlenül az előszoba mellett volt, a kabátjaink kezdték átvenni a rettenetes zsírszagot, bemenekítettük azokat a belső szobába, de akkor már az egész lakásban terjengett a bűz, az ablakot meg kinyitni nem lehetett, mert nagyon hideg volt, így a gyors indulás mellett döntöttünk.

épp jött a busz is, felpattantunk, és boldogan konstatáltuk, hogy bár büdösen de sok mókával ért véget a téli sziget.