na gyerekek, hát azt kell mondjuk egyáltalában nem rossz a sziget, csak egy kicsit fárasztó a rengeteg gyaloglás, de mint trendy találóan összefoglalt az este végén: mivel hetijegyünk van, megengedhetjük magunknak, hogy egyszer korábban hazamenjünk. de ne szaladjunk ennyire előre: nézzük a második napot.
tök korán, már háromkor kimentem a szigetre, mert dídível dolgoznunk kellett, be is vetettük magunkat a sziget irodalmi programjainak tömkelegébe. annyira magával ragadott minket a hangulat, hogy a végén szeszélyes évszakok szintű videókat csináltunk, de azért arra odafigyeltünk, hogy a kájzercsifszre végezzünk. siettem is trendyékhez, akik már bent álltak a tömeg közepén, kábé ezermillió fokban csupa izzadó ember között. ami nem lett volna baj, de sokan büdösek is voltak köztük, ami leginkább anillát akasztotta ki. de engem kárpótolt, hogy kábé mellettem állt a szerelmem, a hs7 gitárosa, igaz egy kicsit fancsali fejjel. amit nem értettünk mert elég jó konci volt-szerintem a rengeteg izzadó ember taszította.
.jpg)
ilyen sanda fejjel állt wendy szerelme
a több, mint 1 órás koncert után kiszáradt szájjal rohantunk a szeparéba a pulthoz, én már éreztem a számban a fröcsike csodálatos ízét, ám döbbenetes tömeg és káosz fogadott minket, a pultnál nem viccelünk, kb 30 percet álltunk, és mikor már épphogy sorra kerültünk volna, egy rettenetes bunkó nő megkérdezte, mit kérünk, mondjuk fröcsikét, erre elkezdett sört csapolni vadidegeneknek. wendy már tajtékzott, a nő meg mintha ott sem lennénk, nem reagált semmire. én idegbetegségemben meghúztam a becsempészett laposüvegemet, wendy meg a nőtől kérdezte üvöltve, hogy nem hallatszik a hangja, avégett nem válaszol a kérdéseire. a nő mondta wendynek, hogy hallja, amit mondd, de most nem szolgál ki minket. ekkor észrevettünk egy szabadon hagyott korsó sört magunk elött, és mikor végül megkaptuk a viceházmesterünket, a sört is vittük magunkkal, már csak bosszúbol is, igaz egyikünk se szereti, ezért oda is adtuk inkább eliotnak, aki nagyon szerencsés volt, mert előtte se fizetett a söréért a nagy káoszba. mi meg kb 1 mp alatt magunkba nyomtuk a fröcsit.
kis ékszereinkkel a nyakunkban végre eltámolyogtunk a partiarénába, ahol egyszerűen soha nem tapasztalt meleg, pára és bűz fogadott minket, trendyvel szabályos sokkot kaptunk, csak azt tudtuk ismételgetni, hogy mi lesz itt a justice alatt? anilla meg mint egy kis duracellnyuszi indult befele a vitalikra, mi csak intettünk, hogy nekünk ez bizony sztornó. valahogy kikászálódtunk, elkúsztunk a sátorhoz, kivettük a cuccokat, és hívtunk egy taxit de hiába. kiérve a molkútkoz sosem látott káosz fogadott minket. minden élő ember összevissza ugrált ki és be a taxikból, a soförök már meg se kérdezték milyen névre lesz, bárhova bemondhattuk a nevünket. majd félórás szarakodás és szenvedés után végre találtunk egy autót, ami elvitt minket és ekkor jöttünk rá, hogy bár azt hittük korán hazamegyünk a szigetről, három óra is jócskán elmúlt mire valahogy hazaértünk.
Utolsó kommentek