Október 31-e nemcsak mindenszentek napja, hanem a reformáció nagy ünnepe is. Ezt észben tartva minenképp ki kellett mozdulnunk este, főleg, hogy wendy a múltkori nagyszerű bulit is kihagyta és állítólag nemcsak a Bukás c. film miatt...

Szóval, megbeszéltük, hogy jelzek neki, h mikor van a találka anillával. igy is volt, bár lustasága miatt nem tudott azonnal csatlakozni hozzánk. mindenestre anival mi egyenesen a nagydióba mentünk, ahol valljuk be már igen rég jártunk. Természetesen focimeccs volt a tv-ben, és azon mosolyogtunk, hogy bizony nem lepődnénk meg, ha garamté ott ülne a kocsmatöktelékek között és üvöltené, hogy "hajrá!" meg "gyerünk!" Persze az asztaloknál már nem volt hely, így  a bárpulthoz kényszerültünk. rövid időn belül csatlakozott hozzánk kaveczkygergő is, akinek a bárszéke a bejárati ajtó mellé került, így olyan volt, mint egy beengedő fiú egy szórakozóhelyen. Szerencsénkre felszabadult egy asztal, így mire wendy befutott, kb 1 órás késéssel, neki már kényelmes hely jutott.

A nagydióba menet vettem egy vasalt szendvicset, de mint később trendyék is megállapították ez rossz választásnak bizonyult, élvezhetetlenül sótlan volt, mintha a vega szenya azzal lenne egyenlő, h semmi fűszert nem szabad beletenni. Valahogy persze megint szóba került a tokijohotel, merthát ugye trendy, aki az utóbbi hetekben igencsak kiművelte magát az együttes nagyszerű sikertörténetéből, hiszen a sérója kötelezi őt erre, úgy emlékezett így hivják az énekest bill kaveczky (a bill kaulic helyett)...így gergőre ráragadt a bill kaveczky név. 

Íme Bill Kaulic, ugye hogy egy az egyben trendy?

Nemsokára befutott kesjárági és bencus ági is, rendeltünk pár kört, tiszteletét tette garamté meg marzel is, akiknek azt mondtuk, jöjjenek nyugodtan, van hely, persze mire odaértek, már az összes ülőhely elfogyott. Kicsit csalódottak voltak, azért nem hagyták ki a 45ft-os kisfröccsöt, majd mentek tovább a gumipopra. bencus ági kérte, adjam oda neki a táskáját, én készségesen nyúltam is érte, de ahogy megemeltem majdnem elejtettem, mintha mázsás kövek lettek volna benne. kérdésemre, hogy "mit cipelsz te ebben?" annyit mondott "a diétás kajáimat". és előhúzott két zsacskó retket, műzlit, és még lapult a táskában egy másfél literes multivitamin ital. persze a retket azonnal elkezték falni a többiek, trendynek meg rögtön egy kis rigmus jutott eszébe, és a telefonos segítség is megerősítette, ami így szól: "reggel méreg, este étek". Bár igazából nem nagyon értettük, hogy miért pont reggel méreg, amikoris kurva büdöseket lehet tőel büfögni, és vajon, miért jobb az, ha ezt este teszed. (A megoldásokat erre a címre várjuk: kommentek, köszönjük)

A bárpultnál 1-2 idősb úr is üldögélt, akik meghívtak bennünket 1-1 fröccsre, majd távozáskor ez egyik odalépett trendyhez, átadott neki egy papírt : Bp taxi, 899, Bartha Tibor, 0620-555-11-22. És ennyit mondott: "Hívj bármikor, nyugodtan...!" Trendy tisztességesen megköszönte, majd a férfi távozott...anillával meg megállapítottuk, hogy ő volt Barta Zsolt realizálódott mása.

Már javában záróra volt, de mi még mindig vagy 15 félig teli vagy teli pohár fröccs felett ültünk, ám mégiscsak az indulás mellett kellett döntenünk, hisz a pultos legény többször is felszólított minket. Már csak mi voltunk ott, meg egy öregúr, aki egy bölcselettel zárta a nagydiófában töltött esténket: " '52-ben születtem az '54-es forradalom idején négy éves voltam..." ám kénytelenek voltunk közbeszólni, hogy dehát az '56-ban volt, mire a férfi így folytatta: "...'56-ban 4 éves voltam, végig sírtam az egészet!"

Bár a trafóba 1200 volt a belépő, kesjárági bíztatott minket, hogy menjünk csak, ő ismeri a beengedőket, hiszen sokáig ruhatárosként kereste ott a kenyerét, majd megdumáljuk, hogy olcsóbban, vagy 2en 1 áráért bemehessünk. Az astorián bill kaveczky levált, rejtély, hogy miért, hisz épp azt magyarázta, hogy mégsem kell másnap korán mennie dolgoznia. A trafóban tényleg szerencsénk volt, így az 1 belépő árát 5 felé osztottuk. Lent a dizsirészben szabóáron (alias veszéjes) mutanoidok-meg persze ő maga is, és tipikus gumipopos tinilányok alkották a tömeg nagy részét. Páran halloween tiszteletére jelmezt öltöttek, leginkább a lúdas matyi ruházat képviseltette magát. és itt láttuk a legötletesebb buliszerkót ever: wendy az egyik fiú karját bámulta ami szét volt varrva sárkányokkal meg nonfiguratív jelekkel a felkarjától a csuklójáig, amikor felkiáltott, "jesszusz, ez egy harisnya!" és tényleg, a srác egy testszínű harisnyára (anillával el se tudjuk képzelni hogyan) festette ezeket, majd ezt húzta magára, csak közelről látszott a harisnya varrása. kesjárági meg is jegyezte, ha üvegszálas lenne, akkor az se látszana. tökéletes megoldás, identitásukat még nem igazán vállalló egyéneknek, nappal megbízható munkaerő, éjszaka meg rokkerállat lehet az ember.

A zenét a moog zenekar tagjai szolgáltatták mint dj-k. A híres-neves moogtibi (alias jehova) színrelépésekor a tánctérre vetettük magunkat, aholis szóba elegyedtem szabótamással, és egy félreértésnek köszönhetően anilla megvádolt, hogy összecsokólóztunk...pedig nem, tényleg nem, csak mikor ő balra, én pedig jobbra fordítottam a fejem, és pont egyszerre fordítottuk vissza, orrunk összeérrt, és ezt anilla csóknak látta... ("Persze, persze!!"  - Wendy) Kesjárági alkarjából kamerát formázva rögzítette táncunkat, amikoris hirtelen eléugrott maga fabriciusgábor, és mint aki tényleg egy igazi kamera előtt áll, úgy pozolt. Majd eltűnt...igazi vérprofi, ráillik, hogy kameraérzékeny, kamera láttán azonnal otterem, bármilyen legyen is az(bár garamté állítása szerint fabriciusnak sikerült  a buli legrondább lányával összejönnie) anillával meg eszünkbe jutott, öklünkből mikrofont formázva és az orra alá nyomva fel kellett volna szólítanunk, hogy "mondd azonnal az anyád nevét!" ez másnak valószínűleg érdektelen, de nekünk igencsak fontos információ...

Kivételesen alkohol helyett vizet vedeltünk, egyrészt mert nagyon meleg volt, másrészt meg nem akartam úgy járni, mint legutóbb az olofpalméban. Anilla 3 körül lelépett, mi wendyvel és az ágikkal úgy döntöttünk, átnézünk a lultiplexbe, ahol állítólag hardcore megy. Gondoltuk fejrázásnak jó lesz. 

Meglepetésünkre a lultiplexben még közel sem olyan zene szólt, mint amire számítottunk...olyan volt, mintha egy sulibuliba cseppentünk volna 1995-ből, a számok: jött egy felhő leszállt közénk, cocojambo vagy itc réning men. Ez annyira felpörgetett minket, hogy hajnali 4-ig megállás nélkül roptuk. Negyed5 körül, éreztük eljött a vég órája, összeszedtük levedlett ruháinkat, búcsút intettünk az ágiknak, és már alig vártuk, hogy hazarepítsen minket az éccakai járat.