Itt ülök este tizenegykor a gép elött bedugult orral, fájó fejjel forró teát szürcsölgetve, és szomorkodom, hogy nem lehetek trendyvel, anillával és katkával a nagydióban. viszont terápia gyanánt, és hogy ne legyek olyan rosszkedvű, most végre van időm leírni, hogy milyen is volt a múlt péntek esténk.

trendy hetekkel ezelőtt beizzított, hogy igenis mennem kell a kiscsillag lemezbemutatóra, és amúgy is, ha nem megy senki ő egyedül is ott fog csápolni az első sorban. el is ment egy héttel elöbb megvenni a jegyeket, a szimpatikus biztonságis pedig mondta, hogy az első jegyeket teszi neki félre. (és így is lett, miénk volt a 001, a 002, a 003 és a 004) ám a 004-es jegyet vissza kellett váltani, mert valuseknek meccse volt, így ő sajna nem tudott eljönni...

este nyolcig dolgoztam, ezért béna módon késve érkeztem a lulltiba, anilláék már igencsak jókedvűen és kicsit agresszívan magyarázták, hogy mennyire csodás, tekikatona akció van, azonnal igyak én is ők már túl vannak egy körön. sokan nem értették (többek közt én se elsőre), hogy akkor most egyet fizet és tényleg hármat kap? a csaposfiúnak kicsit elege is lett az értetlenkedők hadából, ezért amikor egy lány a négy tekilát kérek mondattal állt elé, rádörrent: "Tehát, TIZENKETTŐT kérsz???!"

Anilláék, amíg rám vártak garamtén nevetgéltek, aki nem tudta eldönteni, hogy hova is menjen, hiszen nemcsak kiscsillag, hanem neo és HS7 koncert is volt aznap este, tehát szegény szűcs krisztiánnak fel alá kell villamosoznia a 4-6-oson, egy-egy slágert mindenütt elénekelve. az egyik fiú szerint garamté addig fog szarakodni a sok programja között, míg végül csak hazamegy, majd másnap megírja a blogján, hogy őt senki se szereti.

mire megérkeztem trendyék már javában bent tomboltak, teli torokból üvöltöttem a kedvenc számaikat. Trendy annyira kimelegedett, hogy atlétára vetkőzött, ami nem volt nehéz, tekintve h egy nagy pulcsi volt még rajta, anilla meg később kiabálva szídta, hogy hogyan lehet olyan béna, hogy egy atlétában és egy téli garbóban megy egy rokkoncertre.

örömmel jelenthetjük, hogy anilla jóvoltából mozgóanyag is készült a koncertről, amit most az ő szíves közreműködésével meg is osztanánk veletek, nézzétek csak:

Ahogy vége lett a koncertnek rohantunk is a pulthoz a következő kör tekiláért meg a hűsítő sörért, trendyt pedig elküldtük hozzon egy kis popcornt. aggódó fejjel tért vissza, kezében egy teli kukoricával, mert mint mondta ezt a szimpatikus biztonsági nyomta a kezébe azzal, hogy van benne neki valami tőle. és láss csodát egy kis lulltis névjegy volt a kukuruca közé rejtve, és amit trendy nem is vett elöször észre, hogy a biztonsági főnök nem ám egyszerűen a névjegyét csúsztatta bele, hanem megreparáta: kisollóval egy szívecskét vágott bele, a hátoldalára pedig fehér papírra, amit celluxal rögzített, kissé ákombákom betűkkel azt írta: "Mikor hívhatlak fel :)" íme:

trendy persze a szokásos "most micsináljak??" kérdéseit kezdte feltenni, erre anilla a férfivécé kiasablakát ajánlotta neki a távozásra. talán akkor nem talákozik össze a bejáratnál álldogáló amúgy már negyvenes biztonsági úrral.

ezek után kicsit felgyorsultak az események, sorra jöttek mentek az emberek, volt aki az alkoholszintjét mérte a pont mellettünk álló gépen, és érdekes módon az egyre inkább dülöngélő ember egyre józanabb értékeket fújt. a tömegben egyszercsak feltűntek a sztárok, először is maga rátgréber lászló, akit meg is állítottunk és lefotóztuk az immáron védjeggyé váló lulltis névjeggyel:

majd alig felócsudva a nagy örömből, hogy végre tényleg sztárfotósok lehetünk hirtelen felkiálltottam: az ott egy sztár! az ott egy sztár! Anilla kérdezte, hol, ő nem lát senkit, erre én: Dehogyisnem, az ott Szujó Zoltán!! mire anillának sikerült a könnyeit kitörölni a szeméből a röhögéstől, hogy hogy a fenébe ismerhetek fel egy sportriportert,sztárunk már majdnem a kijáratnál volt, de sikerült utána iramodniuk és még időben elkapták. Szujó Zoli a világ legtermészetesebb módján azonnal átkarolt és pózolt a kamerába. majd le is ellenőrizte a kép minőségét, és mivel csukott szemmel és kinyújtott nyelvvel nézett a képen, újat kért, amely már tökéletes lett. nem győztük nézegetni, teljesen olyanok voltunk rajta, mint egy sztárpár.

ez a rosszul sikerült

és a tökéletes változat (természetesen szujó zoli boldogan bólogatott, hogy hozzájárul, hogy felhasználjuk a képét)

ennyi jó után azt gondoltuk, ideje is mennünk, ám ekkor a kijáratnál még nagyobb sztárhadat pillantottunk meg, a HS7 a nagy ingázásban végül csak útbaejtette a lulltit, sorra jöttek be a tagok, de mivel anilla nagyon elmerült a társalgásban, sajnos fotók már nem készültek. trendyvel összemosolyogtunk, tudtuk ezen az estén mindenki megkapta amire vágyott: trendy a szuper koncertélményt, én meg a sztárfotókat, ezért a még mindig dumáló anillától búcsút véve el is indultunk haza jól megérdemelt pihenésünkre.