Előrebocsátjuk, hogy lehet egy extra hosszú bejegyzés lesz ez a mostani, tény, hogy sokáig szarakodtunk is, mire rávettük magunkat, hogy megírjuk, mivel annyi, de annyi dolog történt ezen az estén, hogy belegondolni is ijesztő.

Nagydió és utána merlin, ez volt a terv. Gondoltuk megnézzük, mit tudnak a pécsi dj ifjak, hiszen jövő héten úgyis megyünk abba a fantasztikus városba, hát nem árt alapozni. Igen, igen, megint pécs, mert anilla minden vágya, hogy a 20 éves kispálon is ott legyen, hamár a 10 évesen (mmint a kispál 10 évesen) is ott ugrált. erre teljesen belelkesültünk, hogy jaj de jó, megint pécs, milyen isteni lesz, megy az egész bagázs. szóval jövő héten ha minden jól megy nyolcan megyünk nemzeti ünnepünket eme szép városban megülni (ne feledjük, az aradi 13-ak napján is ott voltunk). a fiuk: dídí, kisgé, dini és rikárdó, a lányok: anilla, kesjár, trendy meg én. a tervek, hogy bulizunk, anilla nosztalgiázik, jókat eszünk a szálló hatalmas reggelijén és a legjobb a wellness rész lesz, a fürdőzés és masszázs harkányban. jujj, már alig várom...

a megbeszélt merlines buli helyett persze megint más program jött be a képbe, belányi, aki lemondta a nagydiós találkát, a trafóba invitált minket a szuper death discora, ahol az isteni ellen mcgee pörgeti a lemezeket, mondtuk, ok, de nekünk a nagydió alap. szép lassan összegyült mindenki, kisgé, anilla, kesjár, rikárdó, aki elhozta a húgát, nórát, majd befutott wendy és dídí is, aki mindenki megdöbbenésére egy shakespeare feliratú bézbólsapkában érkezett, ahogy ránéztem elsőre szóhoz se jutottam a döbbenettől, hogy lengyel tamás (jóbanrosszban szííínész) áll elöttem, dídí ebben a sapkában egy-az-egyben ő volt. mikor kiabáltam wendynek, hogy "lengyel tamás, lengyel tamás nézd már", ő persze csak azt kérdezte, "ki??" de, mikor mondtam neki, hogy "nézz már rá!" az ő arca is azonnal felderült, hogy "jéééééééé, télleg!!" ez után a sokk után érkezett meg dini, aki bús képű lovagként megállt az asztalunk mellett és csak annyit mondott, "perifériára kerültem", majd bement a vécébe. mi csak döbbenten néztünk egymásra, hogy ennek meg mi baja, amikor nyílt az ajtó és kijött egy mosolygós tizenhárom-tizennégy éves forma dini, a kissrác, járása, kapucnis pulcsija dettó mint dininek, gondoltuk, dejó, hogy segített rajta a fiatalítógép, most már nem lesz olyan bús, és majdnem igy is lett.

mivel megint teltház volt az asztalunk végében négy visitozós, béna számokat ordítva éneklős, emónak látszani akaró lányka ült, akikkel az egyre jobb kedvű dini meg rikárdó ismerkedni is kezdett, ám nem sokra jutottak, mert a lányok egyre tűntek el a vécében, és nem fiatalodni, hanem hányni mentek, mint ezt anillával tapasztaltuk is nemsokkal késöbb.

erről eszünkbe jutott, az a másfél évvel ezelötti hihetetlen este, amikor a nagydióba letévedtünk anillával és olyan részegek lettünk, hogy teleokádtuk a vécét, anilla a vécébe, én a csapba hánytam és wendy, aki csak késöbb került botrányos állapotba, aggódva hívta zs-t, hogy menjen ki a ház elé, küldi a taccsrészeg anillát meg engem ki békásra, és készüljön fel a legrosszabbra. aztán az is eszünkbe jutott, hogy azon az estén lopták el kinga pénztárcáját is, és, hogy a dühös wendynek attila nem akarta megmutatni a biztonsági kamera felvételeit, mire ő kikérte a panaszkönyvet. gyorsan szóltunk is attilának, hogy vegye már elő, hadd nézzük meg, mit is írt bele akkor wendy, attila meg teljesen ledöbbent, hogy "jézusom, azok ti voltatok. basszus, menjetek a fenébe, az volt az első bejegyzés, húú de ideges voltam rátok, basszus azok ti voltatok!" idézném is amit akkor a szintén nagyon részeg kinga nevében írt a szintén elég kapatos wendy, akiben túlforrt az igazságérzet: 2005. szeptember 11. Ha, a meglévő kamera megléte bizonyitaná, hogy itt ma este eltulajdonították egy pénztárcát, akkor szeretném az esetet kivizsgálni. köszönettel: sz. kinga. cím, adatok, minden stimmelt, és furcsa mód még wendy írása se volt annyira girbegurba. asszem nem lep meg senkit, ha azt mondom, hogy ez után az eset után vagy egy évig be se tettük a lábunkat a nagydióba és csak most nyáron merészkedtünk le rikárdóékkal.

attila a döbbenettől, hogy kedvenc vendégei ilyen rútul bántak vele a múltban, kiadta a múlt alkalommal trendy által otthagyot titkos dolgot a hűtőből. fantasztikus dolgot rejtett el télleg, egy trendy márkájú kólát, amire az volt írva, koffeines üdítőital, és vodkával igen finom koktélt kevert magának belőle.

sőt olyannyira rosszul esett neki ez az eset, hogy gondolta, itt az alkalom, most megkaparinthatja trendy számát. dídínek fizetségként egy nagyfröccsöt ajánlott fel...dídí meg igaz barátként elfogadta az ajánlatot, és már diktálta is trendy számát!

az asztalon hevert valami unit magazin, aminek a belső oldalán trendy és anilla legnagyobb döbbenetére a headhunterz reklámban rikárdót mutattam meg nekik, a büszke rikárdó meg kis oltárt is készített az újságból, hogy ezután mindenki őt nézze. majd spontán nagyszerű magánszámokba kezdett, mert arra a fevetésünkre, hogy mi aztán nem megyünk dídí kocsiján a toller úton pécsre, a biztonságos ájszit választjuk helyette, rikárdó gyorsan be is mutatta, hogy mi vár azokra akik dídível mennek a 6-os úton: betolleresedett, ami abból állt, hogy karjait eltüntette a pólójában, és így megbénult pózban anillának kellett itatnia, amíg felfele nézett, egy szembecsukás jelezte, hogy elég a fröcsikéből. majd az is eszébe jutott, hogy milyen könnyen lehetne ő emo, ha oldalra fésülnénk a haját, de ettől meg nem beemosodott, hanem behitleresedett, a hatást egy orra alá odanyomott, trendy által benyálazott, papirdarabbal erősítette, íme:

Mikor már ennél is jobban tetőfokára vágott a hangulat, magunkhoz hivattuk attilát, és igenlő választ várva, csillogó szemekkel megkérdeztük, hogy benne vagyunk-e a top 10 fogyasztóba.attila kissé cinikusan felnevetetett, és csak annyit mondott: "dehogy vagytok, ahhoz minden nap itt kéne, hogy üljetek...!" És miután tudomásul vettük, hogy való igaz, a heti 1-2 alkalom nem elég a törzsvendéggé váláshoz, felajánlottuk 1%-unkat a nagydió részére...de attila felvilágosított minket, hogy ez sem lehetséges.

Már-már indulásra készen voltunk, ám mégsem tehettük, hiszen mint kiderült még némethdanit is meg kellett várni. a türelmem már igen fogytán volt, el is kértem dídí telóját, és már tárcsáztam is némethdanit, aki persze nem vette fel. kicsit ideges lettem, hogy mi ez a hülyeség, már jó múltkorjában is eljátszottuk ugyanezt, hogy feleslegesen vártunk rá, hívogattuk, nem vette fel. pár másodperc múlva szerencséjére visszahívta dídít, akinek azonban nyoma veszett, így én vettem fel a telefonját, kiderült némethdani kicsit eltévedt, pedig már nem egyszer volt ezen a helyen, elkezdtem neki magyarázni az útvonalat, ő meg csak "aha aha, értem, na most leteszem, mert SPÓROLOK!"

Nem sokkal ezután valóban megérkezett némethdani, aki trendy szerint krég dévid, anilla szerint meg lájonel ricsi fiatalon, mindenesetre mindahányan rábólintottunk, hogy vonásait tekintve mindenképp nigróra emlékeztet. anilla olyannyira beleélte megát ebbe a lájonel ricsi vonalba, hogy mindenkitől csak azt tudta kérdezni, hogy mi volt a leghíresebb száma, és akárkinek feltette a kérdést, az áj dzsászt kól, tu széj, áj láv jú-t kezdte dúdolni. és bár azt sztivivánder énekli, lényeg, ami lényeg, ő is niga.(bár vak!) mindenestre akár hasonlít valakire, akár nem, ő magában, önnönmaga végett is nagyon nagy sztár, hiszen a narancs hátoldalán ő vigyorog, míg a címlapon orbánviktor somolyog.

Már jóval éjfél is elmúlott,(dini jókedvre derült, és elkezdte rikárdo húgát pátyolgatni, hogy "nórikám, a szemem láttára burjánzottál nővé, még emlékszem az első menstruációdra..."), mikor már mindenki az utolsó kortyogat iszogatta, és az ajtó felé orientálódott, amikoris döbbenten tapasztaltam, hogy dídí és némethdani akkor kezdenek el csocsózni. némethdani meg csak röhögött, és mondta, álljunk be jáccani, akkor hamarabb végeznek. és bár anillával gyűűűlöljük a csocsót, kivételesen igazat adtunk neki, én melléje, anilla meg dídí mellé szegődött. mivel már jókora adag fröcsikét meg vodát magamba nyomtam, az egész asztal egy hullámzó felületté vált, semmit nem láttam, minden egybefolyt, anilla pedig ügyesen ki is használta hátrányos helyzetemet, és 2, azaz két darab gólt is bevasalt...bár úgy emlékezem én is lőttem gólt/gólokat, mert többször is összecsaptuk tenyereinket némethdanival.

szerencsénkre éppen jött a hatosé, amire fel is pattantunk, és épphogy lehuppantunk, hatalmas csörömpölésre lettünk figyelmesek, a hunnia csukott üvegajtaján lépett ki valaki...trendyékkel csak azt sajnáltuk, hogy nem a mellette levő kalcedónián lépett ki!mindenesetre  a folytatást nem tudhassuk, ugyanis a busz elindult. (bár rikárdo még látni vélte a fószer véres kezeit.)

anilla rögvest szóba is elegyedett egy fiúval az éccakain, akitől megkérdezte emo-e, mert hogy mi igen, és imádjuk a tokijohotelt, trendy énekli is a számait rendületlenül, hogy lejtetag, meg sráááááj. szegény fiú meg idegrohamot kapott, hogy haggyuk már abba ezt az emozást, idegesen letépte magáról a kapucnit, amikoris kiderült, hogy ő a penicrédió énekese, és hogy ugyanezzel a kérdéssel már léditronon is vérig sértettük.

a buszról letántorogva teszkó zsoltiba és kis barátnőjébe botlottunk, sok boldogságot kívántunk nekik...ő meg csak rémült arccal konstatálta, hogy az elmúlt évek folyamán, mi mit sem változtunk, és míg ő hamarosan boldog férj, és később, reméljük apa lesz, mi még mindig alkoholmámorosan dülöngélünk és hangosan ordítozunk...

valahogy lekászálódtunk a buszról és egyenesen a trafó felé vettük az irányt, mivel teszkózsolti azt mondta, belányi még ott nyomja. persze senki se akart kifizetni egy ezrest, ha szar a buli, ezért anilla és wendy letántorogtak felmérni a terepet.

anillával lenyomultunk a trafó sötét bugyraiba és legnagyobb döbbenetünkre tomboló tömeg helyett csak épp hogy betöltött táncteret találtunk, kényelmesen át is mentünk rajta, hogy aztán allan mcgee mozdulatlan fapofájába bámulva konstatáljuk, hogy ez bizony egy szar buli. sarkon is fordultunk, belányinak hűlt helye volt, ezért aztán egyszerre mondtuk, irány a nagywb, ahol ugyebár a kicsi záróbulija volt. az úton rikárdó annyira nem bírt magával, hogy felmászott egy villanypóznára vagy 5 méter magasba és onnan kiabált kisgének, de sajna nem értettük, hogy mit.

a wb-benembertelen tömeg fogadott minket persze, azt se tudtuk, hova menjünk, kicsit el is vesztettük egymást, de a tánctéren mindenki újra összegyűlt, dini a tömegben felfedezett egy ülő alakot, "nem ő volt, aki a forgatáson a pénzt osztogatta?" és télleg mikipeti, zs filmjében ahol statisztált az egész bandánk, (majd lesz róla talán egy bejegyzés), szóval ő volt a gyártásvezető.

gondoltam elkápráztatom mikipetit az anilla még a nagydióban elcserélt szuper mágneses nyakláncával, de bárhoval illesztettem, mivel nem volt rajta semmilyen fém, még az övcsatja sem, nem tudtam menőzni. ezért inkább trendyt választotta, akivel leültek mélyülten beszélgetni a tánctéren. (később anilla és dídí is sokat dumáltak vele, és mivel anilla még a nagydióban elkérte nóra sapkáját, amiben méridzséblájdzs, majd kevin federlájn és végül pampalini vonásait kezdte magára ölteni, dídí meg mint már mondtukm, a shakespeare feliratú sapijában volt, hát nem is tudom, mit hihetett szegény mikipeti róluk.)

csörögni indultunk, de égen, földben, levegőben annyi ember volt, hogy nem bírtam sokáig, elindultam a mosdóba, majd beleütköztem trendybe és rikárdóba, akik csak annyit mondtak, "indulás", én meg mint egy robot, vissza se nézve, mentem velük. csak egy smsre futotta kesjárnak, hogy én biza hazamentem. szegény utána vagy hatszor hívott, mert nem értette a hirtelen eltűnésemet.

valahogy senki se emlékszik, hogy hogy jutott haza, az egyetlen dolog, ami szegény wendynek megkeserítette az este végét, hogy a ruhatárból kabátját kivéve gyanús foltokat fedezett fel rajta. döbbenten kondtatáltuk, hogy bizony a kabátot lehányták. de még ez a kellemetlen kis intermezzo se tudja feledtetni velünk ezt a nagyszerű éjszakát.

mindenki nagyon sasoljon, mert jönnek a pécsi beszámolók, remélhetőleg igen-igen up-to-date. szóval talákozunk pécsett!