anilla kedden délután átküldött a messengeren valami meghívott, igazából el sem olvastam, épp indulni készültem, annyit tudtam, hogy a mammutban lesz valami fogadás. gondoltam, ebből rossz nem sülhet ki, max bekapok 1-2 pogácsát, iszom egy kis pezsgőt (már ha lesz), és ha uncsi, lelépek.

dídí másnap izgatottan hívott, hogy akkor én leszek-e az ő vendége, merthogy anilla wendyt viszi be, és hogy mindenki csak +1 főt vihet...ekkor már kezdtem reménykedni, hogy nemcsak szendvics meg pogácsa lesz.

és sejtésem beigazolódni látszott, ugyanis már a bejáratnál pincérek álltak, kezükben tálcával, rajta húsgolyók, zöldségszeletkék meg rákocskák barbekjú és hajlakk ízű szósszal, emelett rengeteg pezsgő. wendyvel és anillával megrohamoztunk egy fiúcskát, akinek seperc alatt felzabáltuk a tálcán lévő kínálatát...és bár olybá tűntünk mint 3 csövi, aki hetek őta nem evett semmit, a fiú kedvesen mosolygott, majd némán odébállt. (míg trendy szerint hajlakk íze volt a szósznak, anilla valami alkoholos italra gondolt, pezsgőre leginkább, ezt én is csak megerősíteni tudtam, bár pontosítottam, szerintem mohito íze volt)

egy oszlopnak támaszkodva álldogáltunk, és rettentő mód el voltunk kápráztatva, amikoris megjelent egy hosztesz lány, és széles vigyorral elmondta a helyszín programjait: hátul lehet viszkit meg szivart kostólni, a teraszon van kvíz-show (szegény wendy meg félrehallotta, és csillogó szemekkel vissza is kérdezett: "tessék, víz-show? de jóóóóó, az micsoda?) meg mondott még valamit a széles vigyorú lány, de azt sajnos egyikünk sem értette.

trendynek már az első pohár pezsgőnél elege lett az unalmas ízből, és rájött, hogy neki régi vágya, hogy koktélt szürcsölgessen, ezért felkerestük a koktélpultot. ám, még mielőtt odalépett volna, rájött, hogy ő igazáből nagyon béna koktélos, mert a mohitón kívül nem nagyon ismer mást...na jó, meg a cubalibrén, a szexondöbícsen, és a pinyakoládán kívül. elég hamar meguntam trendy toporgását, gondoltam, majd mindent végigkóstolunk, kezdetnek meg kértem 2 mohitot. és tényleg csak kezdetnek... az elöttünk álló fiú, valami györgy vagy mi volt a neve, elmondta, hogy örülhetünk, mert igencsak megszalad a bárosfiúk keze az alkohol töltésénél, de trendy nem hitte egy szavukat sem, szerinte nem is volt az övében alkohol...rosszul gondolta.

anilla, mivel otthon sok munka várt még rá, absztinenciát fogadott, és kellemes savanykás ízű alkoholmentes koktélt kevertetett magának. eközben mi a második körben margaritát kértünk (persze trendy megint elkezdett szerencsétlenkedni, hogy az szerinte egy pizzafajta, és hogy milyen ciki lesz, ha a koktélos majd kiröhögi őt) ami nem más teljes döbbenetünkre, mint vodka és lime...hiszen mi erről nem tudtunk, dehát akkor csomószor iszunk ilyet!- kiáltott fel mindkettőnk.

wendy és anilla elindultak megnézni a kvíz-showt, engem valahogy nem csigázott fel, főleg, hogy megláttam a tömegben mekmenemi márkot, és ugyebár a legutóbbi találkozásunk igencsak kínosra sikeredett, jobbnak láttam a háttérben maradni az amerikai sztárproducer szerepét magára öltő és szivarozó-viszkiző aprilyzolival és az ósdi módon kólát ivó dídível.

aprilyzoli a sztárproducer

és dídí, aki itt megfáradt ám fiatal sorozatsztár benyomását kelti

míg trendy béna módon bújkált mekmenemi márk elől és nagyot kortyoltam a margaritámból, karon ragadtam anillát, kértem izzítsa az aparátot és odaléptem sztárunkhoz, remélve, hogy nem emlékszik a múlt heti bénázásunkra. de pechemre: "persze, hogy emlékszem rátok, mi újság?" mikor biztosítottam, hogy most nem leszek olyan béna mint a múltkor, csak ennyit mondott: "béna, dehogy voltatok bénák, tök jó fejek voltatok, ne viccelj!" ezek után kellemes csevelyt folytattunk az irodalomról, kiderült kedvence Pelevin és utálja a Magyarországon megjelenő szinte összes könyv borítóját, mert szerinte bénák. a többit majd olvassátok a www.konyves.blog.hu oldalon. az egészben csak az volt az idegesítő, hogy anilla nem tudta használni az aparátot, mert tölteni kellett az aksit, így nem készült rólunk menő közös fotó. viszont anillával elmondhatjuk mekmenemi márk jó haverunk lett. a másik gond az volt, hogy igencsak éreztem, hogy a kedves koktélkeverő fiúcskák keze bártan bánik az alkohollal, mert egyre inkább támolyogtam.