Kivételesen hamarabb, sőt mondhatjuk pontosan érkeztem, merthogy egyenesen munkából mentem a nagydióba, míg trendy háromnegyed tíz körül épphogy beesett. de nem egyedül kellett ott üldögélnem, a meghírdetett 9 órára egész sokan összegyűltek.

na, de térjünk rá egy kicsit a nagydióbeli változásokra: először is, igaz volt a hír, hogy a pultban egy fapofa NŐ van, aki azért persze az ósdi kocsmatöltelék fiúkkal nem volt annyira fapofa, nekik kedvesen mosolygott, meg jópofizott. meg a pult mögötti részben feltünően szép rend van, nem olyan összevisszaság, mint az "attila-tóni éra" alatt. (szomorúan olvastuk a falon a működési engedélyt, ahol attila és tóni neve át van húzva, és fölé van kaparva a nő neve)

meg van egy zenegép is, amit persze trendynek rögtön sikerült majdhogynem tönkretennie, mert amikor didivel bedobtak egy százast, és kiválasztottak egy fannntasztikus örök klasszikust (bánk bánk- hazám hazám című slágerét), a süket trendy meg nem hallott semmit a zenéből, kereste a volume gombot, de csak egy, a gép tetején lévő bazi nagy gombot talált, amit nem egyszer, nem kétszer, talán háromszor is megnyomott...majd a zenegép monitora elsötétedett.

trendy szólt is a nőnek, hogy valami nem stimmel:

A Nő: Megnyomtatok valami gombot?

Trendy: NEM!

(Didi a háttérben, halkan: Azért ez nem teljesen igaz...)

Trendy: Na jó, igen. A tetején lévőt... (ekkor már vörösödött a feje)

A Nő: És hányszor?

Trendy: EGYSZER!

(Didi a háttérben: Naaa, nem egyszer, mond csak meg!)

Trendy: Hááát, kétszer...véletlenül. Azt hittem az a hangerő szabályozó... (ekkor már nagyon vörös volt)

Aztán kiderült, hogy az a kikapcs-bekapcs gomb, és hogy újraindult az egész rendszer, és a monitor olyan volt, mint egy számítógépes képernyő. És ami a legrosszabb ebben a zenegépben, hogy bizony hangerő szabályozó sehol sincs rajta, mert maga a zene, a hátsó teremben szól...

De megmaradtak a nyerőgépek, gári nagy örömére, mert ahogy belépett, már szippantott is egy ezrest...egynehány perc múlva csak arra lettünk figyelmesek, hogy garasádámék kővé meredve figyelik a pörgetést, és üvöltik, hogy vegyed ki, vegyed ki, mert bizony már TÍZ EZERNÉL tartott...de tovább pörgetett, és akkor már mindenki tényleg csak őt bámulta, ugyanis felpörgött a számlázó HÚSZ EZERIG! Gári ekkor megállt, a Nő átadta neki a pénzt, minket meg meghívott egy-egy vodkára.

            a Nő átadja gárinak a 20.000 forintot

szép lassan tele lett a hely kis barátainkkal, wendy mindenkit a diditől kapott dévanagykamilla alias űrgammák világító kis kék lodzsitek nyakbaakasztóval fogadott, amit hol a homlokára, hol a mellkasára illesztett.  

                       wendy az űrgammás medalionnal

ahogy sorra készültek a fotók, wendy kitalálta, hogy akkor legyen fotó a testvérével is, meg az én testvéremmel is, mert az így akkor milyen vicces...és ahogy körbenéztünk, ráeszméltünk, hogy ez az este a testvérek bálja, mert nemcsak én janekkal, wendy bazsival, hanem rikárdó nórikával, dini diával, kóla lukával és mint később kiderült, bazsi barátja lajoska is a testvérével volt körünkben. (majdnem el is készült a közös kép, csak garamté sokat bénázott, és mire lenyomta volna a gombot, a gyengébb idegzetű testvérek szétszéledtek...ráadásul a kóla-luka páros akkor még fel sem tűnt nekünk, így ők hamarabb ki is ugrottak a képből, mert megsértődtek.) 

tényleg nagyon örültünk, hogy ennyi kedves barátunk ott volt, ráadásul ezen a számunkra oly fontos helyen. fontos közlemény még, hogy az árak olyannyira lejjebb mentek, hogy a bor decije 30 ft lett, így a vice 90, azaz megismétlem, 90 ft, amit én annyira nem hittem el, hogy minden betérőnek ezt magyaráztam.

Íme a bizonyíték:

trendy meg néha felvette a hatalmas kék parókát, amit még egy régi botrányos medúzás buliban szereztek anillával meg katkával, csak az volt a gond, hogy nagyon izzadt a fej alatta. 

olyan éjfél után, egy körül az antipatikus nyanya már nagyon akart zárni, trendy egyre nyűgösebb lett, mert másnap korán kelt, hogy felfedje a dunát, úgyhogy ő le is lépett. anilla megint rákezdett az "induljunk már, könyörgöm induljunk már" mondókájára, és amikor azt látták, hogy én rikárdóval megint a balatonon gyerekét elvesztett prolipárrá alakulok, és faszságokon veszekszek, valusekkel le is léptek a korvintetőre. lassan mi is elindultunk, de persze a béna éhenkórászok kitalálták, hogy a valaltszendvicseshez még be kell térni, úgyhogy ott is elbasztunk vagy fél órát. a legérdekdekesebb egyébként, hogy a vasaltasnál kapható hell, a kedvenc italunk rikárdóval, ráadásul egy olyan hűtőben, ami beriaszt, ha kinyitod. nem tudni miért csak a 100 forintos hellt védi riasztó, semmi mást nem. 

végül csak elvergődtünk a korvintetőre, de olyan hideg volt, hogy nem sokáig bírtuk, szétszéledtünk, viszont h.dani bevette, hogy anillának van egy labradora. (és a legjobb, hogy másnap egy kiállításmegnyitón anilla ugyancsak pont a kutyával állt egyedül pár percig, és mit tesz isten pont szembejött h.dani, aki döbbenten kiáltott fel: "te jó ég azt hittem, csak szivatsz, hogy a tiéd a kutya, és nem!")