az unalmas irodai munkát leginkább a bulimeghívó ímélek dobják fel, főleg ez a mostani funzinos halovín party, hisz remek jelmezt találtunk ki magunknak: mi leszünk a fantasztikus négyes. anilla elsőre lestoppolta magának a láthatatlant alias sue stormot, majd miután utánanézett mr fentesztiknek: tudományos zseni a gépészet, a kémia, a fizika és még megannyi tudomány területén, egyike a Marvel-univerzum legintelligensebb lényeinek, rájött, hogy valójában ez a karakter illik hozzá leginkább. wendy a fáklyát, a repülő és tűzlobbantó figurát választotta, katka (aki nem választott, hanem neki kizárásos alapon jutott) a lény, vagyis a legerősebb lett. hiszen tényleg ő legerősebb közöttünk, a kőtörő jól illik hozzá. ja, én pedig anillával cserélve lettem a láthatatlan. És az este szépen be is bizonyította, mennyire találó volt a választásom.

áprilyzolival és didivel karöltve mentünk a clubhelpbe, és a buli bár 9re volt meghirdetve, a mi fél10es érkezésünkkor még alig voltak. körbejártuk a helyet, az emeleti részen megláttuk mekmenemimárkot, amint éppen ölti magára betmen jelmezét, ami annyiból állt, hogy egy szabályos kitömött izomtestet vett magára, nagyot nevettünk, majd magára hagytuk a szuperhőst. aztán el is gondolkodtunk, hogy milyen csodás ez, hogy mi minden ingyenbuliban találkozunk vele, hiszen az összes funzinos meg axnes bulin ott volt, csakúgy mint mi.

a bejárati pultnál remek álarcokra bukkantunk, a fantasztikus négyes minden tagjának jutott egy-egy. trendynek egy savanya fehér csontváz fej, ami akár a láthatatlanságot is jelenthette, katkának egy igazi kőfej, anillának egy zöld gnóm, nekem pedig egy lángarc. és az a vicc, hogy hogy én a maszkban egy az egyben úgy néztem ki mint némethdani, bárki aki rámnézett egyből csak annyit mondott: te jó ég, tiszta némethdani, te jó ég.

 

trendy a láthatatlan, és én a fáklya, vagyis inkább némethdani 

nagy nehezen didiék is kaptak vip karszalagot, így seperc alatt a koktélos pultnál teremtünk, és elkezdtük a rendelést (egyébiránt azért voltunk ilyen bátrak, mert éjfélig minden ital ingyen volt). a már nagyon unalmas longájlenddel és mojirtóval indítottunk. trendy és áprilyzoli pofátlanul odaálltak a pulthoz, és hiába rendelték meg adagjukat, nem mozdultak...és nagyon jól is tették, mert lassacskán elkezdtett hömpölyögni a tömeg, így soha többet nem fértünk volna oda.

trendyről ismét kiderült, hogy szarválasztó: a 40 féle koktél közöl sikerült szerintem a legrosszabat kiválasztania, echte hányás íze volt, és nem is az, hogy hányás ízű, hanem ahogy belekortyoltunk, azt a torokmarást éreztük, mint hányás után. aztán még rosszabat választott, speed volt a neve, összetétele, kb vodka, rum és redbull! áprilyzoli, az örök nagypapa meg elkezdte magyarázni, hogy a vodkás energiaital kombótól bizony szívrohamot is lehet kapni, de ez leginkább a diszkókban jellemző, ahol még a zene is ráerősít a pörgésre. nekem meg fogytán volt a koktélom, kértem trendyéket válasszanak nekem valami jót. és mivel jelmondatom a "flame on" volt erre az estére, egy lángoló koktélt kaptam. és bár valóban nagyon látványos volt, annyira édes volt, hogy nem tudta senki meginni. és a legcsodásabb az egészben, hogy emiatt senki se, aggódott, nyugodtan tettük le és rendeltük helyette mást, hisz ingyen volt.

11 körül már rengetegen álltak mögöttünk, felháborodottan kiabáltak, hogy talán nem kéne a rendelés után is a pultban állnunk, meghogy hagyjuk őket is oda. ekkor wendynek remek ötlete támadt, egy kis szalvetta darabra felírta a körülöttünk lévők rendeléseit, és átnyújtotta a mixer fiúnak. amin kb ez állt: 2 mojirtó, 3 longájlend, 2 pinacolada, 2 vodkaredbull, 1 spitz80 és egy mánki bréjn! a spitz80-at persze didi kérte, már a neve is nagyon rosszul hangzott, el is neveztük csövesitalnak. egyébként meg nagyon erős lehetett, mert didi ahogy lehúzta, kb a szeme fehérje teljesen elvörösödött. a mánki bréjnt szintén nagy érdeklődés övezte, mert áprilyzoli-nagypapa magyarázata szerint ez nem más, mint egy kis kupica vodka, amibe belecsorganak egy kis grenadine szirupot, ettől szép piros lesz, majd ebbe jön a béljlíz, ami a szirupos vodkában nem tud feloldódni, kicsapódik és tisztára olyan lesz, mint a majomagy.

ám ekkora teljes fejetlenség uralkodott már a pultban, elfogyott a jég, a longájlendeket anélkül tudták csak megcsinálni, a mixereknek fogalmuk se volt, hogy készül a mánkibréjn, ugyhogy gondoltuk ideje menni. didi és áprilyzoli valami ködös dolgot magyaráztak, hogy ő maradnak, aztán meg mennek a millenárisra, vagy hova, katka hazacsámpázott, mert másnap indult krumlovba, mi meg csehdorával meg nominnal kiegézülve taxit hívtunk, és bemondtuk a bűvös szót: sark. hisz fiatalságunk színhelye aznap este zárt be.

csehdora igencsak jól volt már a sok kotéltól, és amint beszállt a taxiba elkurjantotta magát, hogy isteni, istvánakirály szól, hangosítsa kérem! kiderült, nemcsak egy szám megy, hanem az egész cédé bent van a lejátszóban, és amíg mi anillával meg trendyvel az összes számra mondtuk, hogy tovább, tovább, ezt se ismerjük, csehdora vígan üvöltötte az összeset kívülről. a kedvence kiderült, hogy a nincs hozzád senki méltó, mi meg anillával azt kiabáltuk, hogy legyen inkább a nem kértem én soha... zengett a taxi, ez a lényeg, a taxis is boldogan énekelgetett velünk, és ahogy begördültünk a sark elé, a téren álló embertömeg döbbenten nézte, hogy az istvánakirályt üvöltő taxiból öt lány bukdácsol ki, akik közül három iszonyú maszkokat visel, a negyediken egy hatalmas herripotter szemüveg van, az ötödiken meg lekonyuló rénszarvasagancsok.

ebben a szerkóban nyomultunk le a tánctérre, a bejáratnál nagyban röhögcsélt néhány lányka, wendy meg jó hangosan meg is jegyezte: né má, milyen boldogok! erre az egyik beengedőnő megsimogatta a vállát, és vigasztalóan ennyit mondott neki: te is lehetsz boldog.

lent a tánctéren természetesen maszkban táncoltunk, ami kiderült felettébb hasznos, hiszen olyan meleg van alatta, mint a legjobb arcszaunában. sajnos a slágerek igencsak ósdiak voltak kábé kilencvenes évek tortatermi bulijainak a szinvonala volt. olyan hajnali fél kettőkor nem is voltak már sokan a tánctéren, és mi, akik a gumipoppos reggeli fél ötös tombolásokhoz szoktunk, nem is nagyon értettük a dolgot, a legjobb kifejezés, hogy fiatalok vagyunk mi ehhez a zenéhez.

négy körül fel is adtuk a dolgot, és lassacskán hazavánszorogtunk...azért nem jó az, hogy többé nincsenek sarkos esték, hisz mi tényleg ott töltöttük a fiatalságunkat.