bár az eredeti terv az az volt, hogy már csütörtökön elmegyünk a korvintetőre, és mire én csakcsak összekapartam magam valahogy, erre szegény wendy kidőlt. úgyhogy megbeszéltük a pénteket, hogy akkor már tényleg találkozunk, meg kimozdulunk.

hetet beszéltünk meg, bár a kóla kiállítás megnyitója is akkorra volt meghirdetve, de gondoltuk biztos csúszás lesz, meg különben is, sokkal elegánsabb késve érkezni, mintsem ott toporogni fél órával korábban. és az a vicc, hogy jól gondoltuk, mert nemhogy csúszás volt, de kb 5 embert volt ott (akik mondanunk se kell azok az emberek voltak, akikkel amúgy is minden hétvégén találkozunk), ÁM, amikor jobban benéztünk a kiállítóterembe wendyvel egyszerre kiálltottunk fel, hogy jééééééééézusom, az ott nem a gzsanett?! és bizony egy volt csoporttársunk tűnt fel a színen, aki egyike volt a legbénábbaknak, és számos nagyon vicces történet fűződik a személyéhez. (később kiderült, hogy a nővére is egyike volt a kiállítóknak, akinek a diplomamunkája az volt, hogy régi családi diákat vetített ki a falra. szegény wendy meg teljesen kiakadt, hogy bazdmeg ez milyen ötlet, és hogy adhatnak ezért diplomát, minden este ez megy a filmmúzeumon-teszem hozzá, jogos volt a kiakadás.)

és mikor már 8 óra volt, és semmi nem történt, még a pezsgőből sem lehetett inni, trendy egyre türelmetlenebb lett, hogy most akkor minek állunk itt, majd egyszercsak meglátta rikárdót pezsgőspohárral kezében, és mint egy őrült rontott be a terembe, azzal a felkiáltással, hogy "rikárdó már issza a pezsgőt a francba", még az volt a mázlija, hogy kicsit késve nyitotta az ajtót, így hálaégnek ezt a szerencsés ordítást nem hallották meg a bentiek.

kiderült, hogy luki és rikárdó is a korvintetőre készülnek, de még előtte hazamennek összeszedni a dinit, meg elfogyasztani egy kis borocskát, és mivel nekünk sem volt igazán más programunk, meg mint a gabó általi telefonos segítségtől megtudtuk, hogy a hs7 konci csak 10 után kezdődik, elindultunk a moszkva felé. ott betértünk egy éjjel-nappaliba, aholis hűtött vizet kerestünk a borunkhoz, meg is kérdeztük az eladót, hogy merre találjuk, ő meg az egyik fekete kollégájához fordult, és a következőképpen szólította meg: Hé, AFRIKÁM, van hűtött vizünk? 

ezután elcsámpáztunk lukiékhoz, ahol első körben ledöbbentünk a lakásban uralkodó koszon és rendetlenségen, majd nem tudtunk betelni luki kiscicájával aki fél éves, de annyira kis kicsi, hogy az csoda. ezt leginkább wendy hajtogatta, de aztán rájött, hogy nem luki cicája a kicsi hanem simonka a kurvanagy kandúr, és nem hozzá kell hasonlítania a többi macskát. megnézegettük rikárdóék skandináv túrájának fényképeit és videóit, amik közül az nyerte el a legnagyobb tetszésünket, amin luki oroszul énekli a "millió, millió, millió rózsaszálat", majd luki megmutatta régi osztályképeit is. hát mondanunk se kell, egyrészt az is beletartott egy milliomod másodpercbe, amíg túljutottunk azon, hogy luki a 2001-es osztályképen éppen 12 éves, de azért az nagyobb falat volt, hogy a most cérnavékony luki a képen effektív egy gömb. "tizenkét éves korom óta nem fogytam, viszont nőttem olyan negyven centit" - foglalta össze szépen.

bármennyire is örültünk dini megérkezésének, indulnunk kellett a tetőre, így hátrahagytuk a srácokat, a villamoson nagyon jól tudtuk fogyasztani a borocskát, mert ahogy fékezett a vili, szépen csúsztattuk egymásnak az üveget. a tetőre érve viszont nem volt kérdés, hogy nem fizetünk egy fillért sem fél óra koncertért, jó lesz az az ajtóból is, bár trendy kitalálta, hogy kérdezzük meg, fent vagyunk-e a vendéglistán, hát nem voltunk, nem volt egy kicsit se ciki az állapotunk. valahogy egy perc alatt elröppent pár óra és garamté, valamint belányi társasága se tudta feledtetni, hogy mennyire részegek és fáradtak vagyunk. külön-külön hazatámolyogtunk, a megállóban wendy rátalált lukira, aki az érkező buszt meglátva kezdett el nyafogni, hogy menjenek taxival, legalább az oktogontól, igencsak ésszerű dolog lett volna a margit körútig egy ilyen fuvar.

Másnap egy trafós kulturest és bonobo volt a program, hétfőn katka 27. szülinapján gyűltünk egybe, és a fene tudja, mi vár ránk a négynapos nagyszünetben...