anillával már fél8-kor lent voltunk a süsiben, ibennek volt szülinapja, és bár sietnünk kellett, nem hagyhattuk ki a köszöntését. a pulthoz érve rögvest ki is kértünk egy-egy longájlendet, ám a nagyon béna és nagyon lassú mixerlánynak köszönhetően kb 10 percet vártunk a koktélunkra. eléggé furcsa utóíze volt (kicsit a kanalas torokgyógyszerre emlékeztetett), nem érettük mi lehet, hiszen az alkohol nem igen tud megromlani, úgyhogy vagy a citrom vagy a lime volt rohadt. ám sajna nem maradhattunk sokáig, saci már várt ránk a corvinnál. utunkat kombinon folytattuk, aholis azt hiszem életem egyik legnagyobb döbbenetében volt részem.

a melletünk lévő ülőhelyekre egy igen fura pár szállt föl: egy hosszú szőke hajú, fehérre meszelt arcú, fehér inges, fekete földig érő kabátos, minden ujján bazinagy halálfejes ezüstgyűrűs fiú, és egy kalapos, szintén sápított arcú, hosszú fekete kabátos lány. és ami a legeslejobb volt, hogy mindkettőnek vámpírfoga volt. az egész villamos őket bámulta - beleértve minket is - , amikor egyszercsak a lány odahajolt hozzám, vámpírfogával rámmosolygott, és megkérdezte: te nem trendy vagy? rettenetesen zavarba jöttem, éreztem, hogy vörösösdik, sőt lángol a fejem, majd elhaló hangon csak annyit tudtam kinyögni: de. (valóban ismertük egymást, áltiban volt osztálytársam, és talán azért is volt ennyire döbbenetes ez a mostani állapota az akkorihoz képest, mert ő volt az osztály legpedánsabb diákja, ő volt, aki vonalzóval húzta alá a törtvonalat, akinek mindig precízen voltak a könyvei és füzetei elhelyezve a padon, mindig volt leckéje, sosem késett, sosem hiányzott, stb.)

próbáltam jófej lenni, és feltettem egy igen szánalmas kérdést: ez jelmez? a lány meg kedvesen mondta: nem. aztán elkezdtünk beszélgetni az áltiról, hogy kivel mi van, ki mit csinál. kiderült ő és a vámpír barátja a nyugdíjfolyósító igazgatóságon dolgoznak, vagy ahogy ők mondták az élet és a halál közötti állapot intézményénél. kérdeztem, nem gond-e a fog (i mean vámpírfog) az ügyfeleknél, erre a fiú mondta, hogy csak ő van ügyfelekkel, és különben is, azok sokkal gusztustalanabbak, némelyik szaros papírral jön, vagy arra is volt már példa, hogy egy öregúr szart rázott ki a gatyaszárából. szóba kerültek persze a csodás vámpírfogak is, amire én először azt hittem az a 100 forintos műanyag, amit ilyen gagyi boltokban lehet kapni, aztán persze kiderült, hogy hohohohó, dehogyis, ezeket bizony drága összegekért csináltatták külföldön. ezek valódi fogak! örökre oda vannak csiszolva a pofájukba. kérdeztük tőlük, isznak-e vért, a fiú fogát kivillantva rávágta: hát nem attól rugunk be.

a jászaitól a ferenc körútig rettentő hosszúnak tűnt az út...a kínos csöndeket vörös fejjel való mosolygás töltötte ki. az egész villamos minket bámult, mindenki nagyszerűen szórakozott, a velünk szemben ülő lány a elején csak magában pukkadozott a nevetéstől, aztán ő is bekapcsolódott a beszélgetésbe. a corvindrinkben szinte 40 perc alatt benyomtam 3 finlandiát, majd áttántorogtunk a k2be, ahová már wendy is csatlakozott.

azt hiszem wendy többször is monda nekem, trendy te nagyon tántorogsz, pedig még csak kb 10 óra volt. ott még benyomtam egy fröcsikét, ami azt hiszem nem kellett volna, mert onnantól kezdve teljes filmaszakadás...arcok, jelenetek be-be ugranak, meg az, hogy rettentő hideg volt, saci adott is nekem valami szövet mellénykét, de még abban is nagyon fáztam. hajnali 1 körül már megint iszonytatőan elkezdett maródott a gyomorsavam, úgyhogy ki is mentünk wendyvel és sacival a giroszoshoz, nyomtunk egy-egy 50ftos pitát, aztán wendy is saci is felpattant az éjszakaijára, én még keringtem egy kicsit a friss levegőn, mígnem valahogy hazajutottam.