hát megint eltelt egy év, trendy immáron 26 éves, és meignt meglepetésbulit kellett szerveznünk. két lehetőség volt: egy hogy hétközben köszöntük, ami necces, mert lehet többen nem tudnak eljönni a másnapi meló miatt, vagy szombaton, ami necces, mert lehet nem tudnak eljönni, mivel egy nappal előtte szóltunk.(aha-aha...de miért egy nappal előtte szóltok?!-trendy) végül a szombatra esett a választás, katka intézte a tortát, anilla mondta, hogy a toldi kávézó részében gyülekezzünk, mert trendy úgyis ott fogja nézni a nyomozót meg utána lesz a diákzsűri díjátadó is. sajnos nem éppen a szervezés magasiskolája jellemezett minekt, mivel nagyon sokat csúszott az egész program, mindenki unatkozva üldögélt míg trendy végre kijött a teremből, én a meghivottak listájára először persze felírtam gárit és ibent, aztán az a file elveszett, ezért újat kellett csinálnom, amiről meg lefelejtettem őket (mivel azt hittem rajta vannak, dehát ugye az előzőn voltak) és persze se anilla, se katka nem vették észre, hogy hiányoznak, tehát nem szóltunk nekik, utólag is bocsánat mindenkitől, gáritól, ibentől és legfőképp trendytől. nagyon sajnáljuk a bakit.

persze, ahogy trendy meglátta tortát a következő mondatokat mondta: "neee... azt hittem ennek már vége! nem az volt, hogy nem lesz több meglepetésköszöntés? most akkor kezdődik minden előlről?" és igen, kénytelenek lesznek engem is megköszönteni majd nyáron, és jelzem, azért is elvárom, mert ugye senki se számolt be az én előző szülinapomról sehol.  

garamtétől és annától egy csodaszép fekete csillogós karkötőt kaptam (pont olyat, amilyet szerettem volna!), míg saci elég fura ajándékkal készült: egy kis csomagban 8 azaz 8 kacsafejet rejtett a táskája, amiből egyet nekem adott. hát itt képzeljetek el egy félbevágott valódi kacsafejet, aminek megvan a szeme, az agya, a nyelve, mindene, és jó fűszeres olajban van kisütve. saci ezt eszi mindig a kedvenc kínai éttermében. wendy erre vegaként nem nagyon tud mit mondani, de nekem is elállt a szavam, amikor megkaptam, azt hittem, egy kis fafaragás.

mutatnánk, jelezve, hogy ilyen tényleg van:

mielőtt elszabadulnának az indulatok, hogy mennyire béna is volt ez a kis szülinapi köszöntés, azért meg kell jegyezni, hogy nem kisebb személy is tiszteletét tette az ünnepségen, mint tarr béla, aki visszahúzódóan, a háttérből figyelte az eseményeket, nem akart a társaság középpontja lenni, ezért is csak ilyen képekre volt hajlandó trendyvel:

üldögéltünk-üldögéltünk, de annyira mínuszfokok voltak, hogy hiába vettük fel a pulcsinkat, meg a kabátunkat is, egyfolytában dideregtünk. wendyvel aztán úgy döntöttünk, hogy körbejárunk, hátha az emberek között sokkal melegebb van, ahol mindenki beleheli a termet. hirtelen a tömegben feltűnt joobsanyi, aki elmondta, hogy mennyire teccik neki, hogy ennyire kiadjuk magunkat, és hogy ennyire beengedjük az olvasókat az életünkbe...(haha, nem is tud mindent!) és katkára meg anillára azt hitte, hogy testvérek, merthogy a szájuk állítólag ugyanolyan. joobsanyi emellett sűrűn bocsánatot kért wendytől, mert bloggere az én zavaimnak tulajdonította sanyi jellemzését, amit valójában wendy írt, ígérte, hogy szól a bloggerének, hogy javítsa. (és jelzem, még mindig nem javították, ami ténylg nem szép dolog) aztán mesélték, hogy barátjával - aki egész végig buddhapózban álldogált mellette - épp elsőemelet koncerten voltak, és hogy felejthetetlen élmény volt, főleg kiki, akin egyáltalán nem látszott, hogy súlyos betegségen esett át.

joobsanyi magyaráz, háttérben buddha, a barátja

aztán megunva a fagyoskodást döntöttünk: ideje hazamenni, nincs itt már keresnivalónk, szépen összeszedtük kis cókmókjainkat és ki-ki hazaballagott otthonába, vagy ki tudja hova...