Wendy a bukás című filmet választotta esti programnak, így anillával ketten vágtunk neki az éccakának. Kezdésnek a nagydiófát javasoltam, ám ani jelezte, hogy vasárnap lévén az bizony nincs nyitva... de még mielőtt bárhová is beültünk volna, ani a szerájban evett valami humuszt, mert mint kiderült egész nap dolgozott, és eszébe sem jutott az étkezés, és a telefonját sem vette fel, mert állítólag le volt némítva(perszepersze). Utána beültünk a sirályba, ahol ez volt a bejárati ajtón a nyitvatartási időnél kiírva: 8-12-ig. Kicsit csodálkoztunk, hogy jééééééé, de béna, csak 4 órát van nyitva? Majd mikor hol ez egyikünk, hol a másikunk ment wc-re, magányunkban az itallapot kezdtük el olvasgatni, aholis világossá vált számunkra, hogy az reggel8 és éjfél, tehát a hely 12 órát van nyitva. 23:20 perckor befutott garamté is, aki csak azért jött ilyen későn, mert otthon hagyta a pénztárcáját, amiért vissza kellett fordulnia(én biztos nem tettem volna, gondoltam magamban...) További állomásnak az olofpalme(vagy ulof)házat javasolta, ahol is fríkneszti volt...brékbít ütemek, amit én utálok, de ez állítólag jó...és egy ezresért megéri, hisz az eredetileg tervezett trafós gumipop hatszáz lett volna, és ez azért sokkal jobban megéri. Taxiba pattantunk, és nem is akármilyenben, a lábunkat menő uv fény világította meg, a fehér tornacsukám menően világított, de azt hiszem ez csak nekem okozott ekkora örömet. A olofpalméban kígyózó sor állt a bejáratnál, én meg azon aggódtam, hogy biztos azért, mert teltház van és nem engedik be az embereket. Előre is mentem a beengedő férfit megkérdezi, hogy: "elnézést! ez itt sor? vagyis ez itt a sor? ööööööööö miért van itt sor...?" A jópár fröccs miatt nem tudtam értelmesen megfogalmazni egy értelmes kérdést, emiatt nemcsak a beengedő, de a sorban álló emberek is teljesen hülyének néztek. Végül aért szerencsésen bejutottunk, az újabb adag fröccs megvásárlása után benyomultunk a tánctérre, aholis anilla főnökével(alias lovasbé) futottunk össze, aki a mellette álló barátjának így mutatta be szegény anit: "a beosztottam!" Aztán persze ránk jött a pisilhetnék, de tapasztalatból tudjuk, hogy 100ezer nőre 1 női wc jut, és most a férfi wc-ből is kizavartak, így anillával úgy döntöttünk, kimegyünk pisilni a királydombra. Azzal persze nem számoltunk, legalábbis én, hogy ott rengetegen ülnek, így az izgalom és az alkoholmámor miatt bennyhillsóként, letolt gatyával  ugráltam egyik bokorból a másikba, míg végül meg nem találtam a legjobb helyet. Aztán visszamentünk a buliba, ahol lovasbé már vigyorogva újságolta, hogy sikerült nekik egy kokakólás üvegbe viszkikólát becsempészni. És nem tudom, miért de rögtön kértem is egy jó adagot a poharamba, pedig nagyon utálom ezt az ízegyveleget. És nem volt elég ez az ízkombináció, lovasbétől kértem egy rágót, enyhítse az alkoholbűzt a számban, de valami irtózatos ízű rágót adott, amitől még elviselhetetlenebb lett a szájszagom.

Persze a legviccesebb történet csak másnap reggel jutott eszembe, mikoris a híváslistámat nézegettema telefonomban, benne pedig szabózé...és hogy miért? Mert amikor mentünk ki pisilni, mondtam anillának, hívjuk fel szabózét (de hogy minek, azt jómagam sem tudom), ráadásul paralell kellett hívni, míg ani beszélt vele, én is hívtam (ez a koncepció is rejtély). De még mielőtt tárcsázta volna ani a számot, nem nézett sem előre, sem hátra, és anilla máris a földön feküdt, a porban. Én meg annyira röhögtem, hogy én is megszédültem egy kicsit, de hamar felpattantam, és a királydombon nevető emberektől kérdezgettem, hogy mit láttak. A válasz kivétel nélkül ez volt: "Jön a lány, előveszi a telefonját, és hopp egy farönk...."

Poros ruhában visszamentünk a dizsibe, sajnos elég sokminden kiesett ebből az estéből, a tánctéren alig-alig voltunk, inkább a kisterem bárpultjánál görnyedeztünk. Csak 1-1 kép ugrik be, mint például amikor némethdani mondta menjek vele csocsózni, éshát bizony nem igazán sikerült, ugyanis az egész csocsóasztal összefolyt, a bábuk és a labda egybemosódott, így elég hamar feladtam. Felbukkant a színen vajdatomi is, aki kifejtette, hogy mindenképp zsidó lányt szeretne feleségül venni, és szerinte az én vagyok, és nem baj, ha nem is ismerjük egymást. (jeeeeeeeeeeee!)

A hazafelé útra nem nagyon emlékszem, azt tudom, hogy taxival mentünk, meghogy én lovasbével még lenéztem a süsibe, azaz csak lenéztünk volna, ha nem lett volna bezárva (már az a hely sem a régi, 4:40 körül régen még javában tartott ott a buli), majd másnap reggel iszonyat hasogató fejfájással ébredtem...még szerencse, hogy okt. 23. volt, munkaszüneti nap!