Az esténk igen nehézkesen indult: a moziból katkának haza kellett vinnie még a kocsit, anillát a pótkulcsban várták diákzsűris társai, belányi éhen akart halni, trendy mindenáron a sarkba akart menni, én meg csak szerettem volna beülni valahová és inni egy jjjjjjjjó fröccsöt. Katkánál belányi és trendy elfeleztek egy pizza szeletet, anilla megszemlélte a félszemű kiscicát, marcipánt, majd nagy nehezen elindultunk. belányi levált a ráday utcánál, anilla a kAlvinon, mi meg elindultunk a szimplakert felé. trendy felvetette, hogy miért nem a nagydióba megyünk, miért kéne a szimplában nyomorognunk. már épp a nagydiófa-dohány utca sarkán voltunk, amikoris jött egy sms rikárdótól: "Nagydiófa, most!", nagyot nevettünk, és 1 perc múlva tényleg ott voltunk.

a nagydióban rikárdónak természetesen hűlt helye volt, viszont ott volt kisgé és egy némának tűnő peti nevű fiú. (kisgé szerint rikárdó számítózott még otthon, azért jön csak késve, de mint később kiderült rikárdó ikeröccseivel kötelező családi programként a szombatestilázat bámulta...) ülőhely persze nem volt, kicsit meg is rémültünk, hogy nem tudunk leülni, de szerencsénkre egy nagyobb asztaltársaság távozott, így mindahányan kényelmesen el tudtunk helyezkedni.

katka nagy örömére kiderült, hogy rikárdónak van új kutyája ( nem biztos, hogy új, ennél a résznél lemaradtam), és azon nyomban kérdésekkel bombázta, de nem ám holmi milyen fajta a kutyád kérdésekkel, hanem nagyon is célirányosan: mi a kennel neve, ahonnan a kutyád jött?" még szerencse, hogy rikárdó legalább a kérdést értette, ám válaszolni már sajnos nem tudott.

a helyen volt egy 5-6 éves forma szotyifejű kisfiú is, nem nagyon értettük, hogy hogyan került oda, mindenesetre rikárdó a wc-ből kijőve, rémülten jelezte, hogy verik a kisgyereket, de nem akart rajta segíteni. trendy felpattant, beszaladt a toalettbe, de se a gyereket se a gyerekverőket nem látta. rikárdó tehát vagy képzelődött vagy már végetért az akció. annak viszont szem- és fültanúi voltunk, ahogy a szotyifejű kisgyereket szóban fenyítik, mikor odalépett a csocsózó apához, és feltett egy kérdést. "kussolj! most durván kussolj!" felelt az apa.

megérkezett kisgé egyik barátja is, aki eleinte csak csendben figyelte az eseményeket, ám ahogy egyre több fröccs jutott a szervezetébe, vagy csak egyszerűen feloldódott a társaságunkban, egyre többet kezdett pofázni. anilla megérkezésekor már a viccmesélésnél tartott, ontotta megából a bénább és bénább poenokat.

vicc1:

Superman meséli:

- Épp repkedtetem, amikor megláttam az egyik háztetőn Macskanőt széttett lábakkal, rászálltam és megdugtam.

- És nem lepődött meg?

- Ő nem, csak a Láthatatlan ember.

vicc2:

Aki eddig a sátor tetején lakott, annak sátoraljaújhely... (megjegyzés: wendy csak sokadjára értette meg, ha egyáltalán tényleg megértette!)

Próbáltuk terelni a témát, de a fiú csak ontotta magából a humorbonbonokat, sőt rikárdó is csatlakozott a viccmesélők táborához:

Hátizsákocska és bőröndöcske őrt állnak. Megszólal bőröndöcske: "Jajj de unom már ezt az őrben állást!" Mire hátizsákocska: "Nyugi, mingyá jön váltáska!"

Kicsit később a viccmesélő fiúnál megpillantottam egy barna kis jegyzetfüzetszerűséget, kérdeztem is, mi az. A fiú nagyon megörült a kérdésnek, mert így elmondhatta, hogy neki van egy zenekara, és hogy ebbe írja a szövegeket. (Részletek itt: www.betterfly.hu) A pultnál egyszercsak feltűnt petó, wendy meg, mint akit segbe lőttek, felpattant, és odarohant hozzá. (itt meg kell jegyeznem, hogy petó lelkes olvasónk, és a blog alapján szerzett tudomást a híres-neves nagydióról) wendy kérdezte is tőle, hogy mit keres itt. petó, meg mint egy igazi alkoholista így felelt: "Ma még nem ittam!", felhajtotta tekila adagját, majd távozott.

Rikárdó meg eközben büszkén újságolta, hogy egy napon született kevin costnerrel és nyilasi tiborral (január 18-án), és az első barátnőjével, britneyspears szülinapján jött össze (december 2-án), trendy meg hozzátette, hogy ő meg a betegek világnapján és nartey-jel egy napon született (február 11.), ami 2007-ben vasárnapra esik, amikor sajnos a nagydió zárva van, ettől kicsit elkeseredett, mert minden vágya, hogy a 25. szülinapját ott ünnepelhesse.

Már jóval elmúlt éjfél, ám szegény Tóni nem mert zárni, megpróbálta jelezni, hogy el kéne indulnunk, aggódó fejjel járkált fel-alá, látványosan pakolászott, majd odaszólt nekünk: "Elnézést, fogyasszatok lassan, zárunk!"

Míg mi megittuk utolsó korty italunkat, elintéztük folyóügyeinket, trendy odalépett tónihoz, és feltette a kérdést, ami már régóta izgatta: Mi itt törzsvendégnek számítunk? Tóni mosolygott, és kedvesen válaszolt is: Persze. Ezért menjetek gyorsan el. Trendy pedig nagyon boldog volt...

Még a nagydióba menet Wendyre rátört az éhség így betértünk egy éjjel-nappaliba venni neki valamit, csak egy bazi nagy kroászánt volt a kínálat, így mikor azon aggódott, hogy ez azért sok lesz neki, megnyugtattam, hogy tegye csak el, jó lesz az még a jövő héten, mikor bandukolunk megint az éjszakában. útban a west-balkán felé rikárdó éhes kisgyerek módjára nyafogni kezdett, hogy ő enni akar valamit, wendy meg kedvesen mondta, hogy ad neki a kroászántból. erre rikárdó megragadta a zacskót és ki akarta tépni wendy kezéből, kisgé segítségével küzdött a falatért, majd homlokon vágva  wendyt, elvette az egészet, szegény wendynek csak a csücsök maradt..., ennyit a dugikajáról.

Katka és anilla leváltak, így rikárdóval, kisgével, és a 2 fiúval folytattuk tovább az éjszakát. A viccmesélő fiú már annyira idegesítette trendyt, hogy rikárdóba karolva ment 5 méterrel előttünk, és míg rikárdó azt fejtegette, mennyire hiányzik neki zsozsó meg dini, trendy örjöngött, hogy ha nem hallgat el ez az idegesítő fiú, a west-balkánba érve benyom egy felest, és arcon rúgja a csizmájával.

A west-balkán előtt újfent összetalálkoztunk petóval, így a többiektől leválva mentünk tovább. Petó javaslatára a bárpulthoz irányultunk, mi kértünk 1-1 nagyfröccsöt, ő meg benyomta a szokásos tekila-adagját, majd elsodródott a tömegben. A fröccsünknek elég fura íze volt, ám wendy rájött a fanyalgásunk okára, hiszen mi már megszoktuk a nagydió tablettásborát, a minőségi italok telt, zamatos ízét meg már nem bírjuk.

A társaság tagjai sorra mentek haza, mindenki kezdett beájulni, de leginkább kisgé állapota adott okot az aggodalomra. Már a nagydióban az asztalt verve beszélt, az utcán tántorogva közlekedett, az éjszakain dülöngélve álldogált, a west-balkánban pedig kidőlt... (És itt még nem ért véget a története - a móriczon a a buszról leszállva hányt, majd reggel a farkasréti temető buszmegállójában ébredt...állva!)

Trendy még megvitatta szabótamással a moog ügyleteit, én pár mondatott váltottam balog úrral, akiről megtudtam, hogy menyasszonya van, majd összeszedtük rikárdót, és gyors léptekkel elindultunk haza.