a péntek este azzal kezdődött, hogy katkáról kijelentette a főnöke (burkoltan persze), hogy prosztó mert szerinte nem ismeri a zeneakadámia székbeosztásait, márpedig ez igencsak fontos az ő munkájához, ezért kezébe nyomott három jegyet a barokk zene nagyjainak egyik koncertjére aznap estére. katka mivel művelt és amúgy is jólnevelt nem szólt semmit a sértésre, megvonta a vállát és megkérdezte tényleg prosztó kolleganőit, hogy mennek-e ők is vele. persze azok csak rázták a fejüket, úgyhogy végül engem kért meg, hogy kísérjem el. gondoltam egy kis kultúra sose árt, és fél 8ra ott is voltunk a zakon. a terv az volt, hogy trendy meg anilla 9kor taliznak és egyesülünk a corvin drinkben. a kellemes, ámde álmosító bách és zsánmári lökler darabok után nem vártuk meg viváldit, hanem leléptünk és a metsző hideg miatt alig vártuk, hogy a corvin drinkben ihassunk valami szíverősítőt.

ahogy leértünk anillával a corvin drinkbe, nagy meglepetésemre wendy és katka az unokatesómmal, dorinnal és barátjával beszélgettek kedélyesen egy asztalnál. aztán kiderült, hogy dorin azt hiszi rólunk, mi csakis puccos helyekre járunk, nem is értette, hogy mi keresünk ilyen ócska helyen, mint a corvin drink. mi se nagyon értettük a dolgot, mert mi meg úgy tudtuk, hogy minket azért vetnek meg sokan, mert pont ilyen ócsak helyekre vagyunk csak hajlandók járni, és ha valami kicsit is menőbb helyen vagyunk, akkor ott tuti ingyenkaja, pia vagy belépő van a háttérben.

wendyről kiderült, hogy idegesítő betegsége, hogy újabban mindent eseményt elfelejt ijesztő méreteket kezd ölteni: nem elég, hogy a héten minden nap megkérdezte anillától, hogy mi lesz a pénteki program, estére persze megint nem tudta, hogy hol lesz a gumipop. de még dorinnak is bemutatkozott, pedig már többször találkoztak, ám ez wendynek törlődött az agyából. kicsit kétségbe is esett, hogy ő aki híres volt arcmemóriájáról, újabban egyre több embert felejt el a múltjából.

mivel trendy a héten elkapott az irodában egy elég csúnya fosós vírust kissé aggódva tanakodott, hogy akkor most jágert igyon vagy junikumot a beteg gyomrára, mindkettőt utálja, de nem mer inni "ilyen löttyöket" és a vodáink felé bökött. aztán persze képtelen volt felhajtani a jágert, meg dorin mondta neki, hogy a voda sokkal tisztább, mint a jáger, így kis idő múlva már ő is a vodát szlopálta velünk egyetemben.

a pohárleszedő lány meg olyannyira aktív volt, hogy alig tudtuk meginni italunkat, már nyúlt is a poharunk felé...holott néha még volt benne egy kevéske. ez már nagyon elkezdett minket idegesíteni, de leginkább azért kellett elindulnunk, mert annyira de annyira hideg kezdett lenni, hogy szánk kezdett ellilulni, kezeink jégcsappá váltak, testünk meg remegett. katka hazafelé is vette az irányt, épp elég volt neki a corvinos fagyoskodás.

béna anilla érdekes módon, akárhányszor a corvindrinkbe jön, soha, de soha nem hoz magával pénzt. ez most sem volt másképp, de szerencsére a hatosé megállójában éppen volt egy bankautomata, vagyis a bankon belül volt, és be lehetett menni egy meleg részbe (nem tudom, mi annak a neve...), és míg anilla a pénzkivétellel szarakodott mi wendyvel mint 2 csöves bújtunk a meleg fűtőtesthez.

a helyre érve iszonyat tömeg fogadott minket, és igazából az volt a vicces, hogy ez tulajdonképpen egy kajálda volt, és asztaloknál szépen felöltözve ósdi emberek üldögéltek, előttük egy-egy tál jól megpakolt tányérral, s sandán bámultak körbe-körbe. feri meg is döbbent az eseten: nézzétek, itt felnőttek esznek! tényleg fura lehet ósdin falatozni miközben körülötted tombol egy gumipop.

hirtelen előtűnt szabóáron is, akinél egy igazi, '76-ban nagyon menőnek számító polaroid aparát volt, kattintott, és hopp, már jött is elő a kép. kiderült, hogy maga a gép nem is drága 1-2 ezer forint, ám egy 10 darabos film bele kb 5 ezer forint. ezért voltunk nagyon hálásak, hogy rólunk is csinált egyet, íme:

teszlertamás csuda jókedvű volt, mindenkit meghívogatott italokra, és a tánctér kellős közepén elkezdte magyarázni, hogy milyen iszonyat a süsiben a kereoké, mindenki mennyire hamisan énekel, és hogy bár neki sincs jó hallása, tagja volt a fürgerőkalábak pánk együttesnek, ahonnan csak azért lépett ki, mert úgy érezte, bénán játszik, és nem akarta, hogy kirúgják, de aztán feloszlottak, vagy mi, és évek múlva az is kiderült, hogy nem is akartak tőle soha megválni, mert ők egyáltalán nem tartották a játékát falsnak.

én elfejtkezvén a betegségemről sajnos elkövettem azt a hibát, hogy rendeltem egy fröccsöt, amit nem kellett volna, mert a hasam rettentő mód elkezdett csikarni, futottam is a wc-re, a lányoknak persze kilométeres sor az egyetlen wc-hez, a fiúknál meg sikerült abba benyitnom, amire ki volt írva, hogy rossz. így végül visszatartottam a fosást, de már táncikálni nem volt erőm, sőt teszlertamás ajándék vodáját sem tudtam meginni. kénytelen voltam leülni egy kis padra, és onnan figyelni wendy és anilla tántorgását. néha-néha leült mellém valaki, de az iszonyat zajban beszélgetni sem lehetett igazán. így végül az indulás mellett döntöttem.

miután trendy hazakullogott kezdett igencsak elfajulni a buli. a tömeg a feje fölé emelte a 22. legkúlabb fiút, teszlertamás már teljesen magán kívül volt, majd anilla szerelmet vallott a 22. legkúlabb fiúnak:

22.LF: kit szeretsz? (pattant oda hozzá ruganyosan)

anilla: téged (és közben szívecskéket szórt a szeme)

22.LF: nem is, tudom, hogy a másikat szereted (legyintett és visszafordult a csocsóhoz)

eközben teszlertamás tántorogva magyarázta, hogy összejönne velem, ha bejönnék neki, mert jó a hajam,meg jól nézek ki, de nem jövök be. erre csak bólintani tudtam, hogy ez elég  értelmes döntésnek tűnik. majd teszler kiviharzott és nemsokkal később hallottuk, hogy verekedett az őrökkel és kidobták a helyről. hirtelen nagyon nagyon fáradtak lettünk anillával, gondoltuk több meglepetés nem érhet minket az este, aggódtunk is teszlerért, úgyhogy elindult mi is. teszler a bejáratnál ordítoztott az őrökkel meg magyarázta nekik, hogy ő mindent megtehet, és az életben nem lehet megmondani neki, hogy mit csináljon, mert ő a maga ura. erre is csak bólintani tudtunk és hazacsámpáztunk anillával a csikorgó hidegben, közben az élet nagy kérdéseiről beszélgettünk, majd otthon álomra hajtottuk átfagyott fejünket.