péntek

Az egész heti mókuskerék legjobb része a péntek este, szinte már futva megyünk a corvindrinkbe, és trendy legnagyobb örömére a pultoslány már felismert minket, és csak ennyit kérdezett: 3 finlandia, 2 kóla, meg egy tonik?! És trendy széles pofával mosolygott, hogy igen!

A szokásos leterített biliárd asztalnál telepedtünk le, amit anilla szerint csak mi használunk, ám szerintem ez nem igaz, és egyre többen gyűltek körénk, megtalált minket egy indiánfejű fiú (úgy nézett ki, mintha a miért éppen alaszkából az egyik nagydarab őslakos lépett volna közénk. elmondása szerint csak azért csatlakozott hozzánk, hogy figyelje, ahogy beszélgetünk. be kell valljam, elég idegesítő volt, elküldeni meg persze nem lehetett, de csak azért, mert ahányszor rászóltunk, 10 másodperc múlva visszaosont.

wendy elfojtott hangon előhozakodott titkos tervével, hogy ő biciklivel szeretne közlekedni, de nem a bulikákba, csak a munkahelyére, mert nagyon elege van már a gusztustalan kombinó tömegből, meg a metrón nyomorgó bűzös emberekből. anilla persze rögtön elkezdte forgatni a szemeit, hogy ő nem támogatja ezt a biciklis réteget, mire wendy tökre elszongyolódott, de én akkor mondtam, hogy szerintem meg tök jó dolog, és igenis próbálja ki, mert nekem is volt már ilyen rohamom, de akkor még nem volt lencse a szememben, és féltem 10 méter után nekimennék valaminek. úgyhogy most drukkolonk wendynek, hogy sikerüljön a biciklis-projekt! (UPDATE: és jelentem, sikerült. hétfő késő este tutuka és rali egy gyönyörű szürke-mályva színű menő bringával jelentek meg a házam előtt, amit egyenesen újpestről hoztak el nekem, pontosabban rali, aki 10 kmtert tekert a két bringával egyszerre, és utána el is jöttek velem a dolgozóba, hogy megismerjem az utat - tök jó éjjel biciklizni - és utána vissza is, pontosabban csak tutuka, és nagyon aranyosak és megértőek voltak, hogy én még lassú, bizonytalan és félős vagyok, de sokat fogok menni és mingyárt én is menő leszek, talán nem annyira mint ők, de azért egy kicsit.) 

az ötödik vodka után, hajnali fél2-kor elérkezettnek láttuk az időt, hogy átmenjünk a kamrába. de még mielőtt a diszkóba értünk volna, anilla mondta, hogy neki pénzt kell kivennie, és betértünk a sarkon lévő non-stop bankautomatához. anilla épp tette be a kártyáját, amikor hirtelen, hoppppp a műanyag talpú kiscipője talpa nem bírta a tükörsima márvány padlózatót, és egy hattttalmasat vágódott. mi meg persze csak röhögni tudtunk, bár elég kitekeredett pózban feküdt ott szegény ani. a biztonsági kamera túloldalán lévő őrök is jót nevethettek.

az affér után nagyon jókedvűen érkeztünk a pincébe, ahol rögvest a bárpulthoz léptünk fröcsikét rendelni, amit utólag belátunk, nem kellett volna. mert nem elég, hogy nagyon rossz íze volt, a vodka után nagyon rosszul is esett. főleg szegény wendynek, aki kb 1 óra múlva kiakadt szemekkel jött oda hozzánk, és folyamatosan azt hajtogatta, hogy meg fogok halni, meg fogok halni.... anilla hívott neki egy taxit, beültette, útbaigazította a robotot, és a kezébe nyomta az elvágódásánál szerzett pénzt.

nem sokkal később, mi is elindultunk hazafelé...

szombat

az előző napi mulatság után kicsit vodka-undorunk lett, így úgy döntöttünk, hogy megisszuk végre a híres neves villányi wunderlich pincészet csodaborát. és mivel garamté meg birka szülinapi zsúrja az rs9-ben volt, egyértelmű volt az ivóhelyszín is: rs12. most szerencsére nem volt olyan felfordulás, mint legutóbb, mikor tutuka egy siserehaddal állított be, hisz csak a konyha helyiségét használtuk. saci és nikike is csatlakozott hozzánk, sőt rikárdó is előjött a süllyesztőből. és mikor már garamté a századik sms-ét írta, hogy hol vagyunk, kiléptünk a kapun, és átsétáltunk a túloldalra.

hát éééés a buli ahova csöppentünk... egyrészt jó volt, mert ott volt garamté meg birka, akik vigyorogtak megállás nélkül, garamté külön örült a denim arcszesznek (tavaly tusfürdőt kapott tőlünk) és ott volt mrzl, aki csak kicsit tántorgott, de mindennél jobb fej volt, például új táncot fejlesztettünk ki, a lábrugdusóst: a másik lábfejét kell rugdosni és ez pár rúgás után úgy néz ki, mint a tánc. ezek voltak a pozitívumok, a negatívumok sajnos kicsit nagyobb hatást tettek ránk trendyvel, mert hát zene...valljuk be dj on-off (vagy ahogy kopi nevezte kikapcs-bekapcs)...rémisztően szar volt na. ráadásul azt képzelte, hogy egy tízezres aréna előtt játszik, felállt valami kisszékre, és onnan csápolt a közönségnek, rettentő idegesítő fejeket vágva hozzá.bár anillának tetszett persze; mi nem bírtuk elviselni, hogy basszus egyre másra jöttek a petőfi rádió szintű mixek: oasis vs papa was a rolling stone, és mi komolyan nem értettük trendyvel, hogy hogyan lehettünk három-négy évvel ezelőtt basszus minden csütörtökön és szombaton a szóda bűzős pincéjében, és hogyan tombolhattunk erre a szarra. valahogy felsejlik, hogy akkor is kurva unalmas volt, de hogy miért nem mentünk máshova az télleg rejtély. trendy nem is bírta tovább, egyszercsak felbődült, hogy ő elmegy a nikike után a gödörbe, kész elege van, ott is hagyott minket, anilla rázta, mi meg rikárdóval támasztottuk a pultot, mint két öreg. aztán mivel kurva unalmas volt már, mi is a távozást választottuk.