rettentő izgatottak voltunk már a hs7 koncert végett, én meg gondoltam magamban, tök rég voltam ugrálós koncerten, úgyhogy felhúztam a konverszem, egy farmert, meg egy pólót azt csá. aztán a corvin drinkben, ahogy wendy elkezdett vetkezni, döbbenten tapasztaltam, hogy ő meg tök elegántos. egy szép barna egyberuhában volt, hozzá passzolós nyaklánc meg öv, csillogó harisnya, kiscsizma. szóval, úgy néztünk ki, mint egy anya, meg a tinilánya.

mivel sietnünk kellett duplavodkát ittunk, és kb 30 perc alatt benyomtuk az adagunkat, felpattantunk a villamosra, és seperc alatt ott voltunk a hajón. a ruhatárnál már garamté villogott a telefonomon, hogy hol vagyunk már, és már mentünk is a koncertterem felé, mikor trendy hirtelen visszafordult, hogy ő a jegyét beadta a ruhatárba, aztán mikor kikérte a táskáját, rájött, hogy a farzsebében volt a jegy...cseppent sem voltak idegesek a mögötte állók a sorban.

kikértük a szokásos fröcsike adagunkat, amit trendy valamiért édes bornak érzett, de a pultossrác és én is lehurrogtam, hogy ugyanmár, ez száraz. garamtét és mrzl rögvest kiszúrtuk, ugyanis a trendy által képzelt tinik helyett bizony elég sok volt az öreg és ósdi pár, akik még a gyorsabb számoknál is a szokásos fiúátkaroljaalánythátulról pózban kővé meredve álltak.

garamté már a koncert előtt kérdezgett, hogy hová megyünk utána, merthogy itt nem lesz semmi, aztán viccesen mondta, menjünk a kultiba, én meg fogyi módon rávágtam, hogy jó! még mrzl is nevetett ezen a bénaságomon, csak én fogtam fel nehezen, hogy miért is...

a koncert után tényleg elég nagy lett a pangás, kb mindenki rögtön a ruhatár felé vette az irányt, és ahelyett, hogy mi is eképp cselekedtünk volna, a bárpultnál kötöttünk ki.  úton az orrbár felé óa tömegben kicsit elsordródtunk egymástól a fiúkkal, ezért trendy a kedvenc reklámját jászotta mrzlel:

mrzl: -- csúúúúszok hazaaaa bébibogyóóó

trendy: -- coool, ákkor este ütközüünk

képtelenek voltunk dönteni, hogy mit igyunk, ezért elkezdtük faggatni a pultoslegényt, hogy van-e valami zárási akcióban occsóbban. a fiú nem nagyon értette, hogy mit akarunk, fapofával az iroda felé mutatott, hogy ott érdeklődjünk. aztán wendy felkiáltott, hogy igyunk pitut, aminek a logója egy bazi nagy rák volt, és garamté azt mondta, ez rákpálinka, én meg persze (mind mindent aznap este), elhittem. de az volt a legoccsóbb, meg wendy mondta, hogy ő azt egy csomót ivott már lájmmmal és hogy mennyire finom. lényeg a lényeg, felhörpintettük, az ízéből semmire sem emlékszem, csak arra, hogy rettentően elkezdtünk tántorogni tőle. (azt kiderült, hogy ez a csomo lájmmal persze a kájpirinnya fantasztikus koktél volt, de wendynek ez nem jutott akkor eszébe.)

eközben garamté a szíííínműűűűvésznővel esemesgetett, hogy mi hány merre hol, és mikor kiderült a sziiiiimplában van, úgy volt, hogy oda megyünk, de kilépve a hidegre, rájöttünk, hogy mi már innen csak haza megyünk.

a hidon lábbusszal mentünk át, miközben ordenárén üvöltve magyar slágereket énekeltünk,  ilyeneket, hogy: jööööööööööjj viiiisszaaaa vááándooor meg hogy keeeeeeeeeelll, hogy vááááárj váááárj is meeeeeeeeg, és rájöttünk, hogy mi tuti befutók lennénk a popdarálóban. (meg egyébként is wendy pont abban a házban lakik, ahol ennek a kásztingja van, és minden szombat és vasárnap reggel ósdi magyar slágerek kornyikálására ébred.) mrzl meg mint egy űrlény jött mellettünk, ugyanis ő ezek közül semmit nem ismert.

és miközben vártuk az éccakait, garamtével jókat nevettünk a bolgár megasztáros ken leeen, akit trendy béna mód nem ismert. aztán felszálltunk a buszra, ahol rettentő büdös égett szag volt, el sem tudtuk kpépzelni, mi lehet az, kiderült elégett a busz féke, mindenkinek le kellett szállnia, csak mi ketten maradtunk ott, és vártuk be a kövit.

ekkor csatlakozott hozzánk egy fiú, aki az arató diszkóról magyarázott, hogy ő oda megy, és hogy pesten nincs semmi normális hely, kivéve az arató diszkót, meg, hogy nem nagyon tudja hol van az oktogon és még dumált dumált dumált, de minket már csak az otthon melege érdekelt.

És ne csüggedjetek, hamarosan jön a titanik nyitója utáni éjszakánk beszámolója, annyit mondunk PÁBLÓHÁNI