Szóval ugye van a híresneves 29-i hb-nk, ami idén 28-án lett volna, csakhát nincsen kecó. Ezért úgy dönöttünk, ha nincs hb, akkor lesz emlékest, mert azért szó nélkül nem mehetünk el 29-i buli mellett.

Tehát, mindenki várunk dexember 28-án este az Instant fordított szobájában 21:00-tól, különös tekintettel bélára, aki reményeink szerint tiszteletét teszi, wendy is szeretné már látni végre!

sziget óta vártuk a fantasztikum soerii&poolek koncertet, hiszen nem elég, hogy "soerii&poolek tudja a legjobb ügyet", hanem wendy is csodajo barátságba került supernem szabival, így egyértelmű volt, hogy kihagyhatatlan program lesz a pénteki a38-as koncert. mivel csak hajnali 1 körül kezdett a banda, először a parázsba ültünk be, majd a vadiúj  minyont terveztük, ám garamté jelentett előre, hogy bement és borzalom sznob az a hely, mindenki kiskosztümben, meg elegánt szerkóban feszeng, így jobbnak láttuk, ha rögvest a hajóra megyünk és rovunk felesleges köröket.

épp az anna end dö barbizra értünk oda, ami egyenlő volt a magyar guánóépsz nagyon béna kiadásával, dzsémi vincseszterrel az élen, akinek nevét meghallva és fejét meglátva egyből kisül az agyunk, így már az első percekben láttuk, ez nem a mi zenénk lesz. az hagyján, hogy anna (akiről katkával megpróbáltuk megtippelni, hány éves, de lehetetlen volt, mint később kiderült 36 a kora) a magyar juliette lewisnak hiszi magát, de miért kell szinte csak és kizárólag béna feldolgozásokat játszaniuk, olyanokat mint blackájdpísz? 

nem tudom, miért, de trendy a helyszínen eltitkolta, hogy ő bizony tudja ki ez az anna, a szörvijvör nyertese, és hogy ők léptek fel lenikrevic előtt, ami szintén nem jutott eszébe trendynek, csak az, hogy valami sztár előtt. annyit mondanánk csak, hogy a zenekar honlapja ezzel a nyitómondattal kezdődik: 2004 szeptemberében alakult a zenekar Budapesten, Pásztor Anna és jómagam Pásztor Sámuel alapító tagok „jóvoltából". utánuk is olvastam másnap, és megtudtam, hogy anna bizony nemcsak a szörvijvörben szerepelt, hanem egészen fiatal kora óta tehetéséges táncos is, végigtáncikálta a világ legnagyobb tánciskoláit londontól new yorkig. ebből a tudásából sok mindent megcsillogtatott a koncerten is.

a legrosszabb az volt, hogy az orrbár be volt zárva, igy semmilyen menekülési lehetőség nem volt, kb a wc-be tudtunk volna csak beülni. azt azért nem vállaltuk, ezért akaratunk kívül végig kellett néznünk ezt a borzalmat.

ám aztán jöttek szőriék, és mi széles vigyorral a fejünkön álltunk meg ugráltunk, és üvöltöttük, hogy páblóháni tibi, aki megintcsak hátizsákkal lépett a színpadra (ezt majd meg is kell egyszer tőle kérdezni, hogy mi ebben a koncepció), és jött a kedvenc törpénk az abszinttal, meg a sztriptízlányok, és a legvégén meg babalábfejeket dobáltak. és annyira jó volt üvölteni, hogy tedd össze a tenyere, amikor minden paraszt integet, meg eltonjohneltonjohn ez igy nem mehet tovább.

ime néhány fotó garamté jóvoltából, katt a képre!

aztán anillát és wendyt fotózta le egy professzionális fotós, ezt is megmutassuk. figyeljétek a babalábakat. wendynek szuperül illik is majd a kurva cipője elnevezési arany tűsarkújához, amiből csak fél pár van neki.

és itt végét is szakasztanánk a történetnek, mert mint a kisangyalok siettünk haza a koncert után, azóta pedig nem is történt velünk semmi érdekes, ha csak annyi nem, hogy múlt pénteken voltunk dídínél hurkapartin, a móriczon gyülekeztünk, mint valami szalagavatós banda, és hidegre való tekintettel csodás italt fogyasztottunk, amihez csak ezt a képet mutatnánk, egy szót se fűzünk hozzá:

arra készültem, hogy pénteken este otthon maradok, ledöglöm a tv elé, kapcsolgatom, csorgó nyállal alszom és készülök a másnapi, hálaadási kajálásra. és már épp hazafelé tartottam, mikor wendy hívott, hogy nézzek le vele a vittulába, amit ugyebár eleve gyűlölök, de még előtte látogassuk meg rikárdót a hosztelben, ahol ő a recepcioniszt. végülis mondtam, miért ne, de megfogadtuk hamar hazamegyünk. 

rikárdóhoz érve magunkat jófejnek híve németül kezdtünk el üvölteni, ilyeneket hogy nááá jááá, dánke, guten nácht, wás dú rikárdó? ááá, sőn, áá bitte sőn, wundersőn, hogy a sok kis külföldi ottlakó azt higgye, új vendégek vagyunk. nem tudni ez a belépőnk sikerült-e olyan jól, vagy ők ennyire fogyatékosok, de trendytől ötpercenként megkérdezték, meddig marad budapesten, hozzám, meg odafordult egy holland és hollandul ismételgetett egy szót, kérdem mivan? erre kérdi angolul: cigány vagy? én mondtam, hogy igen, erre a fiú ujjongani kezdett és ölelgetni, hogy ez csodálatos. 

időközben katka is befutott, akivel rikárdó az olasz nyelvet gyakorolta (volna), merthát mint kiderült a tudását egy kicsit frissíteni kell majd. egyébként nagyon takaros a rikárdó-féle hosztel, pár ausztrállal össze is barátkoztunk, akik mindenáron a dokkba akartak menni, hiába ajánlgattunk a merlint meg a hajót, ők hajthatalnaok voltak. aztán megpróbáltuk bebizonyítani, hogy a dokk mennyire undorító hely, kerestünk nekik képeket, de azokon csupa nagymellű lányok vigyorogtak, ami persze nemhogy eltántorította őket, de még jobban meghozta a kedvüket.

aztán egyszercsak trendy előkapott a sarokból egy gitárt, amin bénábbnál bénább dallamokat kezdett pengetni, de aztán kitaláltuk azt a játékot, hogy a jútyubun benyomunk egy gitáros számot, és arra kell pengetni meg tátikázni. wendynek erik klapton tirsz in hevön meg rolling stones this is the evening jutott, rikárdó elég jó zorán és máté péter volt, katka meg jól hozta suzanne vegát és sheril crowt. 

mire dini és luki megérkeztek, az összejövetelünk jútyub buliba csapott át, és mivel már elég későre járt az idő, wendy indulni akart. ám én egy kicsit leheveredtem a kanapéra, és egy kabáttal takartam le magam. aztán nagy nehezen útnak eredtünk, ám a vittulában a szokásos tömeg plusz bűz kombóból már csak a bűz volt meg, dini és luki azonnal kifordultak, de előtte luki megígérte wendynek, elmennek majd csizmát venni, ami azért is vicces, mert wendy aznap vett kábé egy új csizmát. én még elmentem wc-re, majd katka után én is távoztam. wendyt otthagytuk, akinek már akkor is igen keresztbeállóak voltak a szemei, és hogy mi történt vele ezután, arra sajnos sem nem mi, sem nem ő maga nem emlékezik.

másnap valuseknél összegyűltünk a szokásos, immár ötödik alkalommal megrendezett fannntasztikus hálaadási vacsorán, ami igazából szinte csak a zabálásról szól, és idén is, mint eddig minden évben csodásan sikerült. idén rekordmennyiségű ételt tálaltunk fel, szám szerint 26 fogást ettünk végig. ebből csak pár, ami eszünkbe jut: borleves, sütőtökkrém leves, tortilla leves,pisztráng, körtés grogonzolás tésztasaláta, csicseriborsós marokkoi saláta, fenyőmagos saláta, spenótos saláta, spanyol saláta, arab fahéjas hús, narancsos kacsa, sütőtökös tarhonya, édeskrumpli, áfonyaszósz, római tál (amit valusek annak ajánlott, aki unatkozik), rakott rántott hús, sült banán, vargabéles, 100napos tojás tofuval, disznófül, fafülgomba, sütőtökös, juhtúrús, gombás rétesek, háromféle csokibol készült torta, pannacotta, citromos meglepetés... nem csoda, hogy 11re mindenki csak dermedten bámult maga elé és sóhajtozott.

fotók itt, hála gabónak, bár szegény előre jelezte, hogy ő enni szeretne, és nem fotózni, dehát valahogy mégiscsak előkerült az aparát, aminek mi persze nagyon örülünk.

na és akkor csak annyit üzenünk, hogy nézzétek a programajánlót oldalt, mert pénteken nagy nap lesz!!!

jajjj már megint lemaradtunk egy kicsit, pedig sok helyen voltunk, meg vicces dolgok is történtek velünk, mint például voltunk frenken, ahol hogyhogynem trendy nem aludt el, de csak mert anilláék beültették az első sorba, utána meg ugráltunk hs7-re, pedig sajna most annyira nem is volt jó, de nem szólunk több rossz szót sem, mert AKKOR IS a hs7 a legjobb.

voltunk kólin lemezbemutató koncerten is, aminek a helyszíne egy vidéki művelődési házhoz volt hasonlatos, de szerencsére nagyon közel volt belányihoz, így hozzá mentünk fel mulatni. Felérve rögtön csodás játékba kezdtünk: egy idegen szavak és kifejezések szótárat felcsapva, mindenkinek kellett mondania egy oldalszámot, oszlopot meg sort, és így született meg mindenkinek a neve, ami persze valahogy nagyon kapcsolódott mindenkinek az énjéhez.

wendy: szent grál (mert ő mint tudjuk aranyos, rendes, tiszta)

trendy: dinamo (mert folyton változik, átalakul: gondoljunk csak arra, hogy ő a szélkakasség prototípusa)

anilla: monogímia=egynejűség (mert anilla mindig is hű volt egy csomo mindenhez)

tutuka: superego (mi más is lehetne egy ügyvéd neve?)

valusek: csökevény (valusek aznap amerikai foci meccsen ráesett a JOBB kezére, ami hatalmasra dagadt, wendy jósolta is, tuti a gipsz, így is lett, másnapra csodás legókezet kapott)

bea: mikrobiológus (amikor trendy elfelejtette a nevét, és odafordult beához, hogy "neked nincs is még neved", bea magából kikelve kiáltotta, hogy dehát ÉN MIKROBIOLÓGUS vagyok, nagyon hozzánőtt ez a foglalkozás)

belányi: kasmír (ami azért vicces, mert az nem csak egy anyagtípus, hanem egy indiai régió is, vagy mi, és mint tudjuk belányi egyenlő india)

katka: északi sarki fényt hozó (katka szereti a természetet, ez is ezt mutatja)

nikike: konzervatív (no komment)

janek: f.o.t. = fair on trade (ez janek fordításában kamionszállítmánnyal egyenlő, de használhatjuk rappernévnek is, ami illik janek suttyóságához. Ha rappernév, akkor a fuck on truck a rövidítés jelentése, ha magyar rapperről van szó, akkor meg simán fótnak kell ejteni és érteni)

és ekkor megjelent rocksztár imi is, akinek a meniscus = félhold alakú porc elnevezés jött ki, szerintünk tökéletesen illik imihez. ami a legviccesebb volt, hogy mikor megjelent, trendyvel folyamatosan csak azt tudtuk mondogatni kurvahangosan, és nem birtuk abbahagyni: kiválogattam és kitöröltem mindent, janek meg kérdezgette belányitól: ez a lakás retro vagy inkább introspektív. szerencsére még mielőtt teljesen hülyének nézett volna minket, német ajkú felesége elszólította imit.

másnap én a vasárnapi begubózást választottam, trendy pedig anillával meg garamtével elment a trafóba múúúgra, ami elmondáasa szerint igazán szokatlan, de nagyon vicces koncert volt szabótamás taccsrészegsége miatt.

sajnálatos módon a múlt szombati szőr és polek koncert elmaradt, és mivel nagyon hullák voltunk - még a pénteki fánzin helovínról is 11-kor eljöttünk - az otthon maradás mellett döntöttünk.

ez a szombat is elég laposnak ígérkezett - buli ügyileg mármint - sőt még az eső is szakadt, de anilla jófej mód felajánlotta tutuka kecóját, hogy ott iszogassunk, pláne hogy rengeteg ital megmaradt az elmúlt idők házibulijaiból.

kaja gyanánt anilla elénk rakott egy kis zacskókból álló nagy tál gumicukor halmot, amit a lidl-ben vásárolt 600ft-os áron, és nagyon vicces hotdog, meg hamburger meg tehénke formájú gumidolgok voltak benne. szegény wendy éhes is volt egy kicsit, de mivel normál kaja nem volt, rábeszéltük, hogy egye meg a hotdog formájút, az olyan, mintha normál étel lenne- van benne minden, sajt, virsli, kenyér, mustár , kecsap. és valóban úgy is ette, mint egy igazi hotdogot, a virslit ki is hagyta vega lévén.

csapatunk új tagja, fkriszti, akit nikike kisgyermek kora óta ismer, a gumicukrok láttán egy remek vodka-gumicukor receptet mesélt, miszerint vodkába kis gumedli macikat teszünk, 1-2 napig a mélyhűtőben tárolva a kis gumedli macik megnőnek, magukba szívják a vodkát, és máris fogyasztható. nekünk persze rögtön felcsillant a szemünk, és már nyomattuk is az egyik zacskó macit egy pohár vodkába, majd be a mélyhűtőbe. trendy olyannyira izgatott volt, hogy kb 20 percenként kérdezte, kész van-e már a gumedli, de fkriszti mindig hozzátette, hogy annak legalább 1 nap kell, míg megszívja magát. 

ez a gumicukor téma nagyon felpörgetett minket, nikikének még az is eszébe jutott, hogy gimiben volt 2 termék, aminek zseledli és gumedli volt a neve, az egyik savanykás volt, a másik meg édes. nekem semmi nem ugrott be ezzel kapcsolatban, ami azért is fura, mert általában nikike az, aki mindent elfelejt. és ez még csak az első emlékkép volt, amely törlődött trendy agyából.

trendy azt is elfelejtette, hogy 2001 környékén a komjádinál lévő pizzériás felett lévő fitness klubba jártak tornázni, így négyesben, anilla, nikike pkati meg ő. anilla még a szerelésére is emlékezett: bazinagy pepejeans póló+tapadó cicanadrág, amiben manapság tök menő lenne, és hogy mikor trendy disszidált lándonba a még érvényes bérletét odaadta anillának, akinek sajnos az örs vezér tértől igen messze volt a komjádi, nem is járta le teljesen. 

és ekkor fkrsizti is közbeszólt, hogy ő meg arra emlékszik, mikor trendyvel és nikikével a zp-be mentek bulizni, és hogy nikike az elegáns kis arany táskájából előhúzta a vodkás üveget, trendy meg a bombát, igen, a BOMBA energiaitalt, és ott a zp előtt keverték valami mocsadék üvegben, de sietni kellett, mert épp trendy akkori kedvence, fatboy slim csendült fel, amire őrült módon tombolni kezdett, de a buli sajnos nem volt örömteljes, mert ahogy akkor trendy mondta, megfogta egy cigó fiú a fenekét. szegény fkrisztit mindez annyira sokkolta, hogy soha többet nem tette be a lábát a zp-be és trendyékkel is kerülte a bulizást. trendy saját maga is elismerte, hogy félelmetesen ostoba és mocsadék lány képét mutatta 2001-ben, nem is érti, hogy történhetett ez.

ekkor vált világossá, hogy bizony trendynek a egész 2001-es év törlődött, mert váltig állította, hogy ő sose ivott vodkabombát. aztán szépen lassan felsejlett benne, hogy valóban lándonból a vodka+bomba kombót hozta haza. kis estimese keretében felidézte, hogy igen lándonban annyira csóró volt, hogy a legócskább szupermárketbe jártak körömlakklemosóból készült vodkát venni és mellé az egy pennibe kerülő energiaitalt vedelték, hogy még jobban pörgesse őket a körömlakklemosó, aztán hazatérve is bevezette trendy ezt a ivásmódot. anilla elmondása szerint eléggé furcsállotta ezt az egyveleget, de nem igazán lázadozott, csak pofavágva itta, nikikének meg nagyon tetszett, mert hozzá mindig közel álltak ezek az ízek.

miután kiderültek ezek a botrányos dolgok, jobbnak láttuk elindulni a vittulába, ahol vinczebarbi (hol máshol!?) ünnepelte a szülinapját. mire odaértünk kb mindenki lelépett a dürerbe, vinczebarbinak szerencsére még sikerült azért sok boldogságot kivánni. csak az okos joob sanyi maradt ott, aki boldogan pattant mellénk, mert szerinte az égből emelkedtünk le a vittulába. aggodalmaskodva mesélte, hogy lehet neki látomásai vannak, mert a kublung férfivécé pisszoárja fölött a mi matricánkat látta és nem nagyon hitt a szemének. boldogan megnyugtattuk, hogy bizony nem álmodott, tényleg a mi matricánk az, bár fogalmunk sincs hogy került oda. joob sanyi szorgosan tett zsebre több matricát is, megígérte, ő is terjeszteni fogja. aztán csillogó szemmel meséltünk neki a vodka-gumicukor csodájáról, és ő is ajánlott egy szuper dogot, miszerint narancsba kell beleinjekciózni a vodkát. el is kezdtünk tanakodni, hogy vajon honnan szerzünk injekciót, míg végül wendynek eszébe ötlött, hogy a nyóckerben van tűcsere program, ahol az automatából lehet steril tűt adagolni. aztán hosszan terveztük, hogy milyen gyümölcsökbe fogjuk nyomatni a vodát és mekkora megpakolt gyümölcskosarakkal fogunk érkezni a szigetre jövőre.

nikike egyre jobban aggódott, mert egy régi ismerőse írogatott neki, hogy merre van, micsinál, de érezte, nem nagyon tetszene az illetőnek a vittula. az ismerőst nikike gyöngyös salsa zolinak keresztelte, mivel egy ósdi salsa estén ismerte meg a tánctéren, ahol egy rossz mozdulat miatt szétszóródtak a nyaklánca gyöngyei, a fiú pedig hős lovagként segített neki, nikike pár perc után a kezébe nyomta a névjegyét, hogy küldje el a címére, ha talál még a tánctéren pár gyöngyöt. így is történt, a fiú feladta levélben a kincseket, aztán kiderült róla, hogy nem is zoli, hanem zsolt, de a vittula tényleg nem tetszett neki.

aztán kiderült, hogy már majdnem fél három, ideje volt hazamenni, a vittula is majdnem bezárt már, csak egy két részeg aludt az asztalokon és egy fura rocker az egyik sarokban valami regényt olvasott és mellé tejet ivott. gondoltunk ez egy szép lezárás, ezért gyorsan bepattantunk egy táxiba és repültünk is az ágy felé

a négynapos szünet első estéjét otthon töltöttük, a jobbnál jobb televíííziós műsorok társaságában, meghát testben és lélekben is készültünk a péntekre. 

megvallom elfelejtettem, wendy egyik kis kolleganőjének, anninak a lakásavató buliját, úgyhogy megbeszéltem garamtével az instantot, de aztán wendy jól leszúrt- tök jogosan- hogy még az iméljére is válaszoltam, és minek beszélem meg garammal az insit, amikor egy szuper hb-ben dönthetjük magunkba az italt. és így is lett. kb negyed 10-kor érkeztünk, akkor még alig voltak, mi már nyitottuk is ki a szuper másfeles borunkat, amit nem viccelek kb 1 óra alatt majdhogynem megittunk. a kis asztalkákon nagyon szépen meg volt terítve, pogácsák, mogyorók, meg mindenféle finomság, ám mikor wendy felállt, hogy vesz belőle, én megtiltottam neki, mondván éhgyomorra sokkal jobban hat az ital.

trendy még miskolcott a pályaudvaron vett pinyakoládás cigit márkónak, aki mint kiderült utálja ezt az izesitett fajtát, úgyhogy megtartotta magának, egyszer jól jön az még. hát ez most volt. mikor kiálltunk az erkélyre elszivni, kb mindenki körénk gyűlt, hogy mi ez a jó kókuszos illat, és hogy még soha nem láttak ilyet, mi meg úgy adtuk körbe, mintha valami füves cigi lenne.

egyszercsak a másik házigazda, nem anni hanem a barátja szabi odament mindenkihez, kezünkbe nyomott egy-egy poharat, pezsgőt töltött bele, és mondta, hogy valami nagy bejelentésre készül. wendy vicceskedve meg is jegyezte, hogy tán csaknem lánykérés lesz. a fiú egy kicsit elsápadt, majd csalódott arccal mondta, hogy jól lelőtte a poént. még ekkor is azt hittük, hogy viccel de tényleg kiderült, tegnap megkérte anni kezét, az esküvő napját még nem tűzték ki, csak annyit tudni, júliusban lesz. erre persze wendy rögtön mondta, hogy akkor legyen 24-én, mert neki akkor van a szülinapja, milyen jó lesz, a bazinagy lagzin majd azt képzelheti, mindenki az ő köszöntésére jött. szóval, most akkor elvileg mindenki a júl. 24-re készüljön!

szép lassan körvonalazódott az este egyik programja, a divatsó: a szekrényekből előkerültek az előző lakó ruhái, amiket el lehetett vinni, szebbnél szebb nyakkendők és elegánt öltönyök sorakoztak mindenfelé. rikárdó magára is vett egy zakót, amiben úgy nézett ki mint valami hatvanas évekbeli iskolaigazgató, majd a nadrágot is, mindkettő olyan két számmal volt rá kisebb, de a zakó karját feltűrte, a nadrág meg direkt divatos volt így röviden. az egészet egy gyönyörű vitorláshajós nyakkendő tetézte. aztán trendy a wc-ben talált egy cipősszekrényt is, ahol az öltönyökhöz passzoló csodaszép cipők sorakoztak, csak sajna elég kis méretűek voltak. de ez nem akadályozta meg rikárdót, hogy mamuszként az egyiket magára öltse.

egyre többen és többen lettek a buliban, mi meg csak öntöttük magunkba a fröcsikéket, trendy még az insibe is lement garamtéért és birkáért, ott még benyomott valami vodkás cuccot, ami azt hiszem a végső pont volt a teljes tántorgáshoz. egyszer csak azt vettem észre, hogy rikárdó üvölt velem, hogy egy furógeci vagyok, mert odaléptem odatántorogtam, amikor épp egy lányt fűzött, majd trendy kiabált rám, hogy tényleg fúrógeci vagyok, mert megvádoltam, hogy nem is garamékért akart menni az insibe, aztán anilla is csatlakozott, mert szerinte is én vagyok a fúrógeciség prototípusa. ekkor nagyon elszomorodtam, vadidegeneknek fejtegettem, hogy meg akarok változni, majd szép sorban mindenkitől bocsánatot kértem, jobban mondva összeakadó nyelvvel próbáltam bocsánatot kérni. az egész őrületet csak fokozta, hogy mellettem egy kis körben állva öt tarisznyás, nagyhajú, beesettarcú, batikoltpólós bölcsész valami kis különleges hangszerrel (megmondták, h mi de már akkor elfelejtettem) FURULYÁZOTT egy COLDPLAY számra. ez már tényleg csak a pont volt az ín, mert a forgatagból csak arra emlékszem, hogy megérkezett a dini meg a luki, de aztán fordultak is ki, oldalukon trendyvel és garamékkal hogy átmennek a merilinbe a room partyra. én már csak egy taxiba tudtam beszédülni és alig vártam az ágyat.

és igazából itt kb be is fejeződik az este történéseinek elmesélése, ugyanis én semmire, értsd semmire nem emlékszem a merlinből, csak a rengeteg emberre, meg hogy valahogy odajutottam, majd haza. de hogy közben mi történt garammal, akit azonnal elvesztettünk, hány órát voltam a merlinben és micsináltam, az fekete folt.

bár az eredeti terv az az volt, hogy már csütörtökön elmegyünk a korvintetőre, és mire én csakcsak összekapartam magam valahogy, erre szegény wendy kidőlt. úgyhogy megbeszéltük a pénteket, hogy akkor már tényleg találkozunk, meg kimozdulunk.

hetet beszéltünk meg, bár a kóla kiállítás megnyitója is akkorra volt meghirdetve, de gondoltuk biztos csúszás lesz, meg különben is, sokkal elegánsabb késve érkezni, mintsem ott toporogni fél órával korábban. és az a vicc, hogy jól gondoltuk, mert nemhogy csúszás volt, de kb 5 embert volt ott (akik mondanunk se kell azok az emberek voltak, akikkel amúgy is minden hétvégén találkozunk), ÁM, amikor jobban benéztünk a kiállítóterembe wendyvel egyszerre kiálltottunk fel, hogy jééééééééézusom, az ott nem a gzsanett?! és bizony egy volt csoporttársunk tűnt fel a színen, aki egyike volt a legbénábbaknak, és számos nagyon vicces történet fűződik a személyéhez. (később kiderült, hogy a nővére is egyike volt a kiállítóknak, akinek a diplomamunkája az volt, hogy régi családi diákat vetített ki a falra. szegény wendy meg teljesen kiakadt, hogy bazdmeg ez milyen ötlet, és hogy adhatnak ezért diplomát, minden este ez megy a filmmúzeumon-teszem hozzá, jogos volt a kiakadás.)

és mikor már 8 óra volt, és semmi nem történt, még a pezsgőből sem lehetett inni, trendy egyre türelmetlenebb lett, hogy most akkor minek állunk itt, majd egyszercsak meglátta rikárdót pezsgőspohárral kezében, és mint egy őrült rontott be a terembe, azzal a felkiáltással, hogy "rikárdó már issza a pezsgőt a francba", még az volt a mázlija, hogy kicsit késve nyitotta az ajtót, így hálaégnek ezt a szerencsés ordítást nem hallották meg a bentiek.

kiderült, hogy luki és rikárdó is a korvintetőre készülnek, de még előtte hazamennek összeszedni a dinit, meg elfogyasztani egy kis borocskát, és mivel nekünk sem volt igazán más programunk, meg mint a gabó általi telefonos segítségtől megtudtuk, hogy a hs7 konci csak 10 után kezdődik, elindultunk a moszkva felé. ott betértünk egy éjjel-nappaliba, aholis hűtött vizet kerestünk a borunkhoz, meg is kérdeztük az eladót, hogy merre találjuk, ő meg az egyik fekete kollégájához fordult, és a következőképpen szólította meg: Hé, AFRIKÁM, van hűtött vizünk? 

ezután elcsámpáztunk lukiékhoz, ahol első körben ledöbbentünk a lakásban uralkodó koszon és rendetlenségen, majd nem tudtunk betelni luki kiscicájával aki fél éves, de annyira kis kicsi, hogy az csoda. ezt leginkább wendy hajtogatta, de aztán rájött, hogy nem luki cicája a kicsi hanem simonka a kurvanagy kandúr, és nem hozzá kell hasonlítania a többi macskát. megnézegettük rikárdóék skandináv túrájának fényképeit és videóit, amik közül az nyerte el a legnagyobb tetszésünket, amin luki oroszul énekli a "millió, millió, millió rózsaszálat", majd luki megmutatta régi osztályképeit is. hát mondanunk se kell, egyrészt az is beletartott egy milliomod másodpercbe, amíg túljutottunk azon, hogy luki a 2001-es osztályképen éppen 12 éves, de azért az nagyobb falat volt, hogy a most cérnavékony luki a képen effektív egy gömb. "tizenkét éves korom óta nem fogytam, viszont nőttem olyan negyven centit" - foglalta össze szépen.

bármennyire is örültünk dini megérkezésének, indulnunk kellett a tetőre, így hátrahagytuk a srácokat, a villamoson nagyon jól tudtuk fogyasztani a borocskát, mert ahogy fékezett a vili, szépen csúsztattuk egymásnak az üveget. a tetőre érve viszont nem volt kérdés, hogy nem fizetünk egy fillért sem fél óra koncertért, jó lesz az az ajtóból is, bár trendy kitalálta, hogy kérdezzük meg, fent vagyunk-e a vendéglistán, hát nem voltunk, nem volt egy kicsit se ciki az állapotunk. valahogy egy perc alatt elröppent pár óra és garamté, valamint belányi társasága se tudta feledtetni, hogy mennyire részegek és fáradtak vagyunk. külön-külön hazatámolyogtunk, a megállóban wendy rátalált lukira, aki az érkező buszt meglátva kezdett el nyafogni, hogy menjenek taxival, legalább az oktogontól, igencsak ésszerű dolog lett volna a margit körútig egy ilyen fuvar.

Másnap egy trafós kulturest és bonobo volt a program, hétfőn katka 27. szülinapján gyűltünk egybe, és a fene tudja, mi vár ránk a négynapos nagyszünetben...

A fenti cím második tagját is mindjárt megmagyarázom, de előbb csak annyit mondok október 15. Addig vágnotok kell a centit. Ez az a kibaszott dátum, amikor trendy - aki minden nap reggel nyolctól hajnalokig egyfolytában dolgozik - megnyitja márklível a kibaszott gukki boltot székesfővárosunkban, én pedig ezt a dátumot jelöltem ki, hogy rendezzem borzalmas munkahelyi életemet, csökkentsem a stresszt ésatöbbi. trendy állapotát jól jelzi, hogy mikor szerdán feljött hozzám, hogy együtt nézzük a szülifelit, az egyik legérdekesebb résznél odafordultam hozzá, és azt láttam, h a tévé felé fordított arccal, mosolyogva alszik mint valami kis puttó. A lényeg a lényeg, fogcsikorgató napokat élünk át mindaketten, erőink végén járunk, de október 15 azért ott lebeg a szemünk előtt.

Persze hazudnánk, ha azt mondanánk, nem voltunk sehol ebben a jóég tudja már hány hétben, mert volt szülinap, miskolc, wellneszkedéssel és részegeskedéssel, hs7 konci, instant és még annyi minden, de ami a legeslegeslegfontosabb, hogy HATTTTALMAS lépéseket tettünk blogunk reklámozásában. Elkészültek és lassan szerte a városban láthatóak lesznek a fantasztikusan gyönyörű trendywendy matricák, keressétek a menő szórakozóhelyek vécéinek falain példának okádék. A másik nagyszerű dolog, hogy a város legszínvonalasabb és legmenőbb magazinja, a PS a mi blogunkat ajánlja az olvasóknak, mint a legtrendibb buli- és trendblogot országunkban, szívünk büszkeségtől dagad, szemünk sarkában könnycsepp gyűlik...

Nade, akkor itt az idő elárulnom, mit is jelent a cím. A spytáncot mindenki ismeri, és aki még talán nem, az is azonnal látni fogja, hogy ez a valaha létezett legmenőbb tánc széles e földön, biztos emlékeztek 2005 legnagyobb slágerére és erre a klippre, amely a spytánc kvintesszenciáját mutatja be. Kvízkérdés is kapcsolódik a klipphez: az első helyes megfejtő, aki megmondja, hogy a hajnyíró férfi nevét és azt, hogy melyik műsorban, műsorokban szerepelt, öt csodálatos trendywendy matricát kap!

Ezennel versenyt hirdetünk, keressük a legjobb spytáncost, mivel úgy gondoljuk, ideje feltámasztani ezt a tetszhalálban senyvedő nagyszerű műfajt. Ez egy olyan kulturális érték, amire vigyáznunk kell. A spytánc egyik legnagyobb rajongója és szakértője, navarro fejéből pattant ki, hogy bizony a közeledő december 29-ei bulin mindenkinek ezt kell járni. Azoknak, akik még járatlanok a spytáncban, az alábbi oktatóvideó sokat segíthet, pontról pontra bemutatja, milyen a jó lábmunka, hogy mozognak a karok, mi a helyes fejtartás, arcmimika:

Első blikkre úgy tűnhet, a spytáncot csak fiúk járhatják, igaz, ami igaz, mint minden jó magyar táncban a férfiak koreográfiája sokkal díszítettebb, mint a hölgyeké, de azért ők sem panaszkodhatnak.

A férfiak számára a kulcs a lábmunka elsajátítása, valamit a kötelező elemek, mint gömbgyúrás és karok keresztezésének helyes arányainak betartása. A hölgyek lábmunkája sokkal visszafogottabb, a karokat is csak oldalra nyithatják, a keresztezés tilos, viszont náluk is alapkötelmény a vidám mosoly.

A Spytánc 2008 verseny döntője tehát a decmeber 29-ei bulin lesz, addig is gyakoroljatok bőszen, kérdéseitekkel forduljatok hozzánk bizalommal.

És ne feledjétek, október 15. után találkozunk! Mondjuk okt. 16-án, csütörtökön a korvintetőn, ahol rocksztedi pörgeti a lemezeket! Meg másnap is, 17-én a hs7-en!!! Ott mindenképp!

Szeretettel meghívunk a trendy&wendy 2. szülinapi bulijára, ahol reméljük nagyon-nagyon sokan leszünk, és mindenki nagyon-nagyon boldog lesz, mert mi is azok vagyunk.
 

Mivel a trendy&wendy az ország legjobb buliblogja, természetes, hogy a koccintás után fergeteg partira invitálunk titeket, méghozzá az a38 hajóra:
- a tetőteraszon- Bomb The Jazz nyárzáró - Bonobo (Ninja Tune) - DJ Set, Smárton Trió és egy szinti, Suhaid, Johnson, Vázsonyi J.azz vár ránk
- a koncertteremben- Indie-an Summer - Kreisky (A), Deckchair Orange (A), Hangmás, Gumipop DJs-re bugizunk hajnalig

Gyertek, ünnepeljetek velünk!

és igen, találkoztunk bélával. azaz, csak én, mert wendy dzsén fondaként otthon maradt az állatfarmon, meg egy kicsit kidőlt, mert ő ugyebár egész nap dolgozott, én meg naplopó módon nem, de nem is ez a lényeg, hanem, hogy ültem belányival a gödörnél a padon, egyszercsak odalépett egy fiú, aki a nevemen szólitott, én meg csak néztem, ki az, majd bemutatkozott. és béla volt az, maga. rögtön hívtam is wendyt, hogy beszéljenek, de persze a legjobb az lett volna, ha ő is ott van. na, de majd legközelebb...

ezt a képet munkvera csinálta rólunk még a szigeten és azért tettük be, mert bár hülyén, de végre nem a szokásos módon nézünk ki rajta. bár lehet a szokásnál kéne maradni.

a sziget után 2 napig megmozdulni sem birtunk, szegény wendyt meg el is kapta a szigetbetegség. a csodálatos nemzeti ünnepünk napjára megbeszéltük, hogy megnézzük a kertem nevű helyet, de kizárólag a tűzijáték után, mert eleve nem nagyon szeretjük a tömeges megmozdulásokat, amikor több ezer ember nyomul kint az utcákon, de ez a tűzijátékos dolog kifejezetten hergelt minket, olyannyira, hogy még a tv-n nézve is idegrohamot kaptunk. wendy gyalog volt kénytelen baktatni az otthonához az átöltözés végett, mert az egész margit hídon ömlöttek az emberek, ő meg ezt elfelejtette. így esett, hogy a margit híd budai hídfőjénél, konkrétan a match előtt látott két nőt, akik a lakásukből lehozott székeiken ültek és figyelték VOLNA a tüzijátékot, ha lehetett volna látni onnan bármit is. hülyék az emberek, ez a lényeg. végül eljutottunk a kertembe, ami nem egy nagy cucc, elég olcsó, és 300ft-ért bármennyit vehetsz a savanyúból. (legalábbis wendynek ezt mondta a pultos legény)

és mivel eléggé fáztunk, meg ismerős arcot sem láttunk, kivéve birkát, akit egy fa mögött megbújva vettünk észre, eleinte csak azt hittük egy hasonmása, majd többször elkurjantottuk a nevét, míg végre észrevett minket, kedvesen oda is jött hozzánk, vele is megállapítottuk, hogy mennyire botrány ünnep ez az aug 20,  majd bepattantunk egy taxiba, mert linyókata már megbeszélte zsuzsával, hogy megyünk a korvintetőre. trendy csak a liftből kiszállva döbbent rá, hogy szerda, azaz rivájnd van, és hihhhetetlen mennyiségű gyerek szaladgált fel és alá. szerencsére a tetőn magán nem volt annyi tini, ellenben ott volt kinga és bpeter.

kinga állapota enyhén szólva is kritikus volt, mivel bpeter elmondása szerint kb egy üveg vodkát ivott meg, ezért a tetőn már csak kólalájtot rendelt, de abból minimum tizenötöt, percenként fordult oda hozzánk, hogy vegyünk neki egyet. közben játszottunk a jágeres nyereményjátékon, egy kis golyót kellett betetriszezni egy körbe, vagy micsoda, a lényeg, hogy wendy nyert és választhatott egy ajándékot. elsőnek kezébe nyomtak egy idióta sapkát, de amikor húzta a száját kapott helyett egy csodás műbőr karkötőt, igazi menő jágeres hímzéssel, boldogan fel is csatolta, de egy percen belül már szét is mállot az ékszer.

bpeter is sokat ivott, de ez nem tántorítottta el attól, hogy folyamatosan rendelje a további vodkákat és pálinkákat, pertut ivott a csapossal, aztán még benyomott valami viszkit is és órákig magyarázott nekünk, amiből csak annyit jegyeznénk meg, hogy tanultunk egy új kifejezést: a tisztán szexen alapuló laza viszonyt, ami főleg kollegák között alakul ki, úgy nevezik: biznisz klász.

ezzel a tudással dönöttünk úgy, hogy ideje hazamenni, taxit hívtunk, közben kinga iszonyú ideges lett és a lépcsőn lemenve minden embert elküldött a picsába "miért állnak itt, miért áll mindenki, miért ilyen szerencsétlen az összes ember, mit hiszel merre kell menni, egyenesen kell menni te idióta" jobb is volt tehát, hogy szépen hazament mindenki az otthonába lepihenni.

a pénteki nap igazából említésre sem méltó, már az odavezető hajóúton iszonyat fekete felhők gyűltek az égen, és egyetlen perc alatt minuszfokok lettek. talán az egyetlen érdemleges dolog a yeke-yeke volt, azaz lett volna, de wendyvel folyamatosan fikáztuk a színpadon lévő öreg tatát, valusek meg minket, hogy elviselhetetlenek vagyunk, ezért hamar ott is hagytuk a világzenei terepet. míg trendy lefordult a wantu színpadhoz, valusekkel mi ósdi párként elmentünk a jazz sátorba kultúrálódni harcsa veronikára. ott aztán sikerült leülnöm az egyetlen pár elé a földre, akik széken ültek, így konkrétan semmit se láttunk, valuseknek zsibbadt a lába az üléstől, így fél óra után úgy dönöttünk éppen eléggé kulturáltak vagyunk és otthagytuk az álmosító szólamokat. betértünk a szeparéba, ahol ittunk egy bakardit, navarro erobik mozdulataival táncoltunk az olyan nagyszerű zenékre, mint a "ó mondd, hány évig tart még a nyár", de mivel erőnket meg italmúniciónkat a másnapra tartogattuk, külön, külön, de hamar hazatipliztünk. jobban mondva csak én meg trendy, mert valusekről kiderült összevissza viszkizett és pálinkázott, hajnalban tántorgott haza.

jaaaa, tegyünk be azért képeket a kis barátságmedalionokról, amiket azóta is büszkén hordunk, pedig mi tagadás tényleg nem túl szépek:

szombaton 5-öt beszéltünk meg navigátor attilával, csempészés ügyileg, csodák csodájára pontosan érkeztünk, és mint 2 ukrán menekült pattantunk be a kocsiba, trendy lába mellett a táska tele italokkal, és próbáltunk végig pókerarcot vágni, nehogy balek mód lebukjunk. legalább 3x kellett megállni ellenőrzésre, egyszer még a csomagtartót is ki kellett nyitni, de szerencsére, minden gond nélkül átjutottunk a fekete határon. (tényleg olyan az az egész autóbehajtás ott, mit vmi háborús övezetben. a vodkát rögvest bekevertük, ám aztán rájöttünk, hogy inkább a borral kéne kezdeni, és a nagy pörgésben nyomatni a vodkát. mikor odaértünk kólinra, trendy kezében a bor meg a vodka, meg üres műanyag poharak, de hiába, mert vizünk nem volt, így fröcsikét nem tudtunk csinálni, úgyhogy a bort magába vedeltük. aztán átmentünk harminc ipszilonra, ami igazából nem volt túl jó, kivéve wendy kedvenc számait, utána csak azt dúdolgatta, hogy "egyik kezében bor van a másikban szóda", és már az italadagunk is fogyóban volt, de a hatás annyira nem érződött. meg voltunk sokat a szeparéban, aminek igazából semmi értelme nem volt, talán csak az, hogy feltankoljunk, trendy kedvéért elmentünk edemgrinre, ami nekem nagyon nem tecett, szerintem egy brúsz szpringszín, vagy ahogy egyedpeti mondta, az olyan költőies. vagy  és akkor anilla mondta, hogy menjünk frenkre, aki ugyebár wendyvel együtt ünnepelte a 30-ik szülinapját, és én nem is értem, hogyan, de a töménytelen vodka meg a rengeteg ide-oda sétálás miatt, rettentően elálmosodtam, le is ültem a földre, gondoltam, egy kicsit megpihenek, aztán ez lett az eredménye:

konkrétan a sex&drugs&rock&roll című számra sikerült elaludnom.

utána jött szőr és polek, amit nem így kell írni, de mi így fogjuk, ami annyira vicces volt, hogy egyből feléledtem. csak egy két szó: borotvahab, feleseket osztogató cirkuszi törpe, gyilkos maszkok, pornószínésznők, tangát éneklő olcsó ripi, németh juci, páblóhni tibi, fehér kontaklencsés ijesztő figura, aki anilla ismerőse volt.

wendy az este végén csak annyit mondott magáról: megittam félüveg vodkát, szarba léptem, lefújtak borotvahabbal, megdobtak szeméttel és bevertem a lábam a wantu sátor tartókötelének vasába.

én meg ugye elaludtam, aztán vettem egy nagy hotdogot, amit ugy ettem, hogy mindenhova estek szét a darabjai és tutukának mondtam az örök igazságot: niggerbe sose bízz. wendy szeirnt olyan voltam az alvásom után, mint egy régi általános iskolai csöves osztálytárs, akivel a szigeten véletlenül találkozik az ember és nem meri megmondani neki, hogy mennyire ciki.

vasárnap a tervezett 3 helyett, kb 6ra értünk ki, tengtünk lengtünk ide-oda, és mivel egész héten azt énekeltük, hogy szelekt ól, dilit ól, egyértelmű volt, hogy megnézzük az émbör szimszet, de olyannyira uncsi volt, hogy ezt a számot már meg sem vártuk, helyette elmentünk sarki fényt inni, ami csodálatos egy ital, mindenkinek ajánljuk, és ezentúl otthon is fogunk gyártani. konkrétan szétpattant az agyunk, ahogy ittuk. aztán kicsi killers, meg mittudomén, csakhogy teljen az idő a jusztine-ig. és akkor valahogy elkeveredtünk egymástól, tutuka irogatott, hogy jusztinre-ra képtelenség bejutni, akkor mi felszedtük a sátrat, csak wendy volt olyan leleményes, hogy bejutott, meg is lett az eredménye az ugrálásának, másnapra jól meg is fázott.

összeségében kellemes volt a sziget, és örölünk, hogy csak 5 nap volt, mert ezt igy pont ki lehetett bírni (merthát azért valljuk be, öregek vagyunk már ahhoz, hogy 7 napot végig ugráljunk). és amennyire vártuk egész évben, olyan hamar el is reppent, és ismét megállapíthatjuk, hogy azért ez a sziget dolog, egy jó dolog.