na gyerekek, hát azt kell mondjuk egyáltalában nem rossz a sziget, csak egy kicsit fárasztó a rengeteg gyaloglás, de mint trendy találóan összefoglalt az este végén: mivel hetijegyünk van, megengedhetjük magunknak, hogy egyszer korábban hazamenjünk. de ne szaladjunk ennyire előre: nézzük a második napot.

tök korán, már háromkor kimentem a szigetre, mert dídível dolgoznunk kellett, be is vetettük magunkat a sziget irodalmi programjainak tömkelegébe. annyira magával ragadott minket a hangulat, hogy a végén szeszélyes évszakok szintű videókat csináltunk, de azért arra odafigyeltünk, hogy a kájzercsifszre végezzünk. siettem is trendyékhez, akik már bent álltak a tömeg közepén, kábé ezermillió fokban csupa izzadó ember között. ami nem lett volna baj, de sokan büdösek is voltak köztük, ami leginkább anillát akasztotta ki. de engem kárpótolt, hogy kábé mellettem állt a szerelmem, a hs7 gitárosa, igaz egy kicsit fancsali fejjel. amit nem értettünk mert elég jó konci volt-szerintem a rengeteg izzadó ember taszította.

ilyen sanda fejjel állt wendy szerelme
 

a több, mint 1 órás koncert után kiszáradt szájjal rohantunk a szeparéba a pulthoz, én már éreztem a számban a fröcsike csodálatos ízét, ám döbbenetes tömeg és káosz fogadott minket, a pultnál nem viccelünk, kb 30 percet álltunk, és mikor már épphogy sorra kerültünk volna, egy rettenetes bunkó nő megkérdezte, mit kérünk, mondjuk fröcsikét, erre elkezdett sört csapolni vadidegeneknek. wendy már tajtékzott, a nő meg mintha ott sem lennénk, nem reagált semmire. én idegbetegségemben meghúztam a becsempészett laposüvegemet, wendy meg a nőtől kérdezte üvöltve, hogy nem hallatszik a hangja, avégett nem válaszol a kérdéseire. a nő mondta wendynek, hogy hallja, amit mondd, de most nem szolgál ki minket. ekkor észrevettünk egy szabadon hagyott korsó sört magunk elött, és mikor végül megkaptuk a viceházmesterünket, a sört is vittük magunkkal, már csak bosszúbol is, igaz egyikünk se szereti, ezért oda is adtuk inkább eliotnak, aki nagyon szerencsés volt, mert előtte se fizetett a söréért a nagy káoszba. mi meg kb 1 mp alatt magunkba nyomtuk a fröcsit.

 

naaaa,elkezdődött, végre végre itt a sziget.

az előző évek rutinjával ellentétben idén hajóval közelítettük meg a helyszínt, így sikerült kikerülnünk a kibaszottnagy tömeget, egy percbe telt érvényesíteni a karszalagokat, bár wendynek nem hajtogatták vissza, ezért levágatta és utána egy öngyujtóval kellett visszaperzselni, egy kicsit aggódtunk, hogy meggyullad az egész karja vagy leég az egész szalag.

a hajókázáson igazi sztárdömpinggel utaztunk, egyrészt a kft tagjaival, akikkel nem beszélgettünk, és a kezdetfiajival, akik miután kiderült a wntun lépnek fel, kérdezték, hol is van az, mondjuk nekik, itt meg itt, erre a zemen, mint aki tényleg érti bólogat is, majd megkérdezi:: de akkor egyenesen északnak kell menni? mi meg: mi van? mondjuk h a főúton gyalogoljatok, ott lesz. milyen északnak? honnan tudjuk merre van észak? mindenesetre a partraszállás után nem láttuk, merre veszik az irányt, ám több, mint valószínű, hogy megtalálták, mert valusek volt a koncertjükön...

megérkezve trappoltunk is a sátorhoz letenni a cuccokat, aztán a mgmt-re, aztán a mr2-höz a bizsura, ami szerintünk szar, rettentő béna szövegek és idegesítő hangú lány, belányi imádja a messengerén is ez van ezermillió éve: belányi z. - bizsu,tánc. üldögéltünk, üldögéltünk, feltünt a színen teszler, aki szegény elmondta, hogy tönkrement az élete, és kétezernyolc mégsem a nagy találkozások és összejövések éve, én meg mondtam, igen ez sajnos igaz. trendy közben el-el tünedezett, mert hergelte a konci. aztán jött a gonzó, amit márcsak lovasbé miatt is néztünk, de az is uncsi volt, még mielőtt takács eszter és a giumizsuzsi borzalmán is ottragadtunk volna, inkább felkerekedtünk, mentünk a hosszú utakon, néztük a tömeget, megállapítottuk, hogy mindkettőnknek be kéne ülnünk a rabbi tanácsára, hogy adjon választ nehéz magánéleti gondjainkra, bár trendy inkább a lelki betérőt választaná, vettünk valuseknek egy csomó gyümölcsöt, mert a diétáján a gyümölcsnapon volt épp, utána megnéztük egy kicsit az elenis moriszettett, bemmentünk a vipbe, ahol ittunk páleszt, de nem hatott, játszottunk a mágneses korongasztalon, valusek és eliot tisztára megvertek minket, utána álltunk, feltűnt a színen navigátorattila, valusek röhögött h nem jut eszünkbe egy tavalyi lány neve, akivel a vipben összeismerkedett tavaly (még mindig nem jut eszünkbeeeeeeee) és aztán, aztán valusek leköpte wendyt. igaz csak vízzel, erre wendy kért egy kortyot navigátorattila söréből és leköpte valuseket (valuseknek így nem csak pálinka szaga volt, mert bármily meglepő ő is döntötte a pálinkákat és könyörgött h vegyük be a szeszcsempészésbe is, döbbenet), de egy szomszéd nőre is ment egy kicsi, ami nem igazán tetszett a nőnek, aztán én is köptem egyet, de valusek szerint nemtok hegyeset, erről készült is egy video, remélem nemsokára fel is tudom tenni majd. aztán mivel nem hatott semmit az ital, vettünk mégegy páleszt, és mentünk a kooksra.

nekem ekkorra már tisztára lemerült a telefonom, úgyhogy átirányítottam magam valusekhez, ami nagyon hasznos volt, mivel kb egy óra múlva elvesztettük egymást, még a delikvent hebitszen ott volt, ahol feltűnt anilla is végre, de mi elmentünk a hs7 dj szettre, valusek meg maradt a hiphopon. ekkor derült ki, hogy anilla telója is lemerült, ugyh csodás volt, fogalmunk se volt mennyi az idő és nem tudtunk senkinek se jelezni, ugyhogy vállatt vontunk és táncolgattunk is szücskrisztiánék (jobban mondva szücsi) szettjére, anilla nyakonönötte magát egy csomo borral, aztán indulni is kellett kiscsillagra, mert az a38 szííínpad ugyebár igencsak kint van a picsában. odaértünk és végre megvolt a nap első legjobb koncerje - mint vinczebarbi találón fogalmazott utána: ez egy olyan zenekar, hogy sokszor szar a koncerjük, de most jó volt. gyakran játszanak szarul, de jól is tudnak játszani.

ezután már éreztük, elég a jóból, trendyt hátrahagytuk (találtunk a földön egy bazinagy csavarhúzót, azt odaadtuk trendynek, hogy legyen nála önvédelemnek, csak a biztonságiak ne lássák meg, mert szúróeszköznek is minősülhet) és anillával elindultunk haza, munkvera is csatlakozott, így együtt ugrottunk be a taxiba, amely repítette is fáradt lábainkat az ágy és a pihenés felé.

ma este kaiser chiefs, juhéééééé....

annyira eltrógeresedtünk, hogy még a kommentekre sem reagáltunk, és nem, nem tűntünk el, mégcsak abba sem hagytuk a blogot, csak egyszerűen teltek múltak a napok, a hetek, a hónapok ésésésés nem írtunk. egyszer-kétszer megfordult ugyan a fejünkben, hogy inkább hagyjuk ezt a blogolást, de ez kábé három másodpercig tartott, utána csak abban maradtunk, hogy a blog van és majd, majd, majd írunk is valamit. még azt sem mondhatjuk, hogy azért nem írtunk, mert nem történt velünk semmi, mert hát ugyebár voltunk nyaralni, meg itt-ott az éjszakában, csak a körmölés tűnt túl nagy falatnak számunkra. na, de ezek oly rég voltak már, hogy nincs is értelme ezeket leírni. wiiiiszont tegnap olyan király buliban voltunk, ami mindenképp érdemes arra, hogy megörökítsük.

és most eltűnünk egy hétre (haha míly meglepő, hogy eltűnünk, de most igazoltan), sőt mi több 9 napra, megyünk horvátba a karavánnal, meg kőszegre a szokásos nyári állomásra pizzát zabálni meg műűvelődni, utána meg irány a száund, amit már tavaly óta várunk, de nagyon nagyon nagyon.

ha lesz lehetőség, adunk útközbeni beszámolót, és jöjjön mindenki a száundra, mert nyár van nyár!

úgyhogy csak annyit mondunk, mint tavaly is, és ezentúl minden évben:

anilla jópár napja jelezett már, hogy gd-nál hb lesz, és mondta mindenképp menjünk el, mert ő sajnos nem tud a külföldi útja miatt. és még tegnap gd minket is személyesen meginvitált, úgyhogy természetesen igent mondtunk.

az este kicsit nehezen indult, kb 11kor tudtunk csak elindulni (de előtte azért trendy felhívta gd-t, hogy nem-e gond-e, ha csak 10körül érkezünk, erre ő kicsit meglepődött hangon mondta: dehogyis!)

az odavezető villamosúton összetalálkoztunk belányival, aki hatttalmas meglepetésünkre egy elegáncsos szürke öltönyben volt, és büszkén mutogatta narancssárga dossziéját, vagy ahogy ő nevezte, mozgó irodáját. és mivel mi még soha nem voltunk gd-nél, belányi útmutatására biztuk magunkat, aki elmondása szerint már többször járt ott. el is indultunk a mom parkkal szemben lévő kis utcán, megálltunk egy kapunál, és a 6-os kapucsengőn becsengettünk. a válasz semmi. kicsit elkezdtünk aggódni, hogy biztos vége már a bulinak, elvégre 7kor kezdődött, most meg éjfél, lehet, hogy ez csak egy kis beszélgetős buli volt 11-ig. tanakodtunk, tanakodtunk, belányi ráadásul kurva hangosan. olyannyira, hogy a szemben lévő házban egy férfi ki is pattant az ablakba és ránkordított, hogy csendesedjünk mert aludni akar, belányi meg valahogy nem értette, mert ugyanolyan hangosan folytatta, mi meg már attól féltünk, hogy a férfi megdob minket valamivel, vagy ránk önti a bilijét, mi van ha van neki olyan, úgy mint emlékeztek, a legyetek jók, ha tudtokban. aztán végre wendy rájött, hogy nem is a 6-os szám előtt álltunk, holott gd direkt felhívta a figyelmünket, hogy 6-os házszám, 6-os kapucsengő. 

mikor végre bejutottunk a házba, a legtöbben belányi öltönyös szerkójának örültek meg, wendy rögtön benyomott egy pattogtatni való kukurujzát a mikróba, aminak a vajas szaga a pici lakást teljesen elárasztotta.

beültünk a szobába gd legújabb reklámfilmjét megnézni, ahol összetalálkoztunk a miskolci brúszvillisszel, aki mindenen csak röhögött, akárhány történetet meséltünk, minden második szavunknál megállt, és nevetve ismételgette. majd mikor pillanatnyi csend lett a szobában, odafordult trendyhez, és tök hangosan megkérdezte: "hol is találkoztunk először? ja, igen a vesztendben!" trendy meg csak ült némán, nem tudta mit is kéne reagálni.

megnéztük a reklámfilmet és üldögéltünk, üldögéltünk az egyre némább sötét szobában, ahol unalmunkban brúszvillisszel fotózkodtunk, egyre nyakaterkertebb pózokban, mert ő valami hihetetlen mód tehénkedett ránk. például így:

a szobában volt még egy kedves ismeretlen feka is, aki két dolgot csinál egész este, vagy a következő pózban aludt:

vagy félóránként felébredt és beszélt két szót a mellette ülővel, így:

miután a szobában egy idő után leült a hangulat, wendyvel kimentünk a konyha részlegbe teszlertamással beszélgetni. és nem is tudom, mi történ velem, de a meleg, meg teszlertamás fura megjegyzése miatt egyik pillanatról a másikra megittam egy üveg rózsit, a lábfejem meg olyan vörös lett, mintha betadinnal öntötték volna le. wendy meg csak röhögött, és mikor már szivárogtak el az emberek, bepattantunk brúszvilliisz kocsijába - állitólag én pohárral a kezemben- kitett minket a hatosé megállójában, és onnantól kezdve már csak arra vártam, hogy otthon lehessek.

hihhhetetlen gyorsan megy az idő, nem elég, hogy már július van, múlt hét csütörkön volt a szakitós 1 éves szülinapja. katkával és sárival korábban érkeztünk, hogy segítsünk anillának felfújni, pontosabban héliummal feltölteni a több száz lufbalunt. nagy nehezen kiszedtük a dobozból a palackot, újra és újra elolvastuk a használati utasítást, de sehogy sem tudtuk nyomatni a gázt. dőlt rólunk a víz, a vendégek már gyülekeztek, mi meg ott álltunk értetlenül. és a legjobbkor érkezett szósölprincessz a helyszínre, aki kb 3 mp alatt megoldotta a dolgot. (rájött a balunfujó titkára). a sima lufikat könnyedén fújtuk, csak szegény nyuszi alakúakkal volt a gond, mert azokat sehogyan sem lehetett normálisan felfújni, anélkül, hogy ne egy amorf valami legyen belőlük. épp hogy megvoltunk, már rohantunk is meccset nézni, és nagy örömünkre a drága spanyoljaink bejutottak a döntőbe.

mire visszamentünk a zsúr helyszínére a valusek hozta ömlesztett pólók gyönyörűen összehajtva, méret és szín szerint csoportosítva sorakoztak. kiderült wendy volt, aki bár munkája miatt kicsit késve érkezett, ám előtört belőle butikos ruhahajtogató múltja, ami igazán nagy segitség volt mindenki számára. - itt meg kell osszam veletek, mit éreztem, amikor megláttam azt a rengeteg pólót, azt hiszem nekem a retrcokban egy szoftvert építettek az agyamba, amely minden alkalommal elindul, ha nem otthoni környezetben, eladásra kínált ruhákat látok, amik össze vannak gyűrve, be kell valljam a múltkor a springfieldben is összehajtottam pár trikót. szóval ilyenkor muszáj vagyok méret szerint sorbahajtogatni és felcimkézni őket.

kint a teraszon tutukával csináltunk még néhány közös képet, a hajnali utazása előtt (persze rólunk az ezredik ugyanolyan, katt a képre, ott a többi)

majd puskárkrisztiánnal elegyedtünk szóba, de azt, hogy vajon miről is beszélgettünk teljes homály fedi. - nekem, wendynek nem annyira, én emlékszem, hogy az életről beszélgettünk, tisztán emlékszem.

és a tömeg meg a fröcsike, ismét meghozta a hatását, káosz, keveredés, járkálás fel-alá, mig teljesen kimerülve, végül a hazamenetel mellett döntöttünk. elvégre még csak csütörtök volt.

nagy szomorúságunkra kiestek a portugálok, (wendy teljesen maga alatt volt, haza is ment gyorsan a meccs után és egy gyertya mellett siratta el őket) ma este megyünk is, és koccintunk a nem létező egészségükre. nyílt egy új hely, dürer kert néven fut, ami azért nekünk annyira nem nagy újdonság, hiszen sok lenyót irtunk mi ott '76-ban. na, de ma ott lesz a gumipop (újra), reméljük nagyon sokan lesznek, és jót mulatunk majd. ezt a dürer kertet akkor sem értjük, miért adták el az egész egyetemet ott, miért pateroltak át minket, (bár ami igaz az igaz, jobb a rákoczin sokkal), de hogy akkor miért nem épül ött fitneszkomplexum és mit keres ott a béna kis gumi ezt nem értjük. de örülünk, mindenesetre.

aztán szombaton meg ugye mjúzeumok éccakája, belevágjuk magunkat a fergetegbe, inkább nem is soroljuk, az minden évben egy őőőőőrület.

amilyen nagy elánnal indultunk, olyannyira akadtunk meg a történetírásban, ezért most ömlesztve összefoglaljuk az elmúlt heteket, hogy valamennyire utolérjük magunkat.

a május 31-ei szombat nagyon jól sikerült, minden a tervek szerint alakult, és a népipapa koncert tényleg nagyon mókás volt. Csak annyit mondanánk, hogy wendynek azóta is az van kiírva a meszengerére, hogy népi papa és a haverok a világ legjobb zenekara. Álljon itt néhány videó, bár az élmény át nem adható...

aztán június 6-án pénteken voltunk a könyvesblog szülinapon is, aminek wendy ugyebár az oszlopos tagja, volt nagyon finom záher torta, meg egy kicsit csipős paprikáskrumpli, és wendy nagy örömére eljött fenyőájven is, akit mint később kiderült nem is lehetett volna fotózni, mert nem a szponzora cuccaiban volt, és az bizony nagyon kellemetlen lett volna neki, ha meglátják, hogy nem abban jelenik meg bárhol is. aztán másnap egész este szakadt az eső, igy a szabadtéri programok sztornózódtak, de helyette volt a műcsarnokban kruder, és bejutottunk a vip részlegbe, ahol ki féláron, ki pedig ingyen nyomatta a koktélokat, aminek hadd ne mondjam meg is lett az eredménye...

itt van pár kép a buliról, gabó jóvoltából, akit nagyon szeretünk, de ez nem új információ.

ez a fincsesz torta

katkának is tetszett

a boldog pár

rikárdó és didi is előkerült a süllyesztőből

ez lehetne hivatalos fotónk

múlt szombaton meg meccset néztünk az új a wb-ben, de persze már megint ömlött az eső. majd belányi invitálására átnyomultunk a trafóba, ahol a redbull musicclash volt, csodajó ötlet és megvalósítás, a barabás lőrincék versenyeztek a supernemmel, ordítással kellett szavazni, és mi jól ordítottunk, mert nyertek a lőrincék, aminek tökre örültünk. olyan volt egy kicsit, mintha egy külföldi szórakozóhelyen lettünk volna. csak az volt a szar, hogy utána nem volt semmi zene, semmi dj, igy elég hamar meghalt a buli.

szombaton meg múzeumok éjszakája lesz, a nyári napforduló, amikor a nappal a leghosszabb, és tök durva, hogy már nyár közepe van. és még olyan igazi meleg se volt, de sebaj, vár még ránk ezer meg ezer jobbnál jobb program.

meg nézzük az eb-t, szorkolunk a portugáloknak, meg az olaszoknak, meg azért a spanyoloknak is.

Most hogy itt a jóidő egyre több és több bulihelyszín és persze ezzel párálell számos esemény is adódik. Példának okádék pénteken lesz múúúg a zépében, amire bár nem biztos, hogy megyünk, mert az a 8-as kezdés kicsit korai minekünk, de amondóak vagyunk, hogy wendyfiúmását aka miguelt mindenképp érdemes megnézni.

Szombaton meg rogántóninak köszönhetően lesz hét órakor hs7, utána meg kvimbi a szabadság téren (ezeken egészen biztos ott leszünk), aztán meg 10kor a trafóban népipapa, azon is ott fogunk ugrálni, hiszen inkei munkásságát csodálatosnak tartjuk. és az est záróakkordjaként irány a korvintető, ahol a rég nem látott, jelenleg lándonban székelő munkvera vár minket, mert hazatért pár napra, és vele koccintunk. (Mint a jobb sarokban láthatjátok is, az ő neve fémjelzi a szombati buliajánlót.) Lehet kicsit soknak tűnik ez így első olvasásra, és a minket ismerők gondolhatják, hogy már az első helyszínen fröccstől akadozó nyelvvel fogunk dülöngélni és képtelenek leszünk átmenni a másik helyre, de ez nem igaz! mivel mindegyik program iszonyú fontos nekünk.

naszóval, akkor készüljön mindenki a szombatra! szerintetek már most nem olyan a város, mintha egy állandó monstre fesztivál lenne? csodálatos

UPDATE:

Most jött inkeitől a hír, hogy 11 előtt biztos nem kezdenek. ez egy kicsit felborítja a terveket, de azért vagyunk csárli angyalai, hogy ezt is megoldjuk.

Na, hát először is minden kedves barátunknak és ismerősünknek köszönjük, aki eljött a megújító bulinkra, jó volt titeket látni.

Enyhén sokkot kaptunk a gödörnél található embertömegtől, isszonyat módon hömpölyögtek az emberek, végeláthatatlanul álltak sorba a mindenféle sátraknál, de mi trendyvel ügyesek voltunk és előre gondoskodtunk mindenről. tutuka egy egész üveg kasaszát, mrzl pedig egy fél üvegnyi tiszta, nemes cukornádpálinkát, szintén kaszaszát hozott nekünk ajándékba, mert szerintük a pitu szar, és proli. trendy otthon gyártott cukorszirupot, ami az este végére kellő hőmérsékletűre is hűlt, én pedig az éjjelnappaliban vettem jópár lájmot a koktélhoz. poharakat az egyik söröspultnál kértünk, majd jég is került végre, és indulhatott a koktélgyártás. hát nem árulunk el nagy titkot, ha azt mondjuk, nem könnyű egy mocsadék padon, embertömeg közepén kájpirinyát gyártani. de sikerült, trendy adagolta a jeget meg a szirupot, én szorgosan vágtam egy kiskéssel a lájmokat, facsartam a poharakba, mindezt a receptnek majdnem megfelelően nem szódával, hanem buborékos vízzel higítottuk. mindenki boldogan emelte a szájához a házi gyártású szuperitalt, ám a fejünk egytől egyig furcsa fintorra váltott, amikor rájöttünk, hogy az ital éppenséggel még jó is lenne, ha a kibaszott papírpoharakból nem olvadt volna belé a dreher felirat.

de az az apró bökkenő se gátolt meg minket abban, hogy boldogan koccintgassunk a tw megújulására és mosolyogva seperjük be a gratulációk sorát. szép lassan egyre több ismerősünk megérkezett, már kezdett egészen szervezett bulihangulat kerekedni. (azért itt megjegyeznénk, hogy a szinte az összes városlakó a gödörnél gyűlt össze, így nem volt nehéz ismerősökkel összeakadni...) rikárdó üdvözült mosollyal ült közöttünk, mivel elmondása szerint az előző éjjel megálmodta a lottószámokat és másnap vett is három szelvényt, és egészen biztos benne, hogy meg fogja nyerni a hatoslottó 880milliós nyereményét. szépen ki is osztotta közöttünk, kinek mennyit szán, lukáéknak például vesz egy házat, ahol művésztelepet rendezhetnek be, lesz egy saját alapítványa, ahol mecénásként segíti a fialat művészeket, anilla négymilliót kap majd, saját magának vesz egy csomo ingatlant, amiket majd jól kiad, én is lakást kapok, wendynek meg megveszi azt, amit mondd, legyen az bármi.

miután megegyeztünk rikárdóval, hogy ilyen szépen egyengeti majd a jövőnket, összeszedtük a koktélgyárat és letántorogtunk a koncikra, ahol trendy és anilla döbbenten konstatálta, hogy hátul van egy plusz rész, belányi meg kigúvadt szemekkel kérdezte, hogy tiiiiii ezt neeeem ismeritek? itt szoktak lenni a szíínházi előadások? anillának valami felsejlett, trendy viszont kussolt, mert ő bizony soha nem volt még abban a titkos részlegben. a koncert után a nagy meleg végett feltántorogtam a felszínre, magam mögött hagyva wendyt és anilláékat, és innentől kezdve, mindenki ment amerre látott, soha többé nem láttuk egymást viszont (ja, hajnali 2 felé még láttam a hajóstolvajfiút kóborolni egy szerintem lopott mobillal a kezében!) lényeg, ami lényeg a brazil cukornádpálinka rettentő finom ital, még úgy is, ha csöves módjára gyártjuk belőle a koktélt!

Sokat dolgoztunk az új dizájnon, de megérte! Szeretnénk ósdi módon köszönetet mondani azoknak, akik ebben a hosszú és fáradságos munkában segítettek minket. Magyarósi Évának aki megrajzolt minket, Kostil Danilának, aki a dizájnunkat kitalálta, és Pannának, aki mindezt webes felületen láthatóvá tette. (Mindenkinek személyre szabott ajándékkal készülünk!)

A megújulásunkat megünnepelendő bulinkra szeretettel várunk mindenkit: május 24. szombaton, 21:00 órától a gödör egy padján. Reméljük megtaláltok minket... Minden ajándékot szívesen fogadunk, különös tekintettel a pitura, gyertek, gyertek! 

A jó hangulatról az émbör szmisz, akkezdet fijai, a sellbícs és dj suhaid gondoskodik.

anilla teljesen be volt sózva, ő már 8ra ott akart lenni a hajón, dehát azt hiszem ez teljes képtelenség. mindenesetre fél10 körül már ott vigyorogtunk, és mikor felfedeztük, hogy a kedvenc másfeles biciklis borunk van a pultban, kb 10 perc alatt benyomtunk 2 fröcsikét. wendyre rátört az éhség, és hiába terjengett remek hús illat (bár hozzáteszem, elég kellemetelen volt a zsírszagban állni...), azt ő ugyebár nem eszi, ezért nyomott egy zacskó csipszet. miután meguntuk az álldogálást, lenéztünk a koncertterembe, ahol kopi kedvence, madita vonaglott a színpadon. azt elég hamar meguntuk, gondoltunk nyomunk egy vodkát...és innentől kezdve felpörögtek az események, íme következzenek a szupppper beszkennelt oldalak. Oot és akkor vethettük papírra:

Döbbenetünkre a pultnál nem volt pitu, ezért vodkát kaptunk helyette, és mikor hörpintettük volna, a távolban megpillantottunk anillát bőgő fejjel....

Egyébiránt ezentúl csak és kizárólag pitut fogunk inni. És ilyen boldogok leszünk: trendy aki nyújtja, én meg, aki táncolok.