December 27. csütörtök - Téli sziget harmadik nap - A házibuli

Idén a szokásos 29-ei házibulit eléggé előre kellett hoznunk, merthogy az eredeti 29-ei és 30-ai dátum sem volt igazán jó munkaügyi kötelezettségeink végett (értsd munkahelyi bulik sorozata). Na, de végül egész jól sikeredett, kár, hogy szegény katka nem tudott részt venni. ilyenek estek meg pl velem, trendyvel:

1. olyan helyen, ahol sok az idegen, rettegek elől hagyni bármimet is, főleg ha a vadiúj karira kapott milliókat érő kabátomról van szó, ezért anilla szobácskájába rejtettem be egy szekrénybe, a szerencsésebb vendégek (belányi+valusek) szintén be tudták csempészni szintén új kabátjaikat. aztán wendy rámszólt, hogy ne terjesszem a titkos kabátlerakó helyet, be is zárta a szobát. utoljára nagynehezen megengedte még tutukának, hogy betegye szintén értékes futártáskáját a szobába, de utána záródott a kincsekre és simonkára az ajtó. (de lopás szerencsére nem is történt...)

Hát most jól évértékelést kéne csinálni, de az a baj, hogy képtelenek vagyunk megírni még ezt a nyavalyás téli szigetet is. De nem fog ki rajtunk, lássuk, hát, mi is történt velünk az év utolsó bő egy hetében:

heloooka nyalooka,

idén is lesz tradicionális szuperbuli,  27-én, azaz holnap. mint tavaly idén is wendy lesz a házigazda, anillával egyetemben, mert tudjátok ők együtt laknak. és itt jegyezzük meg, hogy wendy, csakúgy mint trendy és anilla is, bármily meglepő élő személyek, és igen ketten írjuk ezt a blogot wendyvel.

 de most nem is ez a lényeg, hanem, hogy gyertek ünnepeljetek velünk, hozzatok kaját, piát, meg olyan barátokat, akit nem szégyelltek. várunk titeket szeretettel. 

ha nem tudjátok a címet, írjatok nekünk a fészbukon...

indulljon a banzáááj

trendy&wendy, anilla 

a péntek este azzal kezdődött, hogy katkáról kijelentette a főnöke (burkoltan persze), hogy prosztó mert szerinte nem ismeri a zeneakadámia székbeosztásait, márpedig ez igencsak fontos az ő munkájához, ezért kezébe nyomott három jegyet a barokk zene nagyjainak egyik koncertjére aznap estére. katka mivel művelt és amúgy is jólnevelt nem szólt semmit a sértésre, megvonta a vállát és megkérdezte tényleg prosztó kolleganőit, hogy mennek-e ők is vele. persze azok csak rázták a fejüket, úgyhogy végül engem kért meg, hogy kísérjem el. gondoltam egy kis kultúra sose árt, és fél 8ra ott is voltunk a zakon. a terv az volt, hogy trendy meg anilla 9kor taliznak és egyesülünk a corvin drinkben. a kellemes, ámde álmosító bách és zsánmári lökler darabok után nem vártuk meg viváldit, hanem leléptünk és a metsző hideg miatt alig vártuk, hogy a corvin drinkben ihassunk valami szíverősítőt.

ahogy leértünk anillával a corvin drinkbe, nagy meglepetésemre wendy és katka az unokatesómmal, dorinnal és barátjával beszélgettek kedélyesen egy asztalnál. aztán kiderült, hogy dorin azt hiszi rólunk, mi csakis puccos helyekre járunk, nem is értette, hogy mi keresünk ilyen ócska helyen, mint a corvin drink. mi se nagyon értettük a dolgot, mert mi meg úgy tudtuk, hogy minket azért vetnek meg sokan, mert pont ilyen ócsak helyekre vagyunk csak hajlandók járni, és ha valami kicsit is menőbb helyen vagyunk, akkor ott tuti ingyenkaja, pia vagy belépő van a háttérben.

wendyről kiderült, hogy idegesítő betegsége, hogy újabban mindent eseményt elfelejt ijesztő méreteket kezd ölteni: nem elég, hogy a héten minden nap megkérdezte anillától, hogy mi lesz a pénteki program, estére persze megint nem tudta, hogy hol lesz a gumipop. de még dorinnak is bemutatkozott, pedig már többször találkoztak, ám ez wendynek törlődött az agyából. kicsit kétségbe is esett, hogy ő aki híres volt arcmemóriájáról, újabban egyre több embert felejt el a múltjából.

mivel trendy a héten elkapott az irodában egy elég csúnya fosós vírust kissé aggódva tanakodott, hogy akkor most jágert igyon vagy junikumot a beteg gyomrára, mindkettőt utálja, de nem mer inni "ilyen löttyöket" és a vodáink felé bökött. aztán persze képtelen volt felhajtani a jágert, meg dorin mondta neki, hogy a voda sokkal tisztább, mint a jáger, így kis idő múlva már ő is a vodát szlopálta velünk egyetemben.

a pohárleszedő lány meg olyannyira aktív volt, hogy alig tudtuk meginni italunkat, már nyúlt is a poharunk felé...holott néha még volt benne egy kevéske. ez már nagyon elkezdett minket idegesíteni, de leginkább azért kellett elindulnunk, mert annyira de annyira hideg kezdett lenni, hogy szánk kezdett ellilulni, kezeink jégcsappá váltak, testünk meg remegett. katka hazafelé is vette az irányt, épp elég volt neki a corvinos fagyoskodás.

béna anilla érdekes módon, akárhányszor a corvindrinkbe jön, soha, de soha nem hoz magával pénzt. ez most sem volt másképp, de szerencsére a hatosé megállójában éppen volt egy bankautomata, vagyis a bankon belül volt, és be lehetett menni egy meleg részbe (nem tudom, mi annak a neve...), és míg anilla a pénzkivétellel szarakodott mi wendyvel mint 2 csöves bújtunk a meleg fűtőtesthez.

a helyre érve iszonyat tömeg fogadott minket, és igazából az volt a vicces, hogy ez tulajdonképpen egy kajálda volt, és asztaloknál szépen felöltözve ósdi emberek üldögéltek, előttük egy-egy tál jól megpakolt tányérral, s sandán bámultak körbe-körbe. feri meg is döbbent az eseten: nézzétek, itt felnőttek esznek! tényleg fura lehet ósdin falatozni miközben körülötted tombol egy gumipop.

hirtelen előtűnt szabóáron is, akinél egy igazi, '76-ban nagyon menőnek számító polaroid aparát volt, kattintott, és hopp, már jött is elő a kép. kiderült, hogy maga a gép nem is drága 1-2 ezer forint, ám egy 10 darabos film bele kb 5 ezer forint. ezért voltunk nagyon hálásak, hogy rólunk is csinált egyet, íme:

teszlertamás csuda jókedvű volt, mindenkit meghívogatott italokra, és a tánctér kellős közepén elkezdte magyarázni, hogy milyen iszonyat a süsiben a kereoké, mindenki mennyire hamisan énekel, és hogy bár neki sincs jó hallása, tagja volt a fürgerőkalábak pánk együttesnek, ahonnan csak azért lépett ki, mert úgy érezte, bénán játszik, és nem akarta, hogy kirúgják, de aztán feloszlottak, vagy mi, és évek múlva az is kiderült, hogy nem is akartak tőle soha megválni, mert ők egyáltalán nem tartották a játékát falsnak.

én elfejtkezvén a betegségemről sajnos elkövettem azt a hibát, hogy rendeltem egy fröccsöt, amit nem kellett volna, mert a hasam rettentő mód elkezdett csikarni, futottam is a wc-re, a lányoknak persze kilométeres sor az egyetlen wc-hez, a fiúknál meg sikerült abba benyitnom, amire ki volt írva, hogy rossz. így végül visszatartottam a fosást, de már táncikálni nem volt erőm, sőt teszlertamás ajándék vodáját sem tudtam meginni. kénytelen voltam leülni egy kis padra, és onnan figyelni wendy és anilla tántorgását. néha-néha leült mellém valaki, de az iszonyat zajban beszélgetni sem lehetett igazán. így végül az indulás mellett döntöttem.

miután trendy hazakullogott kezdett igencsak elfajulni a buli. a tömeg a feje fölé emelte a 22. legkúlabb fiút, teszlertamás már teljesen magán kívül volt, majd anilla szerelmet vallott a 22. legkúlabb fiúnak:

22.LF: kit szeretsz? (pattant oda hozzá ruganyosan)

anilla: téged (és közben szívecskéket szórt a szeme)

22.LF: nem is, tudom, hogy a másikat szereted (legyintett és visszafordult a csocsóhoz)

eközben teszlertamás tántorogva magyarázta, hogy összejönne velem, ha bejönnék neki, mert jó a hajam,meg jól nézek ki, de nem jövök be. erre csak bólintani tudtam, hogy ez elég  értelmes döntésnek tűnik. majd teszler kiviharzott és nemsokkal később hallottuk, hogy verekedett az őrökkel és kidobták a helyről. hirtelen nagyon nagyon fáradtak lettünk anillával, gondoltuk több meglepetés nem érhet minket az este, aggódtunk is teszlerért, úgyhogy elindult mi is. teszler a bejáratnál ordítoztott az őrökkel meg magyarázta nekik, hogy ő mindent megtehet, és az életben nem lehet megmondani neki, hogy mit csináljon, mert ő a maga ura. erre is csak bólintani tudtunk és hazacsámpáztunk anillával a csikorgó hidegben, közben az élet nagy kérdéseiről beszélgettünk, majd otthon álomra hajtottuk átfagyott fejünket.

ez a fészbuk csodás dolog - trendy kapott egy fülest, hogy állítólag remek indie electro buli lesz miki napján, én rögvest mondtam neki posztolja az eventekhez a trendy&wendy fan klubbunkban (csatlakozzatok ti is!), és alig pár nap múlva egy csomóan vissza is jeleztek, hogy jönnek. már alig vártuk az első trendy&wendy bulit.

mivel wendynek még volt odahaza egy kis dolga, anillával beszéltem meg, hogy 20:15kor tali a süsi sarkon, ám olyannyira izgatott lehetett, hogy már 09-kor ott szobrozott, és mivel elég hűvös volt, úgy döntött inkább lemegy, és ott vár meg. nem sokkal később jómagam is megérkeztem, a hatalmas tömeg helyett 1-2 lézengő fiatal téblábolt csak ott, anilla meg egyedül, mint egy luxuskurva ült a bárpultnál, előtte meg egy koktél.

wendy szentül megfogadta, hogy kilencre leér, májtáj rendelését jóelőre le is adta, de szerencsétlen annyira béna volt, hogy kilencnullaötre ért a süsihez, ugyhogy a marcona őröknek azonnal perkálnia kellett az ötszá' forinot. nem nagyon értette a dolgot, de aztán elmagyaráztuk neki, hogy ha ilyen béna, hogy nem ér le kilenc előtt, akkor bizony fizetnie kell. sanyarú pofával, de elfogadta a dolgot.

iszogattuk a koktélunkat, folyt a csevely, majd kibontottam anillától kapott kis mikulás kinderemet, amiben először értelmetlennek tűnő dolog volt, de mint kiderült, nagyszerű kis nyomdát rejtett a mikulástojás, szíveket lehetett vele nyomni színes papírra. el is kezdtük volna énekelni a kinder dalát, de sehogyse jutott eszünkbe. wendy olyan ideges lett, hogy nem jut eszébe, hogy először csak a fejét ütögette, majd percekig maga elé meredt a meglepetés, ajándék, játék szavakat ismételgetve, majd nem bírta tovább felhívta az öccsét, de bazsi is csak annyit tudott kinyögni: felicsita. (aztán reggel wendy persze a dallal a fejében ébredt: kinder meglepetééés, rád vár egy boldog pillanat mééég...felicsita.)

felszállva a villamosra persze, hogy hozzánk csapódott vagy tíz tagból álló csapat feka, akik azonnal el is kezdtek nekünk üvölteni, hogy 'hey ladies, where are you going? do you know any good parties?' mi meg előszőr szájhúzva majd egyre lelkesebben válaszolgattunk, hogy nem, mi az utcán szoktunk bulizni, ott szoktunk táncra perdülni...erre az egyik annyira belelkesült, hogy a foga között rágott fogpiszkáló is kirepült a szájából és elkezdte ordítani, hogy 'dance right now, here, naked!' mi meg csak mondtuk, hogy nem, mi ruhában, sőt kabátban szoktunk csak táncolni, és hogy ezért dollárban kérjük a fizetséget. ezt nem nagyon értették és csak egyre azt kérdezgették, hogy 'what currency do you take? what currency do you take?' fogpiszkálós meg azt magyarázta, hogy 'I give you a diamond if you dance naked right now...' aztán mivel az oktogonhoz értünk, mondtuk nem kell a gyémántja és inkább leszálltunk.

a tw buliba érkezve döbbenten tapasztaltuk, hogy a vendégek létszáma közelít a nullához...oda is léptünk bergihez, aki mondta ááá még legalább egy óra, míg beindul a buli! ekkor trendynek remek ötlete támadt, hogy keressük fel a szeparébisztrót, merthogy folyamatosan jönnek neki az sms-ek, hogy megnyílt, meghogy ilyen és ilyen koncertek lesznek. a cím: teréz krt.55. szinte egyszerre bólintottunk is, hogy ez valahol a király-wesselényi vonalon lehet. villamos, majd le is szálltunk a királynál, a vakegér trendy ment is volna tovább a wesselényi felé ha rá nem pillantok az utcatáblára, amin a feliart bazi nagy betűkkel ERZSÉBET krt. volt...ekkor trendy a fejéhez kapott, majd rájött, hogy jaaaa a teréz krt a nyugatinál van, és ekkor beugrott, hogy valaki mintha azt is mondta volna, hogy ez a bánhof helyén nyílt.

újabb villamosozás, leszállás a nyugatinál, ahol egy gyanús parkolón kellett keresztül mennünk. anilla nem is nagyon hitt nekünk, ezért egy béna fiúhoz csapódott, aki szintén oda igyekezett. a bejáratnál felmutattuk a szeparé kártyánkat, és már bent is voltunk.

maga a hely elég béna volt, csupa öreg férfi álldogált a bárpultnál, kb 1 perc után már majdnem el is mentünk, amikoris anilla felfigyelt egy kis mikulás legényre, akinek a kezében tálca volt, teles tele itókával. trendy mosolyogva odalépett, megköszönte, és leemelt egy pohárral. a fiú meg visszamosolygott, sőt még egy kókuszos szaloncukrot is a kezünkbe nyomott.

a vespába visszatérve viszonylag többen voltak már, ám az átlagéletkor 15 lehetett. a vécé és a bejárat közti helyen telepedtünk le, kicsit olyanok voltunk, mint három béna beengedő lány. a buli még mindig nem indult be, így fröcsikénk felett meredve múlattuk az időt. néha kimentünk pisikélni, ám ott furábbnál furább tinilányok foglalták a helyet, akik egyfolytában sminkelték magukat vagy a szemránckrémekről beszélgettek. hangsúlyozom, kb 15 évesen! nem kifejezés, hogy mennyire elfáradtunk a sok villamosozás miatt, és kicsit kiábrándító volt, hogy büttelannáékon kívül (akiknek ezúton is köszi) nem jött le éjfélig senki se a nagyszerű tw buliba, aztán olyan fél egy körül megérkezett márkó, janek meg gári, anilla jól be is köpte márkót, hogy milyen cikiséget látott róla az emtívín az id című műsorban. márkó hiába magyarázta, hogy átverés volt, mi csak röhögtünk, majd mivel anilla már jó előre bejelentette, hogy egynél tovább nem marad és a fiúk kabátjainak felpróbálásán túl nem nagyon tudtuk mivel múlatni már az időt, szépen hazamentünk mindahányan.

reméljük, azért utánunk sokan lekeveredtetek a vespába, kommentbe megírhatnátok, milyen volt.

 

 

és válaszolt a győrikeksz:

 

Kedves XY,

Köszönjük, hogy a Korpovit termékünkkel kapcsolatosan megkeresett bennünket, és örömmel olvastuk, hogy szívesen fogyasztja termékünket Szeretnénk megnyugtatni Önt, hogy a Korpovit nem szűnt meg, csak némely boltokban jelenleg nincs készleten. Ez az átmeneti hiány annak tudható be, hogy a Győri Keksznél termelés átszervezést hajtottunk végre, (azaz Győrből átkerült a Korpovit keksz gyártása Székesfehérvárra) amely során előre nem látható techológiai és ennek következtében gyártási problémák merültek fel.

Minden erőnkkel azon voltunk, hogy a fennakadást elhárítsuk és a termék hiányát a lehető legrövidebb időn belül pótoljuk. A Korpovit termékünket a 48. hét elején sikeresen gyártottuk, így a termék november végén újra a boltokba került cégünk és hűséges fogyasztóink legnagyobb örömére.

Kérjük, észrevételeit továbbra is ossza meg velünk, levélben, telefonon, faxon vagy ügyfélszolgálatunkon keresztül, hogy az Ön - és minden fogyasztónk - számára kiváló minőségű termékeket tudjunk készíteni.

Üdvözlettel,

Győri Keksz Kft.

Mivel nagyszerűen éreztük magunkat előző este a vittulában, már délelőtt megbeszéltük, hogy akkor 9-kor találkozó a corvindrinkbárban, hogy folytatódjon a szuper bulis hétvége, a corvin drink után irány a fantasztikus pánik rádió koncert. főleg anilla szorgalmazta a gyors fogyasztást, hiszen alig várta, hogy lássa a színpadon nagy szerelmét...és olyannyira hevesen magyarázott, hogy egy laza kézmozdulattal kiöntötte a tonikját, szerencsétlenségünkre pont az odakéreckedő velünk szemben ülő 2 csövire folyt, akik kaptak a remek alkalmon, és azonnal szóba elegyedtek velünk. az egyik oda is súgta a másiknak: kérdezd meg, melyik diszkóba mennek? mi meg illedelmesen válaszoltunk nekik. erre az egyik hosszasan elkezdte kifejteni, hogy neki minden este ugyanaz az útvonala, kultiplex, k2, stb...(a többit sajnos nem értettük, elég akadozva bezsélt), a másik meg a testvéréről magyarázott, hogy az amerikában mennyire gazdag volt, négy villája volt, húszmillió kocsija, de elkapta a szerencsejáték heve, úgyhogy egy hómlesz lett.

a remek történetek után elindultunk, szerencsénkre épp kezdésre le is értünk a trafóba, ahol már a ruhatárnál furcsaságokra lett wendy figyelmes: 1. minden fiú ugyanúgy nézett ki, egyen gombafej, mintha valami bítlisz emlékzenekar-találkozóra érkeztünk volna 2. mindenkinek csillogott a feje, mármint nem glória övezte őket, hanem a hajukon meg a ruhájukon fura csillámpor volt. aztán a ruhatáros lány megoldotta a rejtélyt, kiderült valami őrült előkapott egy doboz csillámport és mindenkit beszórt vele.

aztán a pultnál órákig kellett szobroznunk mire megkaptuk az italokat, de utána végre benyomulhattunk a tánctérre, ahol persze feltűnt szííííínművésznő, akinek a tánca, szerkója és önnön maga minden alkalommal döbbenettel tölt el minket, most is egy szabályos otthoni cicanadrágban volt, értsd vastag harisnya, mini aranyfelső és egy olyan arany magassarkú, amilyenből egy fél párat wendy viccből tart otthon, és a kurva cipője névre hallgat. és tegnap feltűnt a tánctéren egy fehér diszkófelsős, fehér hegyesorrú csizmás szolis lány is, akinek trendy valamiért nagyon megtetszett, és folyton húzta magával, hogy táncoljon vele. már itt sejtettük, hogy valami nagyon nem stimmel ezzel a bulival, mikor jönnek le ilyen bankba való lányok, meg prolifejű fiúk a trafóba?

a pánik rádió után gondoltuk leülünk egy kicsit, erre mit tesz isten vademekum fúróhódék asztala mellé sikerült leülnünk (vademekum hód neve értelemszerűen azért az ami, mert randa hódfeje van), aminek nem nagyon örültünk, volt szerencsénk egyszer egy asztalhoz szorulni vele és tizenéves barátaival. vadenekum hód mindenhova - értsd mindenhova, a bulikra, a szigetre, iskolába - viszi magával a vízipipáját, amit mindenhol akkurátusan felállít, a barátai meg ahogy egyre részegebbek lesznek mindig leverik a pipa alkatrészeit, amiket aztán a mi asztalunk, székünk, kabátunk alatt keresnek. most az átlagosnál is furcsábban viselkedtek, mert hatuk közül két pár a leggusztustalanabb módon tátott szájjal csókolózott. nem is bírtuk sokáig a közeget, inkább megnéztük az ozone mamát, márcsak azért is, mert mint kiderült székelymarci zenekara, akit ezer meg ezer éve ismerünk. nem nagyon értettük, hogy hová tűntek a megszokott emberek, a közönség csupa furafejű alakból és ósdi nőből állt (béna magassarkú csizma, miniszoknya, kis kosztümfelső) de az első szám után megértettük mi a furaság oka. ez az ozone mama egy soundgarden és székelymarci meg chris cornell, nem nagyon jön be nekünk ez a zene enyhén szólva, ami azt illeti. 

úgyhogy újra visszavánszorogtunk az asztalunkhoz, csak az tartotta bennünk az erőt, hogy utána kőváripepi szettje következik. vademekum hódék addigra még készebbek lettek: az undorító csókolózó párok egyike szabályosan feküdt már a padon, a másiknál meg a lány teljesen rámászott a fiúra. nem vagyunk prűdek, de ez nekünk is sok volt. trendy oda is ment a fúróhódhoz, hogy mondja már meg mi van ebben a pipában, mitől lettek ilyenek a barátai. erre a hód: fű van ebben drága! még sose szívtak ezek a szerencsétlenek. majd a botrány csak fokozódott azzal, hogy egy fura alak kéredzkedett az asztalunkhoz, először csak békésen megsodort magának egy cigit, mi már meg se lepődtünk, majd anillával egy gusztustalan börtöntetkót vettünk rajta észre, amit kb ceruzával véstek a bőrébe, aztán nem kellett sok, kis zacskót vett elő, ott is volt már a feher por, szippantotta az orrába, mi először csak elképedt arccal néztük, majd felpattantunk és mielőtt még elővette volna a pillangókést sürgősen távoztunk ebből a fertőből, meg se vártuk kőváripepit.

az utcán anilla leejtette a zsepijét, trendy meg rászólt, hogy ne szemeteljen, ő le is hajolt, de mindennek betetőzése képpen pont egy kotont vett fel majdnem a zsepi helyett. ekkor már tényleg másra se vágytunk, csak hogy végre hazaérjünk a biztonságos otthon melegébe, de a hatosén szegény anillát körülvette 4-5 fiú, akik a sapkájáról kérdezgették, hogy miért csúcsosodik ki, meg hogy milyen minta van rajta. trendyvel ekkor már csak kővémeredve ültünk, és számoltuk vissza a megállókat, hogy végre leszállhassunk.

na, hát egy kicsit elmaradoztunk az utóbbi időben, pedig azért voltunk itt-ott, meg egy csomó minden történt velünk. például trendy benevezett az első kő-papír-olló versenyre, és még előző este egy csomót edzettünk is vele, aztán olyan béna volt, hogy reggel elaludt, így lecsúszott a nevezésről. wendy meg találkozott, sőt interjút is készített mister rushdie-val, kicsit izgultunk, hogy robbantják őket, vagy mint bridget jones azt tudja majd csak kérdezni tőle, hogy merre van a vécé, de szerencsére semmi ilyen nem történt, sőt minden tök jól alakult. meg voltunk valuseknél hálaadási vacsin, immár a negyedik éve gyűltünk így össze, és annyit de annyit ettünk, hogy utána napokig mozdulni sem bírtunk.

aztán péntek este megbeszéltük, hogy kezdetnek mozizunk, már nagyon vártam a filmet az urániában, az aachi&ssipak nem másról, mint a szarról szólt, vagyis hogy a föld erőforrásai kimerültek, és csak a szarból tudnak energiát nyerni, vagyis az a jó polgár, aki sokat szarik. mivel engem mindig elbűvölnek a szarós történetek, képzelhetitek mennyire jól szórakoztam. és bár igaz, hogy wendynek is meg nekem is csukódott a szemünk (anilla el is bóbiskolt egy kicsit a film alatt!), nem akartunk béna módon hazakullogni, ezért bemelegítésként célba vettük a nagydiót, utána meg a vittula volt betervezve.

döbbenetünkre a nagydió ismét eléggé megváltozott, például a csocsóasztal felkerült a pulttal szembeni kis emelvényre (ami elég szar ötlet, hiszen ott egy csomó ember elfér, így meg csak négyen állnak ott), és lett egy dirty harrys flipper is. ja, de még mielőtt lementünk volna a nagydióba, betértünk egy boltba valami harapnivalóért, trendy meg elkurjantotta magát, hogy itt van korpovit, odaszaladtunk, és valóban 5-6 darab még ácsingózott a polcon. ez azért is volt nagyszerű, mert valami rejtélyes okból az egész városban korpovit hiány van, mi meg szinte azon élünk. útban a nagydió felé trendy el is kezdte magyarázni, hogy ő bizony írni fog a fórumra, hogy ugyan már, miért tűnt el a korpovit keksz minden egyes boltból. mi csak röhögtünk anillával, hogy "dehát milyen fórumba fogsz írni te nyanya??", de trendy csak bizonygatta, hogy igenis ő megirja a győrikeksznek, hogy ez felháborító.

update: meg is irtam az infokukacgyorikekszponthu cimre...de még sajna válasz nem jött!

a nagydióban igencsak sietnünk kellett, mert az antipatikus nő valami zártkörű bulit tartott, arra jutottunk, hogy valszeg szülinapja van, ugyhogy trendy a vodáját, mi meg a fröccsünket felhajtva nekieredtünk a vittulának. leérkezve csodálkozva láttuk, hogy ott van mindenki, mikor meg se volt előre beszélve, kisgé, rikárdó, dini, kóla és luká vigyázállásban vártak minket. a körülmények igencsak kényelmetlenek voltak, akkora tömeg volt, hogy mi a falhoz szorulva, táskánkat szorosan magunkhoz lapítva, álltunk, mint egy buszon. viszont abból a szempontból nagyon kénylemes volt, hogy nekünk meg se kellett mozdulni, sorra sorra szálltak fel a buszra az emberek, aztán mint valami megállónál leszálltak, és felszálltak helyettük mások. így találkoztunk ilb-vel és lacikával, majd jött jehova és mindenféle szemüveges alakok.

anillával mondtuk is ilb-nek, hogy mi a pállászba megyünk a partíbusszal, kérdeztük tőle, hogyhát neki mi az útvonala. ő meg tök komoly fejjel magyarázta, hogy ő balatonlellére megy, de hogy neki onnan még egy csomót kell majd gyalogolnia. és aztán nem sokkal később a helyen őt már mindenki csak lellei fiúnak nevezte...egyszer valaki el is üvöltötte magát, hogy balatonlelle, és akkor ilb eltűnt a tömegben, kvázi leszállt. ám szegény - vidéki fiú lévén - kicsit meg volt kavarodva, a kijáratot is alig találta meg, először befelé indult, majd kissebb útbaigazítás után kijutott.

és igazából ennek a buszos nyomorgásnak az volt az egyik legvicessebb jelenete, mikor befutott, törökferi meg mundroczokornél, akiket szintén megihletett hetvenban egy busz...

wendy szegény egyszercsak egy üvegbúra alatti beszélgetésben találta magát, úgyhogy ő aznap estére kiikatatódott a társaságból, ám mi nagyszerűen szórakoztunk, például azon, hogy anilla továbbra se tud pasizni, trendy meg véletlenül ósdi képeket töltött fel a facebookjára.

először anilla unta meg a nyomorgást, és miután feltette a 22. legkúlabb fiúnak a roppant frappáns kérdését, rájött, hogy bizony másnapra még készülnie kell, így lelécelt. aztán a 20. legkúlabb fiú kifejtette nekem, hogy kancsal vagyok, beszélgetés közben köpködök, sőt a téltől a könyököm is rohad, így éreztem, eljött az én időm is a távozásra. wendy meg az üvegbúrából elég nehezen kecmergett ki, de végül ő is hazajutott...

 

 

 

 

 

 

 

anillával már fél8-kor lent voltunk a süsiben, ibennek volt szülinapja, és bár sietnünk kellett, nem hagyhattuk ki a köszöntését. a pulthoz érve rögvest ki is kértünk egy-egy longájlendet, ám a nagyon béna és nagyon lassú mixerlánynak köszönhetően kb 10 percet vártunk a koktélunkra. eléggé furcsa utóíze volt (kicsit a kanalas torokgyógyszerre emlékeztetett), nem érettük mi lehet, hiszen az alkohol nem igen tud megromlani, úgyhogy vagy a citrom vagy a lime volt rohadt. ám sajna nem maradhattunk sokáig, saci már várt ránk a corvinnál. utunkat kombinon folytattuk, aholis azt hiszem életem egyik legnagyobb döbbenetében volt részem.

a melletünk lévő ülőhelyekre egy igen fura pár szállt föl: egy hosszú szőke hajú, fehérre meszelt arcú, fehér inges, fekete földig érő kabátos, minden ujján bazinagy halálfejes ezüstgyűrűs fiú, és egy kalapos, szintén sápított arcú, hosszú fekete kabátos lány. és ami a legeslejobb volt, hogy mindkettőnek vámpírfoga volt. az egész villamos őket bámulta - beleértve minket is - , amikor egyszercsak a lány odahajolt hozzám, vámpírfogával rámmosolygott, és megkérdezte: te nem trendy vagy? rettenetesen zavarba jöttem, éreztem, hogy vörösösdik, sőt lángol a fejem, majd elhaló hangon csak annyit tudtam kinyögni: de. (valóban ismertük egymást, áltiban volt osztálytársam, és talán azért is volt ennyire döbbenetes ez a mostani állapota az akkorihoz képest, mert ő volt az osztály legpedánsabb diákja, ő volt, aki vonalzóval húzta alá a törtvonalat, akinek mindig precízen voltak a könyvei és füzetei elhelyezve a padon, mindig volt leckéje, sosem késett, sosem hiányzott, stb.)

próbáltam jófej lenni, és feltettem egy igen szánalmas kérdést: ez jelmez? a lány meg kedvesen mondta: nem. aztán elkezdtünk beszélgetni az áltiról, hogy kivel mi van, ki mit csinál. kiderült ő és a vámpír barátja a nyugdíjfolyósító igazgatóságon dolgoznak, vagy ahogy ők mondták az élet és a halál közötti állapot intézményénél. kérdeztem, nem gond-e a fog (i mean vámpírfog) az ügyfeleknél, erre a fiú mondta, hogy csak ő van ügyfelekkel, és különben is, azok sokkal gusztustalanabbak, némelyik szaros papírral jön, vagy arra is volt már példa, hogy egy öregúr szart rázott ki a gatyaszárából. szóba kerültek persze a csodás vámpírfogak is, amire én először azt hittem az a 100 forintos műanyag, amit ilyen gagyi boltokban lehet kapni, aztán persze kiderült, hogy hohohohó, dehogyis, ezeket bizony drága összegekért csináltatták külföldön. ezek valódi fogak! örökre oda vannak csiszolva a pofájukba. kérdeztük tőlük, isznak-e vért, a fiú fogát kivillantva rávágta: hát nem attól rugunk be.

a jászaitól a ferenc körútig rettentő hosszúnak tűnt az út...a kínos csöndeket vörös fejjel való mosolygás töltötte ki. az egész villamos minket bámult, mindenki nagyszerűen szórakozott, a velünk szemben ülő lány a elején csak magában pukkadozott a nevetéstől, aztán ő is bekapcsolódott a beszélgetésbe. a corvindrinkben szinte 40 perc alatt benyomtam 3 finlandiát, majd áttántorogtunk a k2be, ahová már wendy is csatlakozott.

azt hiszem wendy többször is monda nekem, trendy te nagyon tántorogsz, pedig még csak kb 10 óra volt. ott még benyomtam egy fröcsikét, ami azt hiszem nem kellett volna, mert onnantól kezdve teljes filmaszakadás...arcok, jelenetek be-be ugranak, meg az, hogy rettentő hideg volt, saci adott is nekem valami szövet mellénykét, de még abban is nagyon fáztam. hajnali 1 körül már megint iszonytatőan elkezdett maródott a gyomorsavam, úgyhogy ki is mentünk wendyvel és sacival a giroszoshoz, nyomtunk egy-egy 50ftos pitát, aztán wendy is saci is felpattant az éjszakaijára, én még keringtem egy kicsit a friss levegőn, mígnem valahogy hazajutottam.

az unalmas irodai munkát leginkább a bulimeghívó ímélek dobják fel, főleg ez a mostani funzinos halovín party, hisz remek jelmezt találtunk ki magunknak: mi leszünk a fantasztikus négyes. anilla elsőre lestoppolta magának a láthatatlant alias sue stormot, majd miután utánanézett mr fentesztiknek: tudományos zseni a gépészet, a kémia, a fizika és még megannyi tudomány területén, egyike a Marvel-univerzum legintelligensebb lényeinek, rájött, hogy valójában ez a karakter illik hozzá leginkább. wendy a fáklyát, a repülő és tűzlobbantó figurát választotta, katka (aki nem választott, hanem neki kizárásos alapon jutott) a lény, vagyis a legerősebb lett. hiszen tényleg ő legerősebb közöttünk, a kőtörő jól illik hozzá. ja, én pedig anillával cserélve lettem a láthatatlan. És az este szépen be is bizonyította, mennyire találó volt a választásom.

áprilyzolival és didivel karöltve mentünk a clubhelpbe, és a buli bár 9re volt meghirdetve, a mi fél10es érkezésünkkor még alig voltak. körbejártuk a helyet, az emeleti részen megláttuk mekmenemimárkot, amint éppen ölti magára betmen jelmezét, ami annyiból állt, hogy egy szabályos kitömött izomtestet vett magára, nagyot nevettünk, majd magára hagytuk a szuperhőst. aztán el is gondolkodtunk, hogy milyen csodás ez, hogy mi minden ingyenbuliban találkozunk vele, hiszen az összes funzinos meg axnes bulin ott volt, csakúgy mint mi.

a bejárati pultnál remek álarcokra bukkantunk, a fantasztikus négyes minden tagjának jutott egy-egy. trendynek egy savanya fehér csontváz fej, ami akár a láthatatlanságot is jelenthette, katkának egy igazi kőfej, anillának egy zöld gnóm, nekem pedig egy lángarc. és az a vicc, hogy hogy én a maszkban egy az egyben úgy néztem ki mint némethdani, bárki aki rámnézett egyből csak annyit mondott: te jó ég, tiszta némethdani, te jó ég.

 

trendy a láthatatlan, és én a fáklya, vagyis inkább némethdani 

nagy nehezen didiék is kaptak vip karszalagot, így seperc alatt a koktélos pultnál teremtünk, és elkezdtük a rendelést (egyébiránt azért voltunk ilyen bátrak, mert éjfélig minden ital ingyen volt). a már nagyon unalmas longájlenddel és mojirtóval indítottunk. trendy és áprilyzoli pofátlanul odaálltak a pulthoz, és hiába rendelték meg adagjukat, nem mozdultak...és nagyon jól is tették, mert lassacskán elkezdtett hömpölyögni a tömeg, így soha többet nem fértünk volna oda.

trendyről ismét kiderült, hogy szarválasztó: a 40 féle koktél közöl sikerült szerintem a legrosszabat kiválasztania, echte hányás íze volt, és nem is az, hogy hányás ízű, hanem ahogy belekortyoltunk, azt a torokmarást éreztük, mint hányás után. aztán még rosszabat választott, speed volt a neve, összetétele, kb vodka, rum és redbull! áprilyzoli, az örök nagypapa meg elkezdte magyarázni, hogy a vodkás energiaital kombótól bizony szívrohamot is lehet kapni, de ez leginkább a diszkókban jellemző, ahol még a zene is ráerősít a pörgésre. nekem meg fogytán volt a koktélom, kértem trendyéket válasszanak nekem valami jót. és mivel jelmondatom a "flame on" volt erre az estére, egy lángoló koktélt kaptam. és bár valóban nagyon látványos volt, annyira édes volt, hogy nem tudta senki meginni. és a legcsodásabb az egészben, hogy emiatt senki se, aggódott, nyugodtan tettük le és rendeltük helyette mást, hisz ingyen volt.

11 körül már rengetegen álltak mögöttünk, felháborodottan kiabáltak, hogy talán nem kéne a rendelés után is a pultban állnunk, meghogy hagyjuk őket is oda. ekkor wendynek remek ötlete támadt, egy kis szalvetta darabra felírta a körülöttünk lévők rendeléseit, és átnyújtotta a mixer fiúnak. amin kb ez állt: 2 mojirtó, 3 longájlend, 2 pinacolada, 2 vodkaredbull, 1 spitz80 és egy mánki bréjn! a spitz80-at persze didi kérte, már a neve is nagyon rosszul hangzott, el is neveztük csövesitalnak. egyébként meg nagyon erős lehetett, mert didi ahogy lehúzta, kb a szeme fehérje teljesen elvörösödött. a mánki bréjnt szintén nagy érdeklődés övezte, mert áprilyzoli-nagypapa magyarázata szerint ez nem más, mint egy kis kupica vodka, amibe belecsorganak egy kis grenadine szirupot, ettől szép piros lesz, majd ebbe jön a béljlíz, ami a szirupos vodkában nem tud feloldódni, kicsapódik és tisztára olyan lesz, mint a majomagy.

ám ekkora teljes fejetlenség uralkodott már a pultban, elfogyott a jég, a longájlendeket anélkül tudták csak megcsinálni, a mixereknek fogalmuk se volt, hogy készül a mánkibréjn, ugyhogy gondoltuk ideje menni. didi és áprilyzoli valami ködös dolgot magyaráztak, hogy ő maradnak, aztán meg mennek a millenárisra, vagy hova, katka hazacsámpázott, mert másnap indult krumlovba, mi meg csehdorával meg nominnal kiegézülve taxit hívtunk, és bemondtuk a bűvös szót: sark. hisz fiatalságunk színhelye aznap este zárt be.

csehdora igencsak jól volt már a sok kotéltól, és amint beszállt a taxiba elkurjantotta magát, hogy isteni, istvánakirály szól, hangosítsa kérem! kiderült, nemcsak egy szám megy, hanem az egész cédé bent van a lejátszóban, és amíg mi anillával meg trendyvel az összes számra mondtuk, hogy tovább, tovább, ezt se ismerjük, csehdora vígan üvöltötte az összeset kívülről. a kedvence kiderült, hogy a nincs hozzád senki méltó, mi meg anillával azt kiabáltuk, hogy legyen inkább a nem kértem én soha... zengett a taxi, ez a lényeg, a taxis is boldogan énekelgetett velünk, és ahogy begördültünk a sark elé, a téren álló embertömeg döbbenten nézte, hogy az istvánakirályt üvöltő taxiból öt lány bukdácsol ki, akik közül három iszonyú maszkokat visel, a negyediken egy hatalmas herripotter szemüveg van, az ötödiken meg lekonyuló rénszarvasagancsok.

ebben a szerkóban nyomultunk le a tánctérre, a bejáratnál nagyban röhögcsélt néhány lányka, wendy meg jó hangosan meg is jegyezte: né má, milyen boldogok! erre az egyik beengedőnő megsimogatta a vállát, és vigasztalóan ennyit mondott neki: te is lehetsz boldog.

lent a tánctéren természetesen maszkban táncoltunk, ami kiderült felettébb hasznos, hiszen olyan meleg van alatta, mint a legjobb arcszaunában. sajnos a slágerek igencsak ósdiak voltak kábé kilencvenes évek tortatermi bulijainak a szinvonala volt. olyan hajnali fél kettőkor nem is voltak már sokan a tánctéren, és mi, akik a gumipoppos reggeli fél ötös tombolásokhoz szoktunk, nem is nagyon értettük a dolgot, a legjobb kifejezés, hogy fiatalok vagyunk mi ehhez a zenéhez.

négy körül fel is adtuk a dolgot, és lassacskán hazavánszorogtunk...azért nem jó az, hogy többé nincsenek sarkos esték, hisz mi tényleg ott töltöttük a fiatalságunkat.

és igen, végre eljött a várva várt buli, a házibulik házibulija a kóla-dini-rikárdó féle lakásavató party. azt tudni kell, hogy diniék két szinten laknak, kóla a felső lakásban, rikárdó meg diini az alsóban, és mivel előre érezték, hogy az indulatok igencsak el fognak szabadulni, csak a fenti lakásba tervezték a bulit. wendyvel olyannyira korán érkeztünk (fél10 körül), hogy a vendégek száma igen csak kevéske volt, ezért úgy döntöttünk, benézünk még egy kicsit rikárdóhoz az alsó szintre. szinte egyszerre konstatáltuk wendyvel, hogy új lakótársuk egy az egyben zsozsó, és mikor belépett az originalli zsozsó, csak azt tudtuk hajtogatni, hogy ez az egyben, ez hihetetetlen.

és mivel műzsozsó gyártotta a koktélokat, így már csak ezért sem volt túl nagy kedvünk visszameni a bulihelyre. álltunk szépen, mint a menzán a gyerekek és figyeltük, ahogy öntögeti a bakardit. és valószínűleg senkit nem is zavartunk volna, hacsak nem a műzsozso nagyon idegesítő barátnője el nem kezdett volna magyarázni nekünk, hogy azonnal menjünk fel, mert a buli nem itt van, és ide nem jöhet be senki az ittlakókon kívül. mi meg mondtuk, ne haragudjon, de ezer éve ismerjük a rikárdót, és ne szabja meg nekünk, hogy hol legyünk. szegény luká véletlenül lehamuzott a földre, mire a lány ráförmedt, hogy ezt mégis, hogy gondolja, ő fogja talán másnap feltakarítani a hamut a földről, amire szegény luká annyira megijedt, hogy zavarában az egész cigijét leejtette a földre. a lány mindenesetre annyira felhergelt minket, hogy töltöttünk még a poharunkba egy csomó bakardit, meg felmarkoltunk 4-5 pohár vájtrássent, és felmentünk.

ott már addigra rendesen gyülekeztek az emberek, mi meg csak öntöttük magunkba a mojirtót és a vájtrássent, meg még amit a hűtőben találtunk. kicsit aggódtunk is, hogy a lime+tejszín tuti fosás lesz, de a remek ízorgiáknak nem tudtunk ellenállni.

be is tódultunk a tánctérre, ami kezdett egy igazi diszkóvá alakulni, szánk egyre nagyobb mosolyra húzódott, márcsak azért is, mert felcsendültek régi kedvenc slágereink: mr vain, meg a scooter és a legeslegjobb captain jack, amikre mindenki őrjöngve tombolt.

janek a tánctér kellős közepén egy buffalóban ugrált, amit rikárdó hozott elő valahonnan, ha ő vette fel, olyan volt benne mint egy echte szobafestő-mázoló, ha pedig janek vette fel, nem is volt semmi különös: iszonyatosan illet hozzá a cipő. még csak vagy egy órája tartott a buli, de márkó máris elemében volt: a brékelni próbáló janek mellett ő gatyáját lehúzva, csupasz seggel fekvőtámaszozott a kör közepén.

ezerrel pörög a buliiiii

kezdett egyre áthatolhatatlanabb lenni a tömeg, ha azt mondjuk, hogy rengetegen voltak, nem mondtunk semmit: a tanctér annyira tele volt, mint a legnagyobb gumipop bulikon, és persze a gumipop dj-k sem hiányoztak, brendon és cigi egyszerűen a legjobb számokat tették fel.

cigi drága

ekkor egy kicsit elszámítottuk magunkat trendyvel, mert nem elég, hogy le-lenéztünk folyamatosan rikárdóék sliktjába és mindig tele pohár tömény bakardikkal tértünk vissza, de biharizoli bíztatására elkezdtünk nyakalni egy üveg édes (!) pezsgőt is. na és ekkor vesztettük el egymást:

wendy:mert míg trendy betántorgott a tömegbe, én egy ismeretlen piros pólós fiúval kezdtem el bort inni és beszélgetni egy sarokban az élet nagy kérdéseiről, nem emlékszem, hogy miről volt pontosan szó, de ez a mondat megmaradt: "az a legnagyobb feladat, hogy merd kiadni az érzéseidet, a gondolataidat abban a művészi formában, amiben alkotsz. ez a legnehezebb: őszintének lenni" - mondta a fiú, és én csak bólogattam, de ekkor asszem megjelent hirtelen a belányi, és táncolni vitt, mert egyszercsak a tömegben találtam magam. itt pedig végül tescozsoltimutanoid-ákossal kezdtem őrült táncba, pörgetett-forgatott, lassúztunk, ugráltunk, majd egyik pillanatról a másikra eltűnt mellőlem, és kesjárágival meg egy fiúval, akinek nem emkészem a nevére, csak arra, hogy kesjárági percenként elmondta, hogy "ő mamucsek fia" táncoltam, később pedig azt láttam, hogy ők már nem is táncolnak, hanem egymást lökdösik. tescozsoltimutanoid-ákos pedig ekkor már egy másik lányt pörgetett kb a feje fölött, én pedig ekkor már csak egy helyben tudtam állni, és folyamatosan csuklottam, katka pedig mindenáron haza akart cipelni. ám én kijelentettem, hogy haza tudok menni egyedül, hiszen csupán 100 méterre lakok, csak megy magamtól, el is indultam, de az ajtónál tovább nem jutottam. újra ott voltam a tömegben, kabáttal a kezemben, folyamatos csuklásban katka elmondása szerint lassított felvételként mozogtam, és csak arra emlékszem, hogy fabian és katka megfognak és hazavisznek.

trendy:én meg a konyha és a tánctér között ingáztam, mert igazából a tánctér annyira telve volt, hogy ott csak dölöngélni lehetett. időközben befutott nikike is, akinek már csak azért is örültem annyira, mert a rengeteg alkohol teljesen kimarta a gyomrom, még egy nyomorult ropit sem találtam sehol, ekkor nikike a mini bulitáskájából előhúzott egy savlekötő gyógyszert, mondta vegyek be belőle, 20 perc múlva hatni fog. persze semmi hatás... így kénytelen voltam tovább inni. feltűnt a színen heyho is, aki szintén valami rumot iszogatott, mondtam is neki, öntsön a poharamba, vagy ahogy ő javasolta, dúsítsuk egy kicsit a kóládat. a rengeteg emberből már csak arcokra emlékszem, akik persze nem is biztos, hogy ott voltak, meg arra, hogy valakinek azt magyarázom, hogy én nem szívesen járkálok, mert papírból van a csizmám, és félek, ha ráöntenek valamit elázik. meghogy azt már magam sem tudom miért, de lementem rikárdóék részlegébe, ahol benyitottam dini szobájába, ő pedig ijedten öltözködni kezdett, egy lány meg felpattant az ágyról, én meg üvöltöztem, hogy mit képzel magáról, és hívtam be az embereket a szobába, hogy lássák ők is az esetet. aztán buszra szálltam, és a szerájban vettem egy giroszt... a savam végett...de nagyon rossz volt benne a hús. erre emlékszem!

bizton állíthatjuk, sok jó buliban voltunk már, de ilyenben... örök élmény.

 

és ez maradt utánunk 

szegény katka amennyire elszomorodott a béna köszöntésén, annyira megörült az igazi meglepetés buliján. mert nem vagyunk ám ennyire szarfejek, hogy őt kihaggyuk a meglepetésbulik sorozatából. szóval, amennyire tudtuk, tereltünk, anilla még prágába is "elutazott" vasárnap, csakhogy még egy szemernyi gyanú se merüljön fel benne. sőt, mikor wendynek kiakadt, hogy mi mennyire szemetek vagyunk, wendy is csak hárított, hogy hát most csak ennyi fért bele az időnkbe, olyan sokatat dolgozol, nem is lett volna máskor alkalmunk.

a vasárnapi gyülekező a sarkban volt fél9 és 9 között, fabian folyamatosan hívogatott engem, hogy akkor ő katkával 9 körül érkezik, ami rendben is lett volna, ha anillával nem kettesben ültünk volna egy asztalnál. aztán még befutott saci, így már 3-man képviseltük az ünneplők csapatát. olyannyira elbambultunk, hogy észre sem vettük, mikor katka belépett...ekkor gyorsan meggyújtottuk a gyertyákat, katka meg röhögve mondta, hogy mivel az előbb látta a sarkon elsurrani wendyt, sejtette, hogy lesz itt valami. ekkor már wendy is befutott, aztán szerencsére egyre többen gyűltek. olyannyira sokan lettünk, hogy a lefoglalt asztal kicsinek bizonyult.

anilla jelezett is trendynek, hogy szóljon rozinak, hamár olyan jóba vannak a corvin tetős anilla-valusek buli óta, hogy nyitassa ki a pincét. amit persze a süket trendy úgy értett, hogy iktassa ki a pincért. többször vissza is kérdezett, hogy mi az, hogy iktassa ki, anilla meg csak bólogatott, igen, nyittasd ki. aztán végül megoldódott a rejtély, és pár perc múlva már mindenki lent ünnepelt.

fura mód kovácsandrás és fabian legjobb barátok lettek egy padon ülve beszélgettek, mindenkitől távol, valusek szerint olyanok voltak, mint a napkeltében a kínpadon 2 szereplője.

a pincebuli kicsit kezdett leülni, meg egyébként is a hely éjfél körül zárt, de azt kell, hogy mondjuk nagyon jó kis összejövetel volt. és még arra is gondoltunk, hogy tök jó lenne, ha lenne egy ilyen helyünk, egy kis klub, ahol vasárnaponként összeülünk, beszélgetünk, nevetgélünk...

indulásnál összeszedtük poharainkat, tálcára tettük, felvittük, elbúcsúztunk egymástól, és már alig vártuk a 2 napos pihenést.